Podorašje település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Srebrenik községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 13, közúton 23 km-re észak-északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 17 km-re délkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, a Jasenička és a Rijeka-folyók között, 350–400 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_9/tz_9.html Topografska karta Tuzla 426-3-1
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi hőmérséklet gyakran eléri 28 °C-ot. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet 0 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C körüli. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 700–800 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, de júniusban valamivel több, januárban valamivel kevesebb csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb114Bosnyák705811Horvát194129Jugoszláv1000Egyéb18138Összesen1191982
Története Őskor Amint azt a környék számos lelőhelyéről származó régészeti leletek is bizonyítják, ez a terület már az őskorban lakott volt. A közeli Straža falu feletti Grabovik–Zaketuša lelőhelyen található egy őskori dombvidéki erőd maradványa, amelyet Bosznia-Hercegovina nemzeti emlékhelyévé nyilvánítottak. A leletek alapján a település főként a késő bronzkorban (kb. i. e. 1200–1100 után), valamint a vaskorban (kb. i. e. 9–3. század között) volt lakott, de a 2013-as terepbejárás során nagy mennyiségű kerámiát, házfalakból származó égett agyagot, pattintott kőeszközöket és egy gondosan kialakított kovakő kést találtak. Két mikrolitikus kovakő eszköz arra utal, hogy a helyet már a késő neolitikum végén, az i. e. 4. évezred végén is használhatták. A lelőhely azért különösen értékes, mert több korszak emlékeit őrizheti, a késő neolitikumtól a vaskorig.
Középkor A középkorban ez a terület a Jasenicai zsupániához tartozott, mely a középkori bosnyák állam egyik közigazgatási egysége volt. A rendelkezésre álló történeti adatok alapján a Jasenicai zsupánia a mai Tinja, Srebrenik és részben Gradačac környékét foglalta magában. A terület a középkori Bosznia északi tartományaihoz, a történelmi Ozorai és Sói bánságok határvidékéhez tartozott. A Jasenicai zsupánia létezését több földrajzi és történeti utalás is megerősíti, nevét valószínűleg a mai Jasenica település vagy egy azonos nevű korábbi központ őrizte meg. Területe a Tinja vízgyűjtőjének középső és alsó részén feküdt, délnyugati határa a Ratiš-hegységnél találkozott a Smolućai és Sokoli zsupániákkal.
Az oszmán uralom Srebrenik várának 1512 körüli meghódítását követően az egész térség az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került és a területet a Zvorniki szandzsákba integrálták. Az oszmán közigazgatás átvette a középkori közigazgatási beosztást, így a Jasenicai zsupániából az oszmán uralom alatt Jasenicai náhije lett. A történészek szerint a Jasenicai náhije területe nagyjából megfelelt a mai Srebrenik község déli és délnyugati részének, különösen a Tinja-folyó völgyének és a Ratiš-hegység északkeleti előterének.
Podorašje első írásos említése a Zvorniki szandzsák 1533-as defterében történt, mely szerint ekkor a település 3 muszlim ház, 1 keresztény ház és 2 örökölt birtok állt, összesen 500 akcse jövedelemmel. A falu mellett volt az Utrkulja nevű birtok, melynek jövedelme 250 akcse volt.
Az oszmán korban a terület szerény szerepet játszott a birodalom mezőgazdaságában, középpontjában az állattenyésztés és a dombos tájhoz illő gabonatermesztés állt.
A települést a mezőgazdaság alakította, a középkor utáni erdőirtás lehetővé tette a termékeny lejtőkön a gazdálkodás bővítését, valamint a vízforrások közelségét az állatállomány és az öntözés számára. A tágabb boszniai hálózatokkal összekötő regionális kereskedelmi és katonai útvonalak mentén történő elhelyezkedés elősegítette a gazdasági kapcsolatokat, bár a terület határvidéki státusza a portyázások miatt időszakos elnéptelenedéshez vezetett, mielőtt az oszmán áttelepítési politikák alatt stabilizálódott volna.
A timar alapú földadományokat, amelyeket a mezőgazdasági termelés és a katonai szolgálat céljából adtak az oszmán kapitányok felügyelték. A lakosság ebben az időszakban elsősorban boszniai muszlimokból, horvátokból és szerbekből állt, akik főként állattenyésztéssel foglalkoztak, bár az oszmán hatóságok időszakos razziáinak és pénzügyi követeléseinek voltak kitéve.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Lisovići községhez tartozó településen 31 háztartást és 223 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 122. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, Srebrenik pedig megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között. A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A Srebrenik környéki terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt.
Gazdaság A helyi gazdaság a hagyományos mezőgazdaságra épül, mint elsődleges megélhetési forrásra. Az egész kantonra jellemző, hogy a strukturális kihívások ellenére a mezőgazdaság ma is a lakosság jelentős részét tartja el. A település földjeit szántóföldként, gyümölcsösökként, rétekként és legelőkként hasznosítják, bár olyan problémák, mint a földterületek feldarabolódása, az elavult gépek, az alacsony gépesítési szint és a terepviszonyok miatti erózió korlátozzák a termelékenységet. A termesztés a mérsékelt kontinentális éghajlathoz és a dombos lejtőkhöz alkalmazkodó zöldségekre, gyümölcsökre és gabonafélékre összpontosít, míg az állattenyésztés – a szarvasmarha- és juhtenyésztés hangsúlyozásával – a tejtermék-, hús- és egyéb megélhetési szükségletek alapvető eleme.
Oktatás Az általános iskola a település és a környező falvak oktatási központja. Nemcsak a podorašjei gyerekeket fogadja, hanem négy kihelyezett tagiskolát is koordinál a környéken. A kisebb településeken a fiatalabb évfolyamok tanulnak helyben, majd a felsőbb osztályokba a központi iskolába járnak Podorašjéba. Az intézmény állami fenntartású általános iskola, amely a boszniai 9 évfolyamos alapfokú oktatási rendszer része.
Nevezetességei A helyi muszlim gyülekezet magában foglalja Podorašje és Jasenica településeket, és körülbelül 180 háztartása van. A gyülekezet első mecsetét 1936-ban építették és 2000-ben bontották le romos állapota miatt. A régi mecset alapjainak közvetlen közelében egy új, modern és funkcionális mecsetet építettek az összes hozzá tartozó létesítménnyel együtt.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései