Jablanica település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Čelić községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Jablanica településnek a Föderáció területére eső, kis, lakatlan része.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 14, közúton 31 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 17 km-re délre, a Majevica-hegység lejtőin, 280–500 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_9/tz_9.html Topografska karta Tuzla 426-3-1
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb10150Bosnyák00Horvát40Jugoszláv360Egyéb640Összesen11190
Története A település első írásos említése 1528-ban történt. A Zvorniki szandzsák 1528-as összeírásában a Visori náhijében 12 település volt, melyek között Jablanica is szerepel.
A Bardačilovac tetején (amely Abadžiće falucskája mentén húzódik) egy fekete kerámiában gazdag őskori lelőhely található. Jablanicában számos régi temető található, amelyeket „magyaroknak” (mađarsko groblje) neveznek. Általános hagyomány, hogy egykor „magyarok” éltek ott, majd elköltöztek. A Lozovinán átvezető régi út mellett több stećak található, amelyek szabályosan párhuzamosan futnak az út irányával (DK–ÉNy iraányban). Lozovinában egy nagyobb ősi temető is volt, és ebből a temetőből csontokat ástak ki, amikor az utat építették. Volt ott egy kővályú is, amelyet valaki a házába vitt, majd egy álmában látott az égi parancs szerint visszavitte. Bojkićiben volt egy régi, síremlék nélküli temető. 1966-ban számos csontot ástak ki ott. Gradinában (Jablanica, Kozjak és Lopar határán) volt egy „magyar” templom, a hely neve Crkvište. A hagyomány szerint Gradinában, a Teočak - Srebrenik úton pihenőhely volt. Gornji Jankovićin három stećakot jegyeztek fel, melyek egy bozótosban álltak. A stećakokat a magyarokhoz kötik. Groblje helyén egy „magyar” temető volt. Az Oštri brdo közelében nagy kövek (stećakok) találhatók, amelyek a „magyaroktól” származnak. Amikor 1900 körül Jovan Janković apja földet művelt, talált egy ekét, amellyel a „magyarok” szántottak. Az ekéből két ekevasat készített. Brežđében, a régi iskola temetője közelében két stećak található. Piperi határán, Jankovićhoz közelebb, található a „Mramor”.
A hagyomány szerint itt régen „magyarok” éltek. Utánuk jöttek a szerbek, akiket a törökök a Szávához kényszerítettek. Akik átkeltek a folyón, horvátok lettek. Azt is mondják, hogy a falu „pestistől” szenvedett (ennek a 19. század első felében kellett lennie, mivel az öreg Jovan Janković dédnagymamája akkoriban „hordozta” a pestist). A törököktől is maradtak itt emlékek. Hamet (Ahmet) földjei a tuzlai Ahmet megyéből származó aga után kapták a nevüket, aki Božićin élt. Meja földjei a tuzlai Meha Košljugićról kapták a nevüket. A jelenlegi iskola közelében állt egy bég tornya. Ilyen emlék található az Odžakon is. A falu feletti erdőben található Gulin sírja, aki az agával került összeütközésbe, meghalt és ott temették el. Egyesek szerint Gonil (Golin) sírja a neve. A közelmúltig egy kő (sírkő) volt ott. Az egyes településrészek többnyire az ott élő családokról kapták a nevüket. Egyesek mára kihalt nemzetségek nevét viselik. Krajnići falu az Ivanović családról kapta a nevét, akik eredetileg Krajinából származtak. Gavrić család sincs ma már a faluban (ma a Stevanovićok élnek itt). Lozovine falu neve is egy kihalt család emléke (ma a Lukićek élnek itt). Milkovići falu valószínűleg szintén egy kihalt családról kapta a nevét; ma a Nikolić és a Tomić családok vannak helyettük. Narandžići falu egy Narandžić nevű emberről kapta a nevét. Tőle származnak a Krstići és a Stevanovići családok. A falunak négy fő temetője van: a legnagyobb az alsó falurészen található. Bizonyos családok a saját földjeiken temetik halottaikat. Általános hagyomány, hogy a faluban ma élő családok többnyire Hercegovinából származnak.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 70 háztartása és 475 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 119 háztartást, 759 ortodox és 1 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település területének zöme a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került, de egy kis, lakatlan rész a Föderáció és Čelić község része lett.
Nevezetességei Szent Prokopiosz nagyvértanú tiszteletére szentelt ortodox temploma a Lopare községhez tartozó településrészen áll. Donji Bardačilovac – őskori temető maradványai. A falu feletti magaslaton számos őskori csontvázas sírt tártak fel, melyek a késő bronzkorból és a vaskorból (i. e. 9–8. század) származnak. Gornji Bardačilovac – őskori temető maradványai az előző közelében. Itt vízvezeték ásása közben került elő számos bronzkori és vaskori edény. Lozovina – késő középkori temető maradványai.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései