A Ligier JS11 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel a Ligier csapat versenyzett az 1979-es Formula–1 világbajnokságban, valamint átépített, JS11/15 nevű változatával az 1980-as idényben. Pilótái 1979-ben Jacques Laffite, Patrick Depailler és Jacky Ickx, 1980-ban Laffite és Didier Pironi voltak.
Az autó versenyképes volt, a csapat végig harcban volt mindkét évben az egyéni és a csapatvilágbajnoki címért.
Áttekintés 1979-ben már ők is két versenyzővel indultak, és Jacques Laffite volt a csapat vezérpilótája, aki rögtön meg is nyerte az idény első két versenyét, valamit Depailler is tudott diadalmaskodni a spanyol nagydíjon. A Ligier végül az idényt mégis csak konstruktőri harmadikként zárta. Ennek oka volt az is, hogy Depailler a monacói nagydíjat követően eltörte a lábát egy sárkányrepülő-balesetben, és helyettest kellett keresni. Őt Jacky Ickx személyében találták meg, de ő nem tudta felvenni a tempót Laffite-tal, és az autóval sem találta az összhangot, és pontokat is alig gyűjtött. A másik oka a lemaradásnak az volt, hogy mint kiderült, az autó több leszorítóerőt termelt, mint amennyit az alumínium kasztni el bírt viselni. Emiatt az autó nemes egyszerűséggel meghajlott, a szívóhatás (ground effect) maximalizálása érdekében az oldalára épített takarólemezek elgörbültek, és így végül maga a szívóhatás is megszűnt. A problémákat nem sikerült idejében megoldani, ezért Laffite alulmaradt nemcsak a Ferrari két versenyzőjével szemben, de a williamses Alan Jones ellenében is.
1980-ban módosítottak az autó aerodinamikáján és a ground effect alkalmazásán, az új típus pedig JS11/15 néven versenyzett. Depailler helyére egy új versenyző, Didier Pironi érkezett. A Ligier ebben az évben is rendkívül gyors és erős volt, de a Brabham és a Williams ebben az évben ismét erős kihívók voltak, és Alan Jones végül világbajnok lett. Két győzelmet szereztek, egyet-egyet mindkét pilóta, és ez lehetett volna több is, ha műszaki hibák nem fosztják meg őket ettől. A problémák oka továbbra is a túl sok leszorítóerő volt, azonban amíg az előző évben a nem eléggé merev kasztnival volt gond, ezúttal azzal, hogy a felfüggesztés nem bírta a terhelést és a gumik is extrém mértékben koptak. A megoldás az volt, hogy az autó alján a Venturi-csatornákban egy bizonyos leszorítóerő elérése után kis szárnyacskák nyíltak fel. Ez azonban mozgó aerodinamikai elemnek minősülhetett volna, ami nem volt megengedett, ezért a csapat igyekezett a létezését titokban tartani. Csak a legutolsó versenyen fedezte fel azokat egy szemfüles fotóriporter, amikor az egyik Ligiert egy baleset után javítani vitték. Az esetnek komolyabb következménye nem lett. A Ligier csapat konstruktőri másodikként zárta az idényt.
A Ligier JS11 arról is híres lett, hogy szerepet kapott a Transformers című animációs sorozatban, mint Délibáb (Mirage) autobot alakja. A dohányreklámok tiltása miatt a Gitanes feliratot Citanesre cserélték.
Eredmények (félkövérrel jelölve a pole pozíció; dőlt betűvel a leggyorsabb kör) ÉvCsapatKasztniMotorGumikPilóták123456789101112131415PontokHelyezés1979Equipe Ligier GitanesJS11Ford-Cosworth DFVARGBRARSAUSWESPBELMONFRAGBRGERAUTNEDITACANUSA613.11KIKIKI2KI8KI333KIKIKI42KI51KI5KI6KIKI5KIKIKI1980JS11/15ARGBRARSAUSWBELMONFRAGBRGERAUTNEDITACANUSA662.KIKI2KI1123KI143985KI4361KI2KIKIKIKI633 Forráshivatkozások
Kategória:1979-es Formula–1-es autók Kategória:1980-as Formula–1-es autók Kategória:Ligier