Robert Joseph „Bob” Cousy (New York, 1928. augusztus 9. –) amerikai korábbi profi kosárlabdázó és kosárlabdaedző. Játékosként irányító poszton szerepelt a Boston Celticsben 1950 és 1963 között, majd rövid időre visszatért a Cincinnati Royals játékosaként az 1969–1970-es szezonban. Tizenháromszoros NBA All Star, az 1956–1957-es szezon MVP-je, és a Boston Celtics korai dinasztiájának egyik meghatározó játékosa volt; a klubbal hat NBA-bajnoki címet nyert.
Beceneve „Houdini of the Hardwood” volt. Nyolc egymást követő szezonban vezette az NBA-t gólpasszokban, és a liga egyik első nagy irányítójaként tartják számon. A 25., a 35., az 50. és a 75. évfordulós NBA-csapatba is beválasztották. 1971-ben bekerült a Naismith Memorial Basketball Hall of Fame tagjai közé, 2019-ben pedig megkapta az Elnöki Szabadság-érdemrendet.
Fiatalkora Cousy francia bevándorlók egyetlen fiaként született New Yorkban. Gyermekkorát Manhattan Yorkville városrészében töltötte a Nagy gazdasági világválság idején. Édesapja, Joseph Cousy taxisofőrként dolgozott, édesanyja, Juliette Corlet pedig Franciaországból származott. Cousy első éveiben franciául beszélt, és csak az általános iskola megkezdése után tanult meg angolul.
Gyermekkorában sokféle etnikai hátterű gyerekkel játszott együtt, és ez később erős antirasszista szemléletet alakított ki benne. Tizenhárom évesen kezdett kosárlabdázni. Elsőre nem került be középiskolai csapatába, majd egy kéztörés után kénytelen volt bal kézzel játszani, ami segített neki kétkezes labdakezelést kialakítani. Junior évére már bekerült az Andrew Jackson High School csapatába, végzős korában pedig New York egyik legjobb középiskolai játékosává vált.
Egyetemi pályafutása bélyegkép|250x250px|Cousy a Boston Celtics játékosaként Cousy a College of the Holy Cross ösztöndíját fogadta el, és 1946-ban csatlakozott a Holy Cross Crusaders férfi kosárlabdacsapatához. Elsőévesként a csapat része volt, amikor a Holy Cross megnyerte az 1947-es NCAA-bajnokságot. A döntőben ugyan kevés pontot szerzett, de a csapat a Madison Square Gardenben legyőzte az Oklahomát, és ezzel a Holy Cross lett az első új-angliai egyetem, amely megnyerte az NCAA-tornát.
Másodévesként és harmadévesként is vezette csapatát pontszerzésben, és bekerült az All-American válogatásokba. Végzős szezonjában az 1949–1950-es idényben a Loyola of Chicago elleni mérkőzésen a közönség „We want Cousy!” skandálása után kapott lehetőséget, majd a hajrában 11 pontot szerzett és győztes dobást ért el. Ebben az idényben konszenzusos első csapatos All-American lett, és 19,4 pontot átlagolt mérkőzésenként.
Profi pályafutása
Boston Celtics (1950–1963)
Első évek (1950–1956) Az 1950-es NBA-drafton Cousyt a Tri-Cities Blackhawks választotta ki a 3. helyen, de nem akart a klubhoz csatlakozni. Később a Chicago Stags játékjoga alá került, majd a Stags megszűnése után egy dispersal drafton a Boston Celticshez került. A Celtics tulajdonosa, Walter A. Brown kezdetben nem őt szerette volna megszerezni, de végül 9000 dolláros fizetéssel szerződtette.
Újoncévében 15,6 pontot, 6,9 lepattanót és 4,9 gólpasszt átlagolt, és először választották be az NBA All Star-gálára. A következő idényben Bill Sharman érkezésével tovább erősödött a Celtics, Cousy pedig 21,7 pontot, 6,4 lepattanót és 6,7 gólpasszt átlagolt, valamint először került be az All-NBA első csapatába.
Az 1952–1953-as szezonban 7,7 gólpasszal először lett a liga gólpasszkirálya. A Syracuse Nationals elleni 1953-as rájátszásmérkőzésen, négyszeres hosszabbításban, 50 pontot szerzett, miközben 32 büntetőből 30-at dobott be; ez a rekord azóta is kiemelkedő rájátszásbeli teljesítményként szerepel az NBA történetében. Az 1950-es évek közepére látványos labdakezelésével és passzaival a liga egyik legnépszerűbb játékosává vált.
A Celtics-dinasztia évei (1957–1963) A Celtics 1956-ban megszerezte Bill Russellt és Tom Heinsohnt, ami alapvetően megváltoztatta a csapatot. Az 1956–1957-es szezonban Cousy 20,6 pontot, 4,8 lepattanót és ligaelső 7,5 gólpasszt átlagolt, megkapta az NBA MVP-díját, és másodszor lett az All Star-gála legértékesebb játékosa. A Celtics az 1957-es NBA-döntőben hét mérkőzésen legyőzte az St. Louis Hawkst, Cousy pedig megszerezte első NBA-bajnoki címét.
A Celtics 1959 és 1963 között öt egymást követő bajnoki címet nyert. Cousy továbbra is a gyorsindításokra építő bostoni támadójáték egyik irányítója volt, bár szerepe a pályafutása végéhez közeledve fokozatosan csökkent. Utolsó Celtics-szezonjában, 1962–1963-ban még mindig 13,2 pontot és 6,8 gólpasszt átlagolt, a Celtics pedig ismét bajnok lett.
Visszavonulás Cousy 1963. március 17-én tartotta búcsúünnepségét a telt házas Boston Gardenben. Az eseményt később „Boston Tear Party” néven emlegették, mert a közönség reakciója meghatotta Cousyt, és tervezett rövid beszéde jóval hosszabbra nyúlt. John F. Kennedy elnök táviratban méltatta játékát és pályafutását.
Cincinnati Royals (1969–1970) Edzőként, a Cincinnati Royalsnál rövid időre játékosként is visszatért. Az 1969–1970-es szezonban hét mérkőzésen lépett pályára, elsősorban figyelemfelkeltő céllal és a jegyeladások növelése érdekében. Ekkor már 41 éves volt.
Játékosprofil Cousy játékstílusát gyors tempó, látványos labdakezelés és kreatív passzjáték jellemezte. A korabeli NBA-ben, amelyet még gyakran lassabb, statikusabb támadójáték és álló dobások jellemeztek, Cousy különösen újszerűnek számított. Előszeretettel használt háta mögötti leütéseket, no-look passzokat és félpályás gyorsindításokat.
Társai és későbbi elemzők szerint a modern irányítójáték egyik úttörője volt. Bill Sharman később Magic Johnsonhoz hasonlította, mert mindketten olyan passzolóként és újítóként hatottak a játékra, akik megelőzték korukat.
Statisztikák
NBA
Alapszakasz ÉvCsapatJMJP/MMG%BD%LP/MGP/MP/M1950–1951Boston Celtics69—.352.7566,94,915,61951–1952Boston Celtics66*40,6.369.8086,46,721,71952–1953Boston Celtics7141,5.352.8166,37,7*19,81953–1954Boston Celtics7239,7.385.7875,57,2*19,21954–1955Boston Celtics7138,7.397.8076,07,8*21,21955–1956Boston Celtics7238,4.360.8446,88,9*18,81956–1957 Boston Celtics6436,9.378.8214,87,5*20,61957–1958Boston Celtics6534,2.353.8505,07,1*18,01958–1959 Boston Celtics6537,0.384.8555,58,6*20,01959–1960 Boston Celtics7534,5.384.7924,79,5*19,41960–1961 Boston Celtics7632,5.371.7794,47,718,11961–1962 Boston Celtics7528,2.391.7543,57,815,71962–1963 Boston Celtics7626,0.397.7352,56,813,21969–1970Cincinnati Royals74,9.3331.0000,71,40,7Karrier92435,3.375.8035,27,518,4
Rájátszás ÉvCsapatJMJP/MMG%BD%LP/MGP/MP/M1951Boston Celtics2—.214.8337,56,014,01952Boston Celtics346,0.400.9324,06,331,01953Boston Celtics645,0.383.8364,26,225,51954Boston Celtics643,3.284.8005,36,321,01955Boston Celtics742,7.381.9586,19,321,71956Boston Celtics341,3.500.9208,08,726,31957 Boston Celtics1044,0.324.7476,19,320,21958Boston Celtics1141,5.342.8536,57,518,01959 Boston Celtics1141,8.326.7456,910,819,51960 Boston Celtics1336,0.305.7653,78,915,31961 Boston Celtics1033,7.340.7614,39,116,71962 Boston Celtics1433,9.357.6844,68,816,01963 Boston Celtics1330,2.353.8302,58,914,1Karrier10938,5.342.8015,08,618,5
Edzői pályafutása
Boston College (1963–1969) Játékosként való visszavonulása után Cousy 1963-ban megjelentette Basketball Is My Life című önéletrajzát, majd ugyanebben az évben a Boston College vezetőedzője lett. Hat szezon alatt 114 győzelmet és 38 vereséget ért el, 1968-ban és 1969-ben az év új-angliai edzőjének választották. Csapatát három NIT-szereplésre és két NCAA-tornára vezette, 1967-ben pedig az egyetemi torna keleti regionális döntőjéig jutott.
Cincinnati Royals / Kansas City-Omaha Kings (1969–1973) 1969-ben Cousy visszatért az NBA-be, amikor a Cincinnati Royals vezetőedzője lett. A csapatban ekkor Oscar Robertson is játszott. Cousy később azt mondta, hogy az ajánlat anyagi szempontból visszautasíthatatlan volt. A klub költözése után a Kansas City-Omaha Kings edzője maradt, majd az 1973–1974-es idény elején lemondott. NBA-edzői mérlege 141 győzelem és 207 vereség volt.
Edzői mérlege
Egyetemi edzői mérleg SzezonCsapatMérlegUtószezon1963–1964Boston College10–11—1964–1965Boston College21–7NIT első forduló1965–1966Boston College21–5NIT negyeddöntő1966–1967Boston College21–3NCAA Elite Eight1967–1968Boston College17–8NCAA első forduló1968–1969Boston College24–4NIT-döntősÖsszesen114–38—
NBA-edzői mérleg CsapatÉvMGyVGy%EredményCincinnati Royals1969–1970823646.439nem jutott rájátszásbaCincinnati Royals1970–1971823349.402nem jutott rájátszásbaCincinnati Royals1971–1972823052.366nem jutott rájátszásbaKansas City-Omaha Kings1972–1973823646.439nem jutott rájátszásbaKansas City-Omaha Kings1973–197420614.300lemondottKarrier348141207.405—
Öröksége bélyegkép|250x250px|Cousy 2019-ben átveszi az Elnöki Szabadság-érdemrendet Cousy 1954-ben megszervezte a National Basketball Players Associationt, az észak-amerikai nagy profi sportligák első játékos-szakszervezetét, és 1958-ig az első elnöke volt. NBA-pályafutását 924 alapszakasz-mérkőzésen 16 960 ponttal, 4786 lepattanóval és 6955 gólpasszal zárta; mérkőzésenkénti átlaga 18,4 pont, 5,2 lepattanó és 7,5 gólpassz volt.
A Boston Celtics 1963-ban visszavonultatta a 14-es mezszámát. A klub tulajdonosa, Walter A. Brown úgy fogalmazott, hogy a Celtics nem lenne az, ami Cousy nélkül. 2008-ban a Holy Cross is visszavonultatta a 17-es mezszámát. 2021 júniusában szobrot avattak tiszteletére Worcesterben, a DCU Center előtt.
A Naismith Memorial Basketball Hall of Fame 2004 óta évente adja át a róla elnevezett Bob Cousy Awardot az egyetemi férfi kosárlabda legjobb irányítójának. 2022-ben az NBA a keleti főcsoport bajnoki trófeáját is Cousyról nevezte el.
Pályán kívül
Labdarúgó-bajnoksági vezető Cousy 1974. december 19-én az American Soccer League biztosává vált, noha saját bevallása szerint kevéssé ismerte a sportágat. Legemlékezetesebb döntése az volt, amikor a New York Apollo és a Boston Astros csapatait társbajnoknak nyilvánította, miután a döntő második mérkőzésén hosszabbításban sem született döntés. 1979. december 1-jén mentették fel tisztségéből.
Magánélete Cousy 1950 decemberében vette feleségül főiskolai szerelmét, Missie Ritterbuscht. Worcesterben éltek, két lányuk született. Felesége 2013. szeptember 20-án halt meg, miután több éven át demenciával küzdött.
Pályafutása alatt és után is ismert volt nyilvános antirasszista állásfoglalásairól. 1950-ben, amikor a Celtics a szegregált Charlotte-ban játszott, csapattársának, Chuck Coopernek megtagadták volna a szállodai szobát. Cousy nem fogadta el a saját szobáját, hanem Cooperrel együtt vonattal utazott tovább. Később Bill Russell mellett is kiállt, amikor a Celtics sztárja rasszizmussal szembesült.
Cousy több könyvet is kiadott, köztük korai önéletrajzát, a Basketball Is My Life című kötetet. Az 1980-as évektől 2008-ig a Celtics televíziós közvetítéseinek szakkommentátora is volt, majd marketingtanácsadóként is dolgozott a klubnál. Az 1994-es Blue Chips című kosárlabdafilmekben is szerepelt.
Díjak és elismerések
NBA
6× NBA-bajnok: 1957, 1959, 1960, 1961, 1962, 1963 NBA MVP: 1957 13× NBA All Star: 1951–1963 2× NBA All-Star Game MVP: 1954, 1957 10× All-NBA első csapat: 1952–1961 2× All-NBA második csapat: 1962, 1963 8× NBA gólpasszkirály: 1953–1960 NBA 25., 35., 50. és 75. évfordulós csapat A Boston Celtics visszavonultatta a 14-es mezszámát Naismith Memorial Basketball Hall of Fame: 1971
Egyetem
NCAA-bajnok: 1947 Consensus first-team All-American: 1950 Second-team All-American – AP, UPI, Look: 1949 Third-team All-American – AP: 1948 A Holy Cross visszavonultatta a 17-es mezszámát Holy Cross Athletic Hall of Fame: 1956 A Bob Cousy Awardot róla nevezték el
Egyéb elismerések
Basketball Legacy Award – The Sports Museum at TD Garden: 2005 Tiszteletbeli doktori cím a Boston College-tól: 2014 Elnöki Szabadság-érdemrend: 2019 Worcesteri szoboravatás: 2021 Tiszteletbeli doktori cím a Worcester State Universitytől: 2023
Jegyzetek