Réginald Garrigou-Lagrange

Réginald Garrigou-Lagrange OP (születési nevén Gontran-Marie Garrigou-Lagrange; Auch, 1877. február 21. – Róma, 1964. február 15.) francia római katolikus domonkos rendi szerzetes, katolikus pap, filozófus és teológus volt. A 20. századi neotomizmus egyik legismertebb képviselője, a római Angelicum professzora, a klasszikus tomista metafizika, a kegyelemtan, a kinyilatkoztatásteológia és a spirituális teológia jelentős szerzője.Richard A. Peddicord OP: „Réginald Garrigou-Lagrange, O.P.: A Biographical Sketch”, in Jude Chua Soo Meng – Thomas Crean OP (szerk.): Reginald Garrigou-Lagrange OP: Teacher of Thomism, Educational Theoria / Thomistic Institute, 2015, 1–8.New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, „Garrigou-Lagrange, Réginald” szócikk.

Több mint öt évtizeden át tanított Rómában, a Pápai Szent Tamás Egyetemen. 1909-től 1959-ig a fundamentális teológia, a dogmatika, a metafizika és a lelki élet teológiájának meghatározó professzora volt; 1917-től az aszketikus és misztikus teológia külön római tanszékének első nagy hatású tanáraként működött.José Ignacio Ferro Terrén: „Reginald Garrigou-Lagrange y la ascética y mística en Santo Tomás”, in XXXVI Semana Tomista, Sociedad Tomista Argentina – Universidad Católica Argentina, 2011.Jude Chua Soo Meng – Thomas Crean OP (szerk.): Reginald Garrigou-Lagrange OP: Teacher of Thomism, Educational Theoria / Thomistic Institute, 2015. Tanítványai között szerepelt Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa, aki az Angelicumon Doctrina de fide apud S. Ioannem a Cruce („A hit tana Keresztes Szent Jánosnál”) című doktori értekezését védte meg, Garrigou-Lagrange moderátori irányítása alatt.Richard A. Peddicord OP: The Sacred Monster of Thomism. An Introduction to the Life and Legacy of Réginald Garrigou-Lagrange, St. Augustine’s Press, South Bend, 2005.

Garrigou-Lagrange neve különösen két területtel kapcsolódik össze. Az egyik a tomista metafizikai realizmus védelme a Kant utáni idealizmussal, a bergsoni filozófiával, Maurice Blondel immanencia-módszerével, Édouard Le Roy pragmatikus dogmaértelmezésével és a katolikus modernizmussal szemben. A másik a keresztény tökéletesség, a kegyelem és a szemlélődő ima olyan rendszerezése, amely Aquinói Szent Tamás teológiáját Keresztes Szent János misztikájával kapcsolta össze. Legismertebb vitairata, az 1946-ban megjelent La nouvelle théologie où va-t-elle? („Hová vezet az új teológia?”) a nouvelle théologie körüli viták egyik szimbolikus szövegévé vált.Réginald Garrigou-Lagrange OP: „La nouvelle théologie où va-t-elle?”, Angelicum, 23. évf. 3–4. sz. (1946), 126–145.Aidan Nichols OP: „Thomism and the Nouvelle Théologie”, The Thomist, 64. évf. (2000), 1–19.

Megítélése a 20. század második felében vitatottá vált. Hívei a katolikus dogma objektivitását, a metafizikai igazságot és a szemlélődő élet teológiáját védő nagy tanárt látják benne; bírálói szerint teológiája túlzottan kézikönyvszerű, ahistorikus és mereven antimodernista volt. Újabb kutatások ugyanakkor árnyalják ezt a képet: Garrigou-Lagrange nem csupán vitázó római újskolasztikus volt, hanem a domonkos spirituális teológia egyik jelentős rendszerezője is.Sylvio Hermann De Franceschi: „La défense doctrinale du système thomiste de la mystique étendue. Le P. Réginald Garrigou-Lagrange et la construction d’une école dominicaine de spiritualité”, Revue des sciences philosophiques et théologiques, 103. évf. (2019), 113–143.

Neve és történeti helye

Születési neve Gontran-Marie Garrigou-Lagrange volt. A „Réginald” rendi nevet a domonkos hagyományban kapta; a név valószínűleg Orléans-i Boldog Reginaldra, a korai Domonkos-rend egyik ismert alakjára utal. Magyar szövegekben előfordul a „Reginald” ékezet nélküli alak is, de a francia névhasználatban és a nemzetközi szakirodalomban a Réginald Garrigou-Lagrange forma az általános.

Teológiai helye a 19–20. századi neotomista megújulásban érthető meg. XIII. Leó pápa 1879-es Aeterni Patris enciklikája a katolikus filozófiai képzés középpontjába ismét Aquinói Szent Tamást állította. A neotomizmus célja nem pusztán a középkori skolasztika ismétlése volt, hanem annak megmutatása, hogy a tomizmus képes válaszolni a modern filozófia, a történeti relativizmus, a pozitivizmus, a kantianizmus és a természettudományos világkép kihívásaira.XIII. Leó pápa: Aeterni Patris enciklika, 1879.

Garrigou-Lagrange e programon belül a szigorúbb, „római” vagy „klasszikus” tomista irányt képviselte. Számára a teológia nem vallási élmények történeti leírása volt, hanem a kinyilatkoztatás igazságának tudományos, fogalmilag rendezett kifejtése. A laikus olvasó számára ez úgy foglalható össze: Garrigou-Lagrange szerint a valóság nem pusztán az emberi tudat vagy történeti tapasztalat függvénye, hanem objektív renddel rendelkezik, amelyet az emberi értelem valóban meg tud ismerni. Ez a realista kiindulópont magyarázza, miért tartotta veszélyesnek azokat a teológiai módszereket, amelyek a dogmák jelentését a korok változó gondolkodásmódjához kötötték.

Élete

Családi háttér és tanulmányok

Gontran-Marie Garrigou-Lagrange 1877. február 21-én született Auch városában, Délnyugat-Franciaországban. Apja, François Garrigou-Lagrange állami tisztviselő volt; anyai ágon rokonságban állt Henri Lasserre katolikus íróval, a lourdes-i jelenésekről szóló népszerű mű szerzőjével. Családjában a papi és vallási hagyomány is jelen volt: a tágabb rokonságban szerepelt Maurice-Marie-Matthieu Garrigou kanonok, aki a forradalom utáni francia katolikus megújulás egyik helyi alakja volt.

Iskoláit több francia városban végezte. 1896-ban a Bordeaux-i Egyetemen orvosi tanulmányokba kezdett. Későbbi visszaemlékezései szerint gondolkodásában döntő fordulatot hozott Ernest Hello katolikus író műveinek olvasása. Ekkor tapasztalta meg azt, amit később a katolikus tanítás abszolút igazságigényének felismeréseként írt le.Marie-Rosaire Gagnebet OP: „L’œuvre du P. Garrigou-Lagrange. Itinéraire intellectuel et spirituel vers Dieu”, Angelicum, 42. évf. (1965), 7–32.

1897-ben belépett a Domonkos-rendbe. Rendi képzését az amiens-i noviciátusban, majd domonkos tanulmányi házakban végezte. Ambroise Gardeil OP, a francia domonkos tomizmus egyik fontos alakja, meghatározó szerepet játszott abban, hogy figyelme Szent Tamás és a klasszikus kommentátori hagyomány felé fordult. Pappá szentelésének dátumaként a részletesebb életrajzi irodalom 1902. szeptember 28-át adja meg. Egyes magyar összefoglalók 1905-öt közölnek, de a Peddicord-monográfia és a nemzetközi életrajzi források alapján a korábbi dátum tekinthető megalapozottabbnak.Magyar Katolikus Lexikon, „Garrigou-Lagrange, Réginald” szócikk.

Le Saulchoir, Sorbonne és a modern filozófiai viták

Rendi tanulmányai után rövid ideig Le Saulchoirban, a domonkosok híres francia-belga főiskoláján tanított. A 20. század elején a francia katolikus értelmiség több irányban kereste a modernitásra adható választ: a bergsonizmus, a pragmatizmus, a történeti módszer, a biblikus kritika és az új apológia erősen jelen voltak. Garrigou-Lagrange a Sorbonne környezetében közvetlenül is találkozott ezekkel az irányzatokkal.

Ekkor került kapcsolatba Jacques Maritainnel is. Kettejük kapcsolata hosszú ideig baráti és együttműködő volt: Maritain világi filozófusként, Garrigou-Lagrange pedig domonkos teológusként járult hozzá a francia nyelvű tomista megújuláshoz. Később politikai és teológiai kérdésekben el is távolodtak egymástól, különösen a francia közélet, az Action française és a második világháború megítélésében.

Első nagyobb műve, a Le sens commun, la philosophie de l’être et les formules dogmatiques (1909) Édouard Le Roy dogmaértelmezésével szemben született. Le Roy a dogmákat inkább gyakorlati irányelvekként és a vallásos tapasztalat változó kifejezéseiként fogta fel; Garrigou-Lagrange ezzel szemben azt vallotta, hogy a dogmatikai formulák valódi, értelmi igazságot fejeznek ki. A vita közvetlenül kapcsolódott a Pascendi Dominici gregis és a modernizmus körüli egyházi konfliktusokhoz.Réginald Garrigou-Lagrange OP: Le sens commun, la philosophie de l’être et les formules dogmatiques, Paris, 1909.

Az Angelicum professzora

1909-ben Hyacinthe-Marie Cormier, a domonkos rend generálisa Rómába hívta, hogy az Angelicumon tanítson. Itt kezdetben a kinyilatkoztatás teológiáját, később dogmatikát, metafizikát, kegyelemtant és spirituális teológiát adott elő. Tanári pályája rendkívül hosszú volt: 1909-től 1959-ig tartott, amikor egészségi állapota miatt visszavonult az aktív oktatástól.

1917-ben az Angelicumon létrehozták az aszketikus és misztikus teológia külön tanszékét, amelyet Garrigou-Lagrange-ra bíztak. A lépés összefüggött a 20. század eleji katolikus lelkiségi megújulással és X. Piusz intézkedéseivel, amelyek a papi képzésben nagyobb figyelmet kívántak adni a lelki élet tudományos tárgyalásának. A tanszék különlegessége az volt, hogy a misztikát nem periférikus, rendkívüli jelenségek – látomások, stigmák, rendkívüli élmények – gyűjteményeként kezelte, hanem a kegyelmi élet belső kibontakozásaként.

A kortárs visszaemlékezések szerint előadásai egyszerre voltak szigorúan skolasztikusak és retorikailag hatásosak. Joseph M. de Torre, aki az 1950-es években hallgatta, nem pusztán „száraz” kézikönyv-teológusként, hanem élénk, szellemes és erőteljes előadóként emlékezett rá.Joseph M. de Torre: „My Personal Memories of Reginald Garrigou-Lagrange”, in Jude Chua Soo Meng – Thomas Crean OP (szerk.): Reginald Garrigou-Lagrange OP: Teacher of Thomism, 2015, 9–26.

Római tanácsadói szerep és utolsó évei

Garrigou-Lagrange több római egyházi testület tanácsadójaként is működött. A Szent Offícium környezetében különösen a modernizmus, a dogmatikai relativizmus és a nouvelle théologie körüli vitákban számított jelentős szaktekintélynek. 1926-ban részt vett Keresztes Szent János egyháztanítói címének előkészítésében; mariológiai munkássága miatt Mária mennybevételének dogmatikai előkészítéséhez kapcsolódó teológiai körökben is számon tartották.

Élete végén egészsége meggyengült, és visszavonultan élt Rómában. 1964. február 15-én halt meg. Halálának dátumát egyes internetes összefoglalók tévesen novemberre teszik, de a részletesebb rendi és teológiai források február 15-ét közlik.

Kronológia

Év Esemény 1877 Születése Auch városában, Franciaországban. 1896 Orvosi tanulmányok kezdete Bordeaux-ban. 1897 Belépése a Domonkos-rendbe. 1902 Pappá szentelése. 1909 Meghívása Rómába, az Angelicum tanári karába; Le sens commun megjelenése. 1914–1915 Dieu, son existence et sa nature megjelenése. 1917 Az aszketikus és misztikus teológiai tanszék létrejötte az Angelicumon. 1923 Perfection chrétienne et contemplation selon S. Thomas d’Aquin et S. Jean de la Croix. 1935 La prédestination des saints et la grâce. 1938–1939 Les trois âges de la vie intérieure megjelenése. 1946 La nouvelle théologie où va-t-elle? cikk az Angelicum folyóiratban. 1948 Karol Wojtyła doktori értekezésének megvédése az Angelicumon. 1959 Visszavonulása az aktív oktatástól. 1964 Halála Rómában.

Filozófiája

Metafizikai realizmus

Garrigou-Lagrange filozófiájának alapja a metafizikai realizmus. A realizmus itt azt jelenti, hogy a valóság objektív módon létezik, és az emberi értelem képes annak alapvető szerkezetét megismerni. A modern szubjektivizmussal szemben nem fogadta el, hogy az ember csupán saját tudati állapotait, nyelvi konstrukcióit vagy történeti tapasztalatait ismerné meg. Szerinte az értelem a dolgok létét, lényegét és oksági rendjét valóban képes megragadni.

A metafizika számára nem elvont akadémiai luxus volt, hanem a teológia nélkülözhetetlen alapzata. Ha például a „szubsztancia” vagy a „természet” fogalma puszta nyelvi konvencióvá válik, akkor a megtestesülés, az Eucharisztia vagy a kegyelem dogmatikai állításai is elveszítik stabil tárgyukat. A katolikus teológia ezért szerinte nem mondhat le a létfilozófia fogalmairól anélkül, hogy önmagát ne gyengítené meg.

Lét, lényeg, szubsztancia és akcidens