Arató Károly (Mohács, 1939. szeptember 3. – Pécs, 1992. szeptember 4.) magyar költő, műfordító.

Életútja A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar–német szakos tanári diplomát.

Arató Károly a hatva­nas évek elején indult költőnemzedék tagja. Bertók László, Galambosi László, Makay Ida alkotótársa. Sajátos, egyéni hangú költő, kinél a hagyomány, az impresszio­nisztikus természet és tájélmény együtt jelentkezett a játékos, fanyar, iróniára hajló, kísérletező kedvvel. Később költői hangja – a magánemberi csapások, a visszatérő betegség hatására – megváltozott, az impresszioniszti­kus színekbe a keserűség, a tragédia, a magány, a társada­lom perifériájára szoruló ember életérzése keveredett.

A költő részt vett a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztésében.

Kötetei: Utcai közjáték (1964), Madarak az esőben (1967), Szivárvány után (1972).

Művei megjelentek a Szép Versek évente megjelenő kortárs magyar költészeti antológia a Magvető Könyvkiadó kiadásában.

Jegyzetek

Források

Kategória:1939-ben született személyek Kategória:1992-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar műfordítók