Jasenica () település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Srebrenik községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 17, közúton 30 km-re észak-északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 24 km-re kelet-délkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, a Jasenička-folyó felső folyásánál, 360-690 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_9/tz_9.html Topografska karta Tuzla 426-3-1
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi átlagos hőmérséklet 27 °C. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet -4 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C körüli. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 700-800 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, de júniusban valamivel több, januárban valamivel kevesebb csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb117039Bosnyák1194Horvát51Jugoszláv280Egyéb12117Összesen1325251
Története Őskor Amint azt a környék számos lelőhelyéről származó régészeti leletek is bizonyítják, ez a terület már az őskorban lakott volt. Különösen figyelemre méltó a szomszédos Straža falu feletti Grabovik–Zaketuša lelőhelyen található őskori dombvidéki erőd, amelyet Bosznia-Hercegovina nemzeti emlékhelyévé nyilvánítottak. A leletek alapján a település főként a késő bronzkorban (kb. i. e. 1200–1100 után), valamint a vaskorban (kb. i. e. 9–3. század között) volt lakott, de a 2013-as terepbejárás során nagy mennyiségű kerámiát, házfalakból származó égett agyagot, pattintott kőeszközöket és egy gondosan kialakított kovakő kést találtak. Két mikrolitikus kovakő eszköz arra utal, hogy a helyet már a késő neolitikum végén, az i. e. 4. évezred végén is használhatták. A lelőhely azért különösen értékes, mert több korszak emlékeit őrizheti, a késő neolitikumtól a vaskorig.
Középkor A Jasenicát magában foglaló régió, amely a mai Srebrenik község része a korai szláv települések nyomait rejti, amelyek összhangban a római tartományi struktúrák összeomlását követő szélesebb körű balkáni vándorlásokkal a 7–10. századra datálhatók. Régészeti és genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a szláv csoportok, keveredve a helyi lakossággal, a kora középkorra állandó közösségeket hoztak létre Boszniában, és a késő antik identitásukat szláv identitássá alakították át. Ezek a korai lakosok valószínűleg mezőgazdasági tevékenységet folytattak Bosznia északkeleti részének termékeny völgyeiben, hozzájárulva a terület alapvető demográfiai bázisához a szervezett középkori államok kialakulása előtt.
A Jasenicai zsupánia a középkori bosnyák állam egyik közigazgatási egysége volt. A rendelkezésre álló történeti adatok alapján a Jasenicai zsupánia a mai Tinja, Srebrenik és részben Gradačac környékét foglalta magában. A terület a középkori Bosznia északi tartományaihoz, a történelmi Ozorai és Sói bánságok határvidékéhez tartozott. A Jasenicai zsupánia létezését több földrajzi és történeti utalás is megerősíti, nevét valószínűleg a mai Jasenica település vagy egy azonos nevű korábbi központ őrizte meg. Területe a Tinja vízgyűjtőjének középső és alsó részén feküdt, délnyugati határa a Ratiš-hegynél találkozott a Smolućai és Sokoli zsupániákkal.
Az oszmán uralom Srebrenik várának 1512 körüli meghódítását követően az egész térség az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került és a terület et a Zvorniki szandzsákba integrálták. Az oszmán közigazgatás átvette a középkori közigazgatási beosztást, így a Jasenicai zsupániából az oszmán uralom alatt Jasenicai náhije lett. A történészek szerint a Jasenicai náhije területe nagyjából megfelelt a mai Srebrenik község déli és délnyugati részének, különösen a Tinja-folyó völgyének és a Ratiš-hegység északkeleti előterének.
A települést a mezőgazdaság alakította, a középkor utáni erdőirtás lehetővé tette a termékeny lejtőkön a gazdálkodás bővítését, valamint a vízforrások közelségét az állatállomány és az öntözés számára. A tágabb boszniai hálózatokkal összekötő regionális kereskedelmi és katonai útvonalak mentén történő elhelyezkedés elősegítette a gazdasági kapcsolatokat, bár a terület határvidéki státusza a portyázások miatt időszakos elnéptelenedéshez vezetett, mielőtt az oszmán áttelepítési politikák alatt stabilizálódott volna. A hagyomány szerint a mai települést vlach favágók alapították.
A timar alapú földadományokat, amelyeket a mezőgazdasági termelés és a katonai szolgálat céljából adtak az oszmán kapitányok felügyelték. A lakosság ebben az időszakban elsősorban boszniai muszlimokból, horvátokból és szerbekből állt, akik főként állattenyésztéssel foglalkoztak, bár az oszmán hatóságok időszakos razziáinak és pénzügyi követeléseinek voltak kitéve.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, Srebrenik pedig megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A közeli Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között. A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel. A boszniai háborúig a települést többségben ortodox szerb lakosság lakta és nem voltak muszlimok.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A Srebrenik környéki terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt, a szerb lakosságot elűzték.
Oktatás A régió első iskolája 1902/03-tól az épület 1949-es lebontásáig a templomkertben működött.
Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt ortodox templomát a 19. század végén építettek. Eredetileg Jasenica, Tinja, Dragunja és Potpeć ortodox közösségeit szolgálta, ahol több mint 7000 szerb élt az 1990-es évekbeli háború előtt. A templomban 1983-ig rendszeres istentiszteleteket tartottak, amikor szerkezeti problémák miatt bezárták. A helyi hagyomány és néhány történelmi beszámoló szerint a templomot Petar Mandić, Nikola Tesla feltaláló nagybátyja szentelte fel. Miután több mint három évtizeden át romos állapotban volt, a templom 2018 júniusában átfogó felújításon esett át, amelyet a közösség adományaiból finanszíroztak. A templomot 2019. augusztus 3-án szentelték fel újra. A háború előtti több mint 7000-ről a hívek száma 2018-ra kevesebb mint 300-ra csökkent.
Jasenica lakosainak többsége ma már a Bosznia-Hercegovinai Iszlám Közösség podorašjei gyülekezetéhez tartozik, akiknek szolgálatát a körülbelül 180 muszlim háztartást kiszolgáló helyi mecset látja el. A jasenicai mecsetet eredetileg 1936-ban építették, 2000-ben romos állapota miatt lerombolták, majd a közelben egy új, modern építménnyel helyettesítették, amely a napi imák és a közösségi vallási szertartások helyszínéül szolgál.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései