Az aranyfoltos mongúz (Urva auropunctata, korábban Herpestes auropunctatus) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe és a mongúzfélék (Herpestidae) családjába tartozó ázsiai mongúzok (Urva) nemének egyik faja.
Mint nemének minden faja, az aranyfoltos mongúz is eredetileg kizárólag Ázsiában őshonos, de az emberi betelepítések révén ma már többek között számos karib-térségi és csendes-óceáni szigeten, valamint Dél-Amerikában és Horvátországban is előfordul.
Korábban azonos fajba sorolták a jávai mongúzzal (Urva javanica), ám 2006-os és 2009-es molekuláris vizsgálatokból kimutatták, hogy különálló fajokról van szó, amelyek alaktanilag is különböznek egymástól.
Jellemzői Az aranyfoltos mongúz egy karcsú testű, rövid lábú, hosszúkás fejű és hegyes orrú mongúzfaj, az ázsiai mongúzok közül a legkisebb. A nemek közt feltűnő kétalakúság van, a hímek nagyobbak a nőstényeknél, testhosszuk 54,4–67,1 (átlagosan 59,1), ebből a fejtől törzsig tartó szakasz 22,2–44,6 centiméter, és robusztusabb testűek, szélesebb fejjel. A nőstények 50,9-57,8, átlagosan 54 centiméteresek, ebből a fej és a törzs együttesen 21,4-38,5, átlagban 30,3 cm. Az ivarérett egyedek tömege 305-662, átlagosan 434 gramm. Farkuk teljes 19,2-29 centiméteres hosszában fokozatosan vékonyodik, a töve robusztusan izmos. A rövid fülek csak kevésbé emelkednek ki a szintén rövid szőrzetből. Lábain öt ujj található hosszú, éles, nem visszahúzható karmokkal, a talppárnák szőrtelenek. Mindkét nemnek van egy kitárható, csatornák által mirigyekhez csatlakozó anális párnája, a mirigyek erős szagú váladékot termelnek, amelynek szaga eltér a nemek között. A világos vörösesbarna vagy sárgásszürke szőrzetben az egyes szálakon mind fekete, mind fehér, vagy pedig szürke-barna és sárga színek váltakoznak, ami pettyezett vagy deres megjelenést kölcsönöz az állatnak. A kis szemnek barna íriszük van. A nőstények három pár emlővel rendelkeznek.
A szigetekre betelepített populációk példányai nagyobb méretűvé váltak, ahogyan az ivari kétalakúság mértéke is nőtt a körükben, ezzel az eredeti elterjedési területük keleti populációinak (amelyek nem élnek átfedésben a versengést jelentő nagyobb szürke mongúzzal, és ezáltal ahhoz hasonló, nagyobb méretet érhetnek el) egyedeihez váltak hasonlóbbá. Emellett ezen populációk egyedei a genetikai sodródás és az elszigeteltség miatt diverzifikálódást is mutatnak.
Koponya és fogazat A koponya hosszúkás, karcsú, és a szemüreget csontgyűrű veszi körül, a szájpadlás megnyúlt, az agykoponya viszonylag hosszú, a tetején lévő taraj pedig csak enyhén emelkedik ki. Fogképlete I3/3, C1/1, P4/4, M2/2 (2/3), az alsó állkapocsban ritkán található egy harmadik utózápfog is. A szemfogak hosszúak és enyhén ívesek, az első őrlőfogak kicsik, a többi jól fejlett és hegyes. bélyegkép|Egy hím aranyfoltos (fent; Herpestes javanicus pallipes néven, az aranyfoltos szinonimája), egy szürke (középen) és egy indiai barnamongúz (Urva fusca, lent) koponyájának ábrázolása
Hasonló fajok Az aranyfoltos mongúznak többek között a szürke mongúzzal (Urva edwardsii), illetve a közönséges (Herpestes sanguineus) és a fokföldi karcsúmongúzzal (H. pulverulentus) is vannak közös jellemzői. A szürke mongúznak is pettyes vagy deres mintázata van a váltakozó színű szőrszálak révén, de míg ezen fajnál a háton lévő szőrszálak 3,5 centiméter hosszúak, addig az aranyfoltos mongúznál csak 3 centiméteresek. Maga az aranyfoltos mongúz is valamivel kisebb a szürke mongúznál, amelynek elterjedési területe néhol átfedi az előbbiét, a méretkülönbség pedig főleg az ilyen területeken hangsúlyosabb a két faj közti versengés miatt.
A karcsúmongúzok Afrikában élnek, így elterjedési területük nem fed át az aranyfoltos mongúzéval, de a közönséges karcsúmongúz színezetben hasonlít rá, ám farkának hegye fekete, és 38 foga van, szemben az aranyfoltos mongúz 40-42 fogával. A fokföldi karcsúmongúztól annak sötét, kormos színezete különbözteti meg.
Elterjedése, élőhelye Az aranyfoltos mongúz eredetileg Irakban, illetve Délkelet-Irántól és Afganisztántól Pakisztánon, Indián, Nepálon, Bhutánon és Bangladesen át Mianmarig, valamint nagy eséllyel Szaúd-Arábia északi részén, Ománban és Jordániában fordul elő. Lehetségesen Kínában – beleértve Hajnan szigetét – is előfordul, ám ezen populációk talán a jávai mongúzhoz tartoznak. Az aranyfoltos (vagy pedig a jávai) mongúzt 1989-ben jegyezték fel először Hongkongban egy mangrovénél, 2010-re pedig már igen széles körben elterjedt az Új területeken, és terjeszkedett Hongkong szigetére is (lehetségesen betelepítés útján). Iránban csak kevés déli és keleti helyről, különösen Kermán tartományból jegyezték fel.Karami, M.; Hutterer, R.; Benda, P.; Siahsarvie, R. & Kryštufek, B. (2008). "Annotated check-list of the mammals of Iran". Lynx. Nova. 39 (1): 63–102. Pakisztánban a Pothohar-fennsíkon, Pandzsábban (Sialkot, Lahore, Kasu, Gudzsranvála és Jhelum járásokban), Azad Jammu és Kasmír délkeleti részén, Beludzsisztánban és a Margalla-hegység Nemzeti Parkban fordul elő.Mahmood, T. & Nadeem, M.S. (2011). "Population estimates, habitat preference and the diet of small Indian mongoose (Herpestes javanicus) in Potohar Plateau, Pakistan". Pakistan Journal of Zoology. 43 (1): 103–111.
Élőhelye A faj erdőkben, nyílt területeken, bozótosokban és emberi települések közelében egyaránt előfordul, az erdőket és a bozótosokat, valamint a víz közelségét azonban jobban preferálják a nyílt területekkel szemben. Irakban a Tigris-Eufrátesz folyórendszerének Alluviális síkságain található folyóparti bozótosokban, termőföldeken és gyümölcsösökben él, de a Hammar-mocsárvidéken is megfigyelték.Hatt, R.T. (1959). "Biotic Provinces of Iraq". The Mammals of Iraq. 106. Ann Arbor, Michigan: Museum of Zoology. pp. 13–16.Abass, A.F. (2013). The relative abundance and biological indicators of mammals' community in east Hammar (M.Sc. Thesis). Basra, Iraq: University of Basra, Iraq. Indiában a Panna Nemzeti Parkban, a Guna járásban és a Gandhi Sagar Vadvédelmi Területen (Madhja Prades államban) erdős területeken figyelték meg.Shekar, K.S. (2003). "The status of mongooses in central India". Small Carnivore Conservation (29): 22–23.
Idegenhonos fajként Az aranyfoltos mongúzt számos, az eredeti elterjedési területétől távoli helyre telepítették be, így bizonyos európai országokba (Horvátországba és Bosznia-Hercegovinába), Tanzániába (Mafia-sziget, Zanzibár), Fidzsire, Dél-Amerikába (Guyana, Francia Guyana és Suriname), Japánba (Okinava prefektúra), Mauritiusra, valamint számos csendes-óceáni és karibi szigetre; a Dominikai Köztársaságba való betelepítése sikertelen volt. Ezen területeken gyakran invazív fajként kezelik, és 2016-ban az Európai Unió idegenhonos inváziós fajokat tartalmazó listájára is felkerült."Adopting a list of invasive alien species of Union concern pursuant to Regulation (EU) No 1143/2014 of the European Parliament and of the Council" (PDF). Ugyanis az idegenhonos területeken a mongúzok az őshonos állatfajokat veszélyeztetik (egyes esetekben akár helyileg ki is pusztítják), az emberek közelségében keresnek élelmet (így olykor a szárnyasokra is veszélyt jelentenek), és a veszettséghez, illetve a leptoszpirózishoz hasonló betegségeket terjeszthetnek. bélyegkép|Mauritiusi példány
A Karib-térségben 1872-ben Jamaicára kilenc aranyfoltos mongúzt telepítettek be Indiából, hogy a cukornádültetvényeken élő házi (Rattus rattus) és vándorpatkányok (R. norvegicus) populációját szabályozzák; a mongúzok hónapokon belül szaporodtak, és kevesebb, mint fél éven belül egyértelműen csökkentették is a patkányállományt. A patkányokon kívül azonban kígyókat, gyíkokat, rákokat, bogárlárvákat és hernyókat is nagymértékben pusztítottak el. 1870-ben Trinidad szigetére is megpróbálták szintén a patkányok ellen betelepíteni, ám ez ekkor nem sikerült. Ettől kezdve azonban a Nagy-Antillák összes szigetére, így Kubába, Hispaniolára, Puerto Ricóra és Saint Croix-ra (Amerikai Virgin-szigetek) is betelepítették, ahol pedig a helyi kígyókat tizedelte. Utóbbi helyen a kígyók mellett számos gyíkfajra is negatív hatással voltak a mongúzok, a Saint Croix-szigeti gyík (Pholidoscelis polops) pedig emiatt ki is pusztult onnan, és csak a környező szigeteken maradt fenn, ahová a mongúz nem jutott el. A Saint Croix-szigeti száguldósiklót (Borikenophis sanctaecrucis) évek óta nem látták, így valószínűleg teljesen ki is halt, de sok olyan szigetről, ahová a mongúzokat betelepítették, az őshonos kígyók nagy része kipusztult, és már csak a partoktól távolabbi szigeteken fordulnak elő. A zöld leguán (Iguana iguana), a Cyclura nembe tartozó leguánok, valamint az emlősök közül a hutiák és a patkányvakondok egyedszáma valószínűleg szintén nagymértékben csökkent. A madarak közül különösen a földön fészkelő fajok szenvedték meg az új ragadozó jelenlétét, bár egyesek, például a bajszos földigalamb (Geotrygon mystacea) képesek voltak alkalmazkodni a mongúzokhoz, és újra nagyobb számban találhatók meg. Egyes megfigyelések szerint a mongúzok még a szintén betelepített fehérfarkú szarvasok (Odocoileus virginianus) fiatal példányait is elejtették; egy bizonyos esetben, amikor két kifejlett mongúz éppen egy fiatal szarvast zaklatott, az már a földön feküdt, bár még küzdött a ragadozók ellen. A mongúzok eztán elmenekültek, de addigra a szarvas ajkait és az orrának húsos, porcos részeit majdnem a szemeiig megették.
A fentieken kívül az aranyfoltos mongúzt a következő számos karibi szigetre telepítették be:
Antigua (Antigua és Barbuda) Barbados Beef Island (Brit Virgin-szigetek) Jost Van Dyke (Brit Virgin-szigetek) Tortola (Brit Virgin-szigetek) Carriacou (Grenada) Grenada szigete (Grenada) Guadeloupe (Franciaország tengerentúli megyéje) La Désirade Marie-Galante Martinique (Franciaország tengerentúli megyéje) Nevis (Saint Kitts és Nevis) Saint Kitts (Saint Kitts és Nevis) Saint John (Amerikai Virgin-szigetek) Saint Thomas (Amerikai Virgin-szigetek) Water Island (Amerikai Virgin-szigetek) Saint Lucia Saint Vincent (Saint Vincent és a Grenadine-szigetek) Szent Márton-sziget Trinidad (Trinidad és Tobago) Vieques (Puerto Rico) Buck Island Goat Island
bélyegkép|Saint Lucia szigetén bélyegkép|Állatkerti egyed Guadeloupe-n
A Hawaii-szigeteken Miután Jamaicára betelepítették a mongúzokat, és azok szaporodni kezdtek, az utódokból más szigetekre, így a Hawaii-szigetekre is szállítottak belőlük, hogy ott is megszabadítsák az ültetvényeket a kártevőktől, ám azok mellett ezen ragadozók az őshonos madarakra is vadásztak, amelyek hasonló emlős ragadozók nélkül fejlődtek ki, és a közönséges levesteknősök (Chelonia mydas) fészkeit is kifosztották. A Hawaii-szigeteken belül pontosabban Hawaii, Maui, Molokai és Oahu szigetekre telepítették be, és ott széles körben elterjedtté váltak; Kauain és Lanain jelenleg nem ismert stabil populáció. 1999-es becslések szerint a mongúzok évente 50 millió dolláros kárt okoznak Hawaii-on és Puerto Ricón, negatív hatásuk pedig jelentősebb az őshonos állatfajokra nézve, mint a patkánypopulációkra. Bár Kauain stabil állomány feltehetően még nincs, 2023 áprilisáig összesen 5 egyedet fogtak el élve a szigeten, de már 1976-ban találtak egy elpusztult nőstény példányt egy út mellett, az első élve csapdázott állatot pedig 2012 májusában ejtették el a lihuei repülőtérnél. A további három élő egyedből kettőt a Nawiliwili kikötőnél, egyet pedig szintén a lihuei repülőtérnél fogtak el 2021-ben és 2016-ban; a cél a faj Kauain való elterjedésének megakadályozása a helyiek segítségével. bélyegkép|Szemetesben táplálékot kereső példányok Honoluluban, Oahun
Japánban