František Alexandr Zach (szerbül: Франтишек Александар Зах / Franjo Zah; Olmütz, 1807. május 1. – Brünn, 1892. január 14.) cseh katonai teoretikus, a szerb hadsereg tábornoka és első vezérkari főnöke, a pánszlávizmus kiemelkedő alakja. Ő alapította meg a szerb katonai akadémiát, és kulcsszerepet játszott a 19. századi szerb állam katonai intézményrendszerének modernizációjában.

Élete Ifjúkora és tanulmányai 1807. május 1-jén (egyes angol nyelvű források szerint április 19-én) született a morvaországi Olmützben. Gyermekkorát nagyrészt Brünnben töltötte, ahol édesapja, aki földbirtokos volt, megörökölte a „Fekete Sashoz” (U černého orla) címzett fogadót. Középiskolai tanulmányait a brünni német gimnáziumban végezte 1824-ben, majd a Bécsi Egyetemen hallgatott jogot. Ezt követően tisztviselőként helyezkedett el különböző morvaországi településeken.

Emigráció és pánszláv mozgalom Az 1830-as évek elején bekapcsolódott a pánszláv mozgalomba. 1830 és 1831 között lengyel oldalon fegyveresen is részt vett az orosz uralom elleni novemberi felkelésben. A felkelés bukása után, az osztrák hatóságok megtorlásától tartva 1832-ben Franciaországba (Párizsba) emigrált, ahol behatóan foglalkozott a hadtudományok elméletével. Itt csatlakozott a befolyásos lengyel mágnás, Adam Czartoryski herceg köréhez, és egyesek egyenesen Czartoryski ügynökeként tekintettek rá. A herceg megbízottjaként 1843 végén Belgrádba utazott, ahol bekerült a helyi politikai elitbe, és barátságot kötött Ilija Garašanin befolyásos szerb államférfival. Ennek révén fontos szerepet játszott a szerb nemzeti egyesítési program, az 1844-es Načertanije (Tervezet) kidolgozásában.

Az 1848-as forradalmi hullám idején visszatért Közép-Európába. Cseh–szlovák delegátusként részt vett az 1848 nyarán tartott prágai Szláv Kongresszuson. Ezt követően katonai önkéntesként harcolt Kossuth Lajos magyar forradalmi csapatai ellen, mivel a magyar kormányzat megtagadta a nemzetiségek autonómiatörekvéseit.

Szolgálat a szerb hadseregben bélyegkép|František Zach 1867-ben 1849-ben végleg visszatért Belgrádba, ahol katonai oktatóként kezdett dolgozni. 1850-ben megalapította a belgrádi tüzérségi iskolát – amely később Szerb Katonai Akadémiává alakult –, ennek ő lett az első vezetője és tüzérségi oktatója. Az intézmény élén több megszakítással (1850–1859, 1860–1865, 1868–1874) évtizedeken át szolgált. Szintén az ő nevéhez fűződik a kragujevaci szerb fegyvergyár (a mai Zastava Arms) elődjének megalapítása.

Katonai tanácsadója lett Mihailo Obrenović fejedelemnek, majd később Milan Obrenovićnak is. A szerb hadseregben gyorsan emelkedett a ranglétrán: 1850-ben százados, 1857-ben őrnagy, 1862-ben alezredes, 1870-ben ezredes, majd 1875-ben tábornok lett. Ő volt az első tiszt, aki a szerb hadseregben tényleges tábornoki rendfokozatot kapott, és egyben az első cseh katona, aki külföldi haderőben ilyen magas rangot ért el. 1868 novemberében ő látta el kézjegyével a görög–szerb szövetség ratifikációját.

1876-ban, az első szerb–török háború idején kinevezték a szerb vezérkar főnökévé. A harcok során az Ibar-hadsereg parancsnokaként súlyosan megsebesült a Mehmed Ali pasa vezette török erőkkel vívott összecsapásban, melynek következtében elvesztette egyik lábát. A parancsnokságot kénytelen volt átadni Ilija Čolak-Antić ezredesnek. Bár Jovan Ristić miniszterelnök és egyes politikusok utóbb őt is felelőssé tették az 1876-os katonai kudarcért – mondván, az általa képzett tisztikarból hiányzott a gyakorlati hadvezetési tudás –, a szerb emlékezetpolitika ma is nagyra tartja.

Kései évei és emlékezete bélyegkép|Zach sírja a brünni központi temetőben Katonai pályafutását befejezve, és a politikából kiábrándulva 1882–1883 környékén elhagyta Szerbiát és visszatért szülőföldjére. Brünnben telepedett le, és ott élt 1892. január 14-én bekövetkezett haláláig. A brünni központi temetőben (73. parcella, 19. sírhely) helyezték örök nyugalomra.

Emlékét Csehországban és Szerbiában is nagy tisztelet övezi. Brünnben és Belgrádban is utcát neveztek el róla (Zachova ulice). Szülővárosában, Olmützben múzeum őrzi emlékét. A dél-morvaországi régió 2007 óta adományozza a František Zach-díjat azoknak a személyeknek, akik kiemelkedő munkát végeznek a cseh-szerb kapcsolatok ápolásában. Katonai érdemeiért többek között megkapta a szerb Takovo-keresztet és Fehér Sas-rendet, valamint a Szent Szaniszló-rendet és az osztrák Vaskorona-rendet.

Jegyzetek

Források

Constantin von Wurzbach: Zach, Franz. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 59. kötet. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1890, 70–73. oldal (Digitalisat)

Kategória:1807-ben született személyek Kategória:1892-ben elhunyt személyek Kategória:Cseh katonák Kategória:Szerb katonák Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai