Vásárhelyi Pákozdy Ferenc (Hódmezővásárhely, 1904. október 7. – Debrecen, 1970. május 11.) magyar költő, műfordító, író.
Élete A hódmezővásárhelyi gimnáziumba járt, majd 1922-ben a budapesti református gimnáziumban tette le érettségi vizsgáját. A gimnázium elvégzése után orvosi egyetemre is járt, majd jog- és államtudományi doktorátust szerzett.
A két világháború között két verseskötete jelent meg.
1928 és 1944 között a helyi Friss Újságnak írt, 1932-től pedig a Hetivásár-Hétfői Újságnak lett a főmunkatársa.
Hódmezővásárhelyről 1952-ben Debrecenbe költözött, s ott az Egyetemi Könyvtár tudományos munkatársaként tevékenykedett. Itt ráragadt a Itt írta utolsó könyvének, az Esthajnalnak legszebb verseit.
1943-ban adta ki Shakespeare szonettjeinek fordítását, s a kritikák szinte egyhangú méltánylással fogadták teljesítményét, melyet Szabó Lőrinc is maradandónak nevezett.
1945 után szülővárosában dolgozott. 1952-től a Debreceni Egyetemi Könyvtár munkatársa.
Debrecenben írta utolsó kötetének, az Esthajnalnak verseit.
Művei 1927 – A Tisza sirálya 1932 – Eördögh Tamás halála 1943 – Förgetegben 1943 – William Shakespeare: Szonettek (fordítás) 1955 – William Shakespeare: A vihar (fordítás) 1968 – Esthajnal
Emlékezete Rigó István domborműves emléktáblát készített Pákozdy tiszteletére, amit a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium emeletén helyeztek el. Emellett a városban utcát is elneveztek róla.
Jegyzetek
Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1970-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar műfordítók