René Victor Pilhes L'écrivain René-Victor Pilhes est mort francia író és publicista.

Pilhes reklámszakértőként kezdett dolgozni az Air France-nál, majd kreatív igazgatóként és igazgatótanácsi tagként a Publicisnál. Később teljes mértékben az irodalomnak szentelte magát, a társadalmat egy moralista szemszögéből szemlélve.

Emellett a TF1 igazgatója is volt.

1959. december 19-én feleségül vette Nicole Ingrand-t, akitől három gyermekük született: Nathalie, Laurent és Maria.

Legismertebb műve a Rontás.

Élete és irodalmi munkássága Családi háttér és ifjúság: az Ariège vér szerinti gyermeke René Jean Laurent Pilhes (ejtsd: "Pills") régi ariège-i családokból származott. Nagybátyja, Victor Pilhes képviselő volt a második köztársaságban, és első regénye óta ezt a nevet adja a sajátjához. Pilhes a Seix régióban nőtt fel, és Ariège hegyei és falvai számos regényére hatással voltak. Törvénytelen gyermekként anyai nagyanyja nevelte fel. A törvénytelenségről szól első regénye, a La Rhubarbe is. Középiskolába Saint-Girons-ban, gimnáziumba Toulouse-ban, majd a párizsi Lycée Buffonba járt, ahol megszerezte az érettségit. 1955 júniusában Algériába küldték, ahol az órái után kadét, majd hadnagy lett. 1957 szeptemberéig maradt ott, és az élmény nyomot hagyott benne.

Debütáló regényíró: szerzői nyilvánosság Algériából való visszatérése után René kereskedelmi ügynökként műszakban (en trois-huit) kezdett dolgozni az Air France-nál, és politikailag is aktív tag lett. Kampányolt a CGT-ért, támogatta Pierre Mendès France-t, és csatlakozott az Egységes Szocialista Párthoz (PSU). Jean-Jacques Servan-Schreiberrel megalapította az Algériai Öregdiákok Egyesületét.

Megnősült, és karrierje felfelé ívelt; az 1960-as évek elején Pilhes még mindig az Air France-nál dolgozott szövegíróként. Ezután a Dorland & Gray-nél dolgozott, mielőtt a Publicisnál lett reklámszövegíró. Távol tartotta magát a politikától, és egyre inkább úgy érezte, hogy írnia kell, különösen anyai nagyanyja halála után. Első regénye, a La Rhubarbe, 1965-ben jelent meg, és Prix Médicis-díjat kapott. Az eredetileg Le Bâtard című regény narrátorát, Urbain Gorenfan-t (más néven Aubain Minville) követi nyomon, amint elmeséli egy apja által el nem ismert fiatalember identitáskeresését, aki azt akarja megtudni, milyen lett volna a gyermek, ha törvényes születésű lett volna. A könyv tényei kitaláltak, annak ellenére, hogy a történelmi kontextus egy önéletrajzhoz hasonlítható. Pilhes rendkívüli kalandokkal teli barokk regénnyé is alakította. „Foglald el a magaslatokat, ne félj attól, ami a képzeletedet diktálja, ügyelj a valóság és a fikció közötti egyensúlyra, ezek állandó aggodalmaim regényíróként.”

1969-ben adta ki Le Loum című második regényét, melynek fallikus csúcsának megmászása kísérti a szerző későbbi írásait. Ebben a merész regényben, pikáns részeivel, Őexcellenciája az Úr idős édesanyjával együtt egyedülálló küzdelemben kezdi megmászni ezt a hatalmas, égbe nyúló sziklás hegynyúlványt. A könyvet „pszichoanalitikus eposzként” is bemutatja.back cover of the 1969 edition by Seuil René Victor Pilhes ezt mondja róla: „A Loum egy szörnyű csata története anya és fia között. [...] Egyszer s mindenkorra bebizonyítom nektek, hogy sokkal hatalmasabb vagyok, mint az apám és az összes férfi, akit életetekben csodáltatok.”The wounds and bumps, op cit. p. 126 A könyvről nyilvános előadást tartottak Genfben, és szerepel Jean-Jacques Pauvert erotikus irodalom antológiájában.

1974: L'Imprécateur A Rontás (L'Imprécateur) mérföldkő volt az író életében, mivel ekkorra már teljes mértékben az irodalomnak szentelte magát. A L'Imprécateur témái eltértek Pilhes többi művétől, de burleszk és fantasy elemei hasonlóak voltak korábbi műveihez. „A szerző tekintetét anyja, ismeretlen apja és néhány más ember hasáról a társadalom "aljára" helyezte, amelynek kortársa volt.” Ez a regény elnyerte a Prix Femina díjat, és eladott példánnyal bestseller lett. A kritikusok meleg fogadtatásban részesítették, és elítélte a gazdaság hiányosságait, ahol a féktelen profithajhászás felváltja az erényt. Titokzatos átkok rázzák meg a Rosserys & Mitchell céget, mind a vezetők, mind az alapítványok és az irányvonal tekintetében.

Jean-Louis Bertucelli rendezésében 1977-ben filmet készítettek róla.Fact Sheet on Rotten Tomatoes.Com

Valéry Giscard d’Estaing elnökké választása után is aktívan részt vett a politikában, csatlakozott a Szocialista Párthoz, és az azt követő években aktívan kampányolt. Negyedik regénye, La Bête (1976), politikailag elkötelezettebb, mint a korábbi művei. A regény azokat az erőszakos túlkapásokat vizsgálja, amelyek akkor fordulnak elő, amikor egy ariège-i faluból származó fiatalok egy csoportja megpróbál szembeszállni a Haladó Liberális Ifjúság gyűlésével: „egy dolog az erőszak kerülése; egy másik dolog az aktív kisebbségek üldözésének jóváhagyása.”Quoted in La Bête, 1976 (The Beast)

Pilhes az 1980–1990-es években 1981-ben, a Maurice Chavardes-szal készített interjúk eredményeként megjelent Les Plaies et les bosses című könyvében számba vette karrierjét, újra eltávolodott a politikától, és bejelentette több regény megírását. Teljesen felhagyott az üzleti világgal egészen 1986-ig (átmenet a TF1-re és a Havasra).

Szorgalmasan újra írt: kilenc műve jelent meg 1985 és 1999 között. Moralizálóan tekintett a gazdasági liberalizmus gonoszságai, a múlt sötétsége vagy a politikai machinációk által sújtott társadalom hiányosságaira. A La Pompéi (1985) a megszállás sötét napjait idézi fel, folytatása, a Les Démons de la cour de Rohan (1987) pedig az 1970-es évek baloldaliságának kérdését és annak terrorizmusba való átcsapását tárgyalja. 1988-ban jelent meg a L'Hitlérien, amely némi vitát váltott ki. A huszadik század végi antiszemitizmus nehéz problémáját tárgyalja. Az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán azt állította, hogy az új antiszemitizmus anticionizmusnak álcázta magát. A Le Fakir (1995) visszahozza Lenoyer, a közvélemény-kutató mester algériai múltját (kínzás, pacifikációs módszerek), egy olyan időszakot, amelyről csend honol, és amelynek viszontagságai ma is súlyos következményekkel járnak. A Le Christi-ben (1997) egy falu lakói, a Kathar utolsó maradványainak őrzői, nyugalmukat egy amerikai tudományos expedíció érkezése zavarja meg.

1989-ben a La Médiatrice elítélte a TV-világ túlkapásait. Múlandó sztárokat ábrázol, akik kétségbeesetten próbálnak túlélni egy veszélyesen hánykolódó hajó fedélzetén. A vállalati vezetők témája továbbra is érdekelte Pilhes-t. A La Position de Philidor (1992) című detektívregény ambiciózus fiatal szakembereket mutat be, akik egy hegyi faluba mennek, ahol bűncselekmény történik. A következő évben kiadta a La Faux című művét, amely egy pénzügyi mágnás utolsó napjait meséli el, aki újra felfedezi kaszás ősei hagyományos tevékenységeit. Televíziós adaptációja 2003-ban készült.

Legújabb regényében, a La Jusquiame-ben (1999) Aubain Minville és Urbain Gorenfan, a La Rhubarbe hősei, újra feltűnnek egy fiatal atomellenes aktivista meggyilkolásának nyomozásában.

Stílusa Két regény megírásával kezdte, amelyek soha nem kerültek kiadásra. A Les Plaies et les bosses című művében Maurice Chavardes-szal kapcsolatban ezt írja: „Húszévesen kezdtem írni. Természetesen a törvénytelenségről. De akkoriban igazán önéletrajzi ihletésű volt. Nem bírtam magammal. Aztán Algériába való visszatérésem után írtam egy esszét arról a háborúról. [...] Nem tudtam szembenézni a törvénytelenségemmel, és azt mondani: »Egyáltalán nem érdekelsz. [...] Érdekelsz bezárva, alárendelten, meztelenül, kitártan, lihegve, rémülten, éhesen, az irodalmi alkotás rácsai mögött.«”Wounds and Bumps, op. cit p. 46 Ez a valóság, egy burleszk prizmán keresztül újraértelmezve, jellemzi írói stílusát.

Néhány szereplő neve visszatérően szerepel, például Nomen, Lenoyer, Gorenfan, Minville. A narrátort néha Pilhesnek hívják, de a különböző regényekben változtatja személyazonosságát és foglalkozását. Az Ariège és a békés falvak gyakran részét képezik a hős kalandjainak, Loum árnyékában.

JP Damour elemzi Pilhes írásait, kiemelve a kacsintások, a narratív közhelyek és a pszichoanalitikus klisék iránti vonzalmát (vö. La Rhubarbe és Le Loum): „A felhalmozási folyamatból fakad, látszólag barokk kompozíció, gyakran parodisztikus, amely néha a főszereplők küldetését egyfajta epikus bohózattá változtatja.”Record Rene Victor Pilhes written by JP Damour in the Dictionary of French-language writers, edited by JP de Beaumarchais, Daniel Couty and Alain Rey, Larousse, Paris, 2001

Későbbi élete Pilhes végül nyugdíjba vonult, és idejét hat unokája körében töltötte.

Élete utolsó tíz évében nem publikált, de még mindig a Loum harmadik részét írta, amelyet jóval korábban bejelentett: „A Loum nincs befejezve. Csak két részt tartalmaz a háromból: a kétértelműt (Büszkeség és Felháborodás) és a feszült részt (Humor és Hangulat). Az elveszett rész még megírásra vár.”Garcin, op.cit

Aggódva az irodalmi örökség miatt, amelyet hátrahagy, és hajlandó volt megvédeni és népszerűsíteni munkásságát, René blogot vezetett, amelyben beszámolt néhány kritikusról, akik pályafutása során dicsérték őt, és kulcsokat adott regényei olvasásához. Archívumát unokája, Arsene segítségével fejlesztette és rendszerezte.

A L'Hitlérien-nel (Hitlerrel) kapcsolatos vitáról, húsz évvel a megjelenése után, Pilhes azt mondta, hogy antiszemitizmussal vádolták, és ennek következtében jogi támadások érték. Jérôme Garcin szótárában, saját írásos feljegyzésében, közvetlenül a L'Hitlérien után, így indokolta magát: „a szerző egy neoantiszemita beszéd mintáját akarta mutatni. [...] Mert úgy tűnt, mintha nem lennénk óvatosak, ötven évvel a holokauszt után, és egyenesen ebbe a helyzetbe kerülnénk. [...] A szerző ezt egyértelműen, hátsó szándék nélkül tette, hogy a demokráciát és a toleranciát szolgálja. De a zsidó közösség nem hiszi, vagy úgy tesz, mintha nem hinné. [...] Ami még rosszabb, antiszemitizmussal vádolják. Mit tehetne még? Gondolkodnunk kell rajta. És mérlegelnünk kell, mi maradt utána.”

Művei Regények

Esszé « Il existe une concurrence un peu fantasmatique entre le jeu d'échecs et la littérature », dans Europe-Échecs, n°|296, août-septembre 1983, p. 14-16

Magyarul megjelent A fenevad (La Bête) – Magvető, Budapest, 1979 · · fordította: Szávai János Rontás (L'imprécateur) – Magvető, Budapest, 1979 · · fordította: Fázsy Anikó

Filmek L'Imprécateur (1977), rendezte: Jean-Louis Bertuccelli La Faux (2003) — TV-film

Díjai Médicis-díj (1965) a La Rhubarbe-ért Femina-díj (1974) a L'Imprécateur-ért

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:1934-ben született személyek Kategória:2021-ben elhunyt személyek Kategória:Francia írók Kategória:Francia üzletemberek