VIII. Neophütosz, világi nevén Joakim Papakonsztantinu görög ortodox pap, 1891 és 1894 között Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt.

Élete 1833-ban született a szerreszi Rodolivoszban. Édesapja Konsztantinosz pap, édesanyja pedig Margarita preszbiterné volt. Hatéves korában az Eikoszifoinissza kolostorba küldték, ahol rokonai szerzetesként éltek. Tanulmányait 1839-től a kolostor görög iskolájában kezdte meg, majd Athanasziosz (Kairisz) drámai metropolita ösztönzésére az Alisztrati Görög Iskolában folytatta.

1851-ben szerény anyagi körülmények között Konstantinápolyba utazott, hogy tanulmányokat folytasson. Itt megismerkedett IV. Germánosz volt ökumenikus pátriárkával – aki korábban Dráma metropolitájaként pappá szentelte édesapját –, valamint Neofitosz (Veglerisz), Derkoi metropolitával, aki patrónusa és jótevője lett. 1852-ben megkezdte tanulmányait a Halki Teológiai Főiskolán. Tanulmányai idején diakónussá szentelték, és jótevője iránti tiszteletből felvette a Neophütosz nevet. A Halki Teológiai Főiskola által kiállított oklevelében az „Eikoszifoinisszióta” megjelölés szerepel. Tanulmányai befejezése után rövid ideig tanítóként dolgozott, majd Nüssza, később Sztrumnica metropolitájának segítője lett. Ezt követően Németországba utazott, ahol elsajátította a német nyelvet, és Münchenben teológiát tanult. Hazatérése után Amaszeia metropolitájának archidiakónusa lett; metropolitája pappá szentelte, majd archimandritai rangra emelte.

1864. november 25-én Eleutherupolisz püspökévé választották, Dráma metropolitájának segédpüspökeként. 1872. január 19-én Philippupolisz metropolitájává helyezték át. Az 1878-as pátriárkaválasztáson maga is jelölt volt, amelynek végén III. Joakimot választották ökumenikus pátriárkává. 1880-ban Adrianopolisz metropolitája lett. 1886-ban túlterheltségére hivatkozva lemondott tisztségéről, és az Athosz-hegyi Vatopedi kolostorba vonult vissza. Már a következő évben azonban Pelagónia metropolitájává választották, 1891-ben pedig Nikopolisz és Preveza metropolitája lett.

V. Dionüsziosz ökumenikus pátriárka halálát követően 1891. október 27-én választották meg Konstantinápoly ökumenikus pátriárkájává. Megválasztását heves viták és incidensek kísérték, mivel ekkoriban éles megosztottság állt fenn az úgynevezett „joakimisták” és „anti-joakimisták” között. Ugyanazon év november 2-án bemutatkozott II. Abdul-Hamid oszmán szultán előtt, ezt követően pedig ünnepélyesen trónra iktatták. Pátriárkasága idején rendezték az úgynevezett „iskolakérdést”, vagyis az ortodox görög közösség iskoláinak hivatalos elismerését, valamint a török nyelv oktatásának bevezetését. A török nyelv tanítása a középfokú oktatásban kötelezővé vált, az elemi iskolákban azonban nem vezették be. Ugyancsak az ő idején rendelték el, hogy az Ökumenikus Patriarchátusban hálaadó istentiszteletet (doxológiát) tartsanak a szultán születésnapján, valamint az új uralkodó trónra lépésének napján. Pátriárkasága alatt kezdődött meg a kolostorok birtokainak kataszteri nyilvántartásba vétele is.

1894. október 25-én lemondásra kényszerült, majd az Antigoné szigetére vonult vissza. Ott hunyt el 1909. július 5-én. A Halki Teológiai Főiskola temetőjében temették el.

Fordítás

Források (Αγγλικά) Kiminas, Demetrius (2009). The Ecumenical Patriarchate: A History of Its Metropolitans with Annotated Hierarch Catalogs. Wildside Press LLC. .

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1832-ben született személyek Kategória:1909-ben elhunyt személyek