A Hotel Bayerischer Hof nevű 5 csillagos luxushotelt 1841-ben nyitották meg München belvárosában, Németországban. A szálloda épülete 1944-ben nagyrészt megsemmisült, de a háború után újjáépítették. A jelenlegi épület 1961-re készült el. 1897 óta a Volkhardt család üzemelteti és a tulajdonukban áll. A szálloda vendégkörébe hírességek és állami vezetők is tartoznak. Az évente megrendezésre kerülő Müncheni Biztonsági Konferencia állandó helyszíne.
Története A Hotel Bayerischer Hof szálloda története egészen 1839-ig nyúlik vissza, amikor is I. Lajos bajor király szeretett volna egy első osztályú szállodát Münchenben. A feladatra a király megbízta a későbbi lovagot, Joseph Anton von Maffeid német iparost. Von Maffei a Promenadeplatzon megvett egy régi vendégházat, majd Friedrich von Gärtner építészt bízta meg azzal, hogy a helyére építsen egy új szállodát. A szálloda két év múlva készült el, az átadását 1841. október 15-én tartották. Körülbelül 100 szobával és két bankett-teremmel rendelkezett. A külföldi vendégek és méltóságok körében hamar népszerű lett. Még maga a bajor király is havonta kétszer felkereste a fürdője végett, mivel az otthonában nem volt kád.
A szállodát 1897-ben Hermann Volkhardt cukrász vállalkozó aranymárkáért megvásárolta. Annak ellenére, hogy a vételára az akkori viszonyokhoz mérten is magas volt, Volkhardt modernizációs programba kezdett, és a befektetés megtérült. Erzsébet császárné például aranymárkáért egy egész évre két szintet is kibérelt magának és 60 fős személyzetének. 1901-ben a szállodát kibővítették a szomszédos épületek megvásárlásával, amivel már 5000 négyzetméteres területet fedett le. Hermann Volkhardt 1909-ben váratlanul elhunyt, a céget a három fia örökölte, a szálloda irányítását pedig a testvérek közül a fiatalabbik Hermann Volkhardt vette át. Az első világháború végén, 1918 novemberében az új kormány meg akarta szerezni az épületet, de végül is a szálloda a család tulajdonában maradt. Az 1920-as években a gazdagok és a hírességek körében lett népszerű. Miután Adolf Hitler hatalomra került, a náci párt akarta megvenni, de ekkor is sikerült megtartani a szállodát. A második világháború alatt az épületet egy éjszakai bombázás 1944 április 25-re romba döntötte. A háború végével állapota romos volt, de a Spiegelsaal terem szinte épségben megmaradt. A helyreállítási munkák után ez a terem már 1945 október 22-án meg tudott nyílni mint étterem. A romokból először csak hét fűtés nélküli szobát tudtak rendbehozni, ennyivel kezdte meg újra a vendégek fogadását. A szálloda újjáépítése sokba került, ehhez a tulajdonosok még a Volkhardt családi ékszereket is eladták.
1949-re már 74 szobát használtak, majd 1951-re már 250 ággyal rendelkezett, az új rendezvénytermekben konferenciát is tartottak. Hermann Volkhardt 1955-ben elhunyt, a fia Falk Volkhardt vette át a szálloda irányítását, de négy évbe telt, amíg az örökléssel kapcsolatosan sikerült kifizetnie a többi családtagot. Ezzel 1959-ben ő lett az egyedüli, harmadik generációs tulajdonosa. Két éven belül helyreállította a Bayerischer Hof épületét, a hét emeletével és 71 méter hosszú homlokzati részével a Promenadeplatz meghatározó épülete lett. A Palais Montgelas épülete és a régi szálloda közötti utolsó, Promenadeplatz 4 szám alatti ingatlan területet is megszerezte. A szálloda tetejére úszómedencét építettek, ami akkoriban igazi szenzációnak tartottak. A „Die Kleine Komödie” 600 férőhelyes színházrészt is hozzáadták, valamint bankett-termet két galériával. Falk Volkhardt a bajor államtól a szomszédos épületet, a Palais Montgelas-t (egy műemlékvédelem alatt állt klasszikus palotaépületet) hosszú tárgyalásokat követően 1969-ben tudta megvásárolni. 1971-ben a Bayerischer Hof épületének borospincéjéből elköltözött üzlet helyén egy különleges, polinéz éttermet alakítottak ki. Két egyedi lakosztályt is kialakítottak. A Paradise Island lakosztályt és a párizsi lakosztályt. A Bayerischer Hof 1974-ben tagja lett „A világ vezető szállodái” egyesületnek. Falk Volkhardt lánya, Innegrit nemzetközi jazz koncerteket szervezett a hotel night clubjában, majd az apjától átvette a menedzseri feladatokat és 1992-től a szálloda igazgatója lett. Elindított egy tíz éves modernizációs tervet, amelyet 2004-ben fejeztek be. Ennek folyamán felújították a tetőtéri uszodát, valamint létrehoztak egy egészségügyi és fitneszrészleget. Innegrit Volkhardt, mivel nincs gyereke, 2015-ben az üzleti részesedését átadta az unokahúgainak. A 2010-es években Axel Vervoodt belga tervező és műgyűjtő tervei alapján újult meg több része is a szállodának. Vervoordt 28 szobát és penthouse lakosztályt tervezett. A történelmi Palais Montgelas első és második emeletén található 14 rendezvénytermet is átalakították.
Épülete A szálloda München szívében, a város központi terétől, a Marienplatztól alig pár száz méterre van. A Promenadeplatz 2-6. számot foglalja el, a főbejárata is innen nyílik. Az épületegyüttes mára több műemlékvédelmi épületet (köztük a Palais Montgelas-t) is magában foglal, amelyek az eredeti épületet szegélyezték, labirintusszerű hangulatot kölcsönözve neki. Jelenleg egyfajta keverékét adja a réginek és az újnak. Az előcsarnoka márvány borítású, ólomüveg kupola fedi.
A szálloda 337 szobával rendelkezik, köztük 74 lakosztállyal. A nem dohányzó szobák és lakosztályok száma 313. A szobák egymástól eltérőek. A színek alapján vannak komor, egyszerű fekete és borvörös színekkel díszítettek, míg mások napfényesek, okker és sárga árnyalatokban színeztek, illetve néhányat a klasszikus brit vidéki szállodákra jellemző virágminták és chintz festett vászon díszít. Az Axel Vervoordt által tervezett szobák modernek és minimalisták, rengeteg fa díszítéssel, és természetes kőből készült fürdőszobákkal lettek kialakítva. Minden felső emeleti lakosztály privát spa hozzáféréssel és teraszokkal rendelkezik. Az egyedi Garden Penthouse Suite penthouse lakosztály a nyolcadik emeleten helyezkedik el, saját privát terasszal, ahonnan Münchenre nyílik kilátás.
A szállodában wellnessrészleg is van spa szolgáltatásokkal, medence nyitott üvegtetővel, gőzfürdő, szaunák, szolárium, napozó terasz, fitnesztúdió. A Blue Spa tetőtéri medencével és terasszal nyáron barbecue-t, télen pedig egyedi jégbárt kínál. 2005-ben épült Andrée Putman tervei alapján. A tetőkertből kilátás nyílik a Frauenkirchére, az óvárosra és tiszta időben a távoli Alpokra is.
A hotelben 40 légkondicionált tárgyaló- és rendezvényterem van. Ezen termek 10-től egészen 2500 fő befogadására alkalmasak, méretük pedig 17 és 1 700 négyzetméter közötti. A báltermi együttes 1693,5 négyzetméteres, art déco stílusban készült és üvegtető fedi. A Cinema Lounge egy 38 férőhelyes terem, amely előadások, filmvetítések és magánrendezvények számára alkalmas.
A szállodában öt étterem, hat bár (köztük egy tetőn lévő bár és éjszakai klub), valamint egy színház is található. Az éttermek közül az Atelier két Michelin-csillagos és jellemzően hosszú a várólista. A Garden nevű étterem üvegteteje kihúzható. Az ételekhez sok esetben egyedi alapanyagokat használnak. A Falk's Bar a hotel eredeti tükörcsarnokából lett kialakítva (Spiegelsaal), itt az eredeti stukkó mennyezet és a tükrökkel bélelt falak is megmaradtak. A hotel night clubjában keddtől szombatig jazz estéket rendeznek.
Működése A Gebrüder Volkhardt KG társaság működteti. A cég vezetője Innegrit Volkhardt (2026-ban). Az alkalmazottak száma meghaladja a 700 főt. A munkavállalókat különböző tanfolyamokon, továbbá belső oktatókkal folytatott foglalkozásokon képezik tovább. A Bayerischer Hof Akadémián az angol nyelvet külön tanítják. Németország harmadik legnagyobb forgalommal rendelkező szállodája, az éves forgalma 60,2 millió euró volt 2024-ben.
A vendégköre kiterjed az üzleti úton lévőkre, de a szabadidős kikapcsolódást keresők is megtalálhatók köztük. A története során számos nemzetközi hírességek szállt meg itt, többek között Sigmund Freud, Richard Wagner, Franz Kafka, Albert Einstein, Sophia Loren, Hillary Clinton, Angela Merkel, Muhammad Ali, a Dalai láma, Brad Pitt, Angelina Jolie, George Clooney, Daniel Craig, Lenny Kravitz, Luciano Pavarotti, II. Erzsébet brit királynő, Mick Jagger és Michael Jackson. Michael Jackson halála után a rajongói a hotel előtti téren egy kis emlékhelyet hoztak létre.
Az 1960-as évektől kezdve minden év februárjában itt rendezik a Müncheni Biztonsági Konferenciát. Ilyenkor a világ vezető politikusai több százan, elnökök és miniszterek, üzletemberek és tanácsadók gyűlnek össze. A hotelnek magas biztonsági előírásoknak kell megfelelnie, ami komoly kihívást jelent.
További Bayerischer Hof nevű szállodák A müncheni szálloda világszerte ismert, azonban Németországban további városokban is vannak „Hotel Bayerischer Hof” nevű szállodák, mivel a név (magyarul: bajor udvar/rezidencia) nem védett. A további városok közé tartozik Drezda, Freising, Heidelberg, Lindau, Oberstaufen im Allgäu, Prien am Chiemsee, Erlangen, Bad Füssing, Burghausen, Kempten, Rimbach, Bayreuth
Jegyzetek
Irodalom Familie Volkhardt (szerk.): München und sein Hotel Bayerischer Hof. Salesianische Offizin, München 1953. Innegrit Volkhardt (szerk.): Begegnungen – 175 Jahre Bayerischer Hof. Condé Nast-Verlag, München 2014, D. Pedarnig, K. Köppelmann: Münchner Palais. Allitera Verlag, München 2016, , 442–461. oldal
Kategória:Szállodák Kategória:München építményei Kategória:1841-ben átadott építmények