Husino település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 5, közúton 7 km-re délnyugatra, a Jala-folyó völgyétől délre, 225-300 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 Domborzatát a Tuzla régióra jellemző síkvidéki patakvölgyek, valamint az ezek közé ékelődő dombok és az azokat övező erdős lejtők alkotják; ez a változatos táj kedvez mind a mezőgazdaságnak, mind a természetes növényzet fennmaradásának. Husino dombos területen fekszik. Észak felől, Grabik és Matičević fölött a 348 méter magas Markovište-csúcs emelkedik ki.Arhiva www.husino.com Osnovni podaci Autor članka gaga, 7. studeni 2007. (hozzáférés: 2017. szeptember 8.) A Markovište fontos stratégiai pont volt a második világháború idején. znaci.org ZBORNIK DOKUMENATA I PODATAKA O NARODNOOSLOBODIlAČKOM RATU JUGOSLOVENSKIH NARODA - TOM IV KNJIGA 18 BORBE U BOSNI I HERCEGOVINI 1943. GOD., VOJNI ISTORISKI INSTITUT JUGOSLOVENSKE NARODNE ARMIJE, BEOGRAD 1958. str. 80, 167 Napjainkban az FTV egyik átjátszóállomása (965,25 MHz, 49. csatorna) található a Markovištén.Radio-televizija Federacije Bosne i Hercegovine Mreža predajnika i repetitora na području FBiH (hozzáférés: 2020. április 13.)
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója..
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1020Bosnyák881Horvát917804Jugoszláv5573Egyéb8043Összesen1572951
Története Az oszmán uralom Ez a térség már az őskortól lakott volt, főleg a híres tuzlai sós források miatt. A régészeti leletek alapján Tuzla és környéke Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott térségei közé tartozik. A középkorban a vidék a Soli (Sói bánság) nevű boszniai területhez tartozott. Husino még az oszmán hódítások előtt, a 15. század elején keletkezett. 1463-ban az Oszmán Birodalom megszállta Bosznia-Hercegovina területét. Akkoriban Husinóban mindössze tíz ház állt, szétszórtan, satnya szilvafák között, a mai helyi temető környékén. Két másik kisebb faluval – Božićivel és Kliještevinával, amelyekben szintén csak öt-öt ház volt – együtt egy kerekded, vidéki területi és közigazgatási egységet alkotott. Az első népszámlálás Husinóban 1533-ban történt, és 13 házat jegyzett fel. Az 1548-as második népszámlálás idején már 17 ház állt a faluban, az 1600-as összeírás pedig 20 házat mutatott ki. A név eredete sokáig rejtély volt; ezt a közel ötszáz éves talányt a közelmúltban sikerült tudományosan tisztázni. Addig nemzedékről nemzedékre az a hiedelem öröklődött, hogy a falu nevét egy bizonyos Hussáról kapta. A név valójában az ószláv „husa” szóból származik, amelynek jelentése: lesállás. A husinói templom közelében egy kápolna is található. Itt Nagyboldogasszony ünnepétől Kisboldogasszony ünnepéig körmenetben hordozzák körbe a husinói Szűzanya kegyképét. A helyiek sosem engedték, hogy a Szűzanya képét elvigyék erről a helyről. A helyiek elbeszélése szerint egy alkalommal, amikor megkísérelték elszállítani a képet, az azt vontató ökrök képtelenek voltak megmozdítani a szekeret. A husinói Szűzanya képe azokkal a boszniai ferencesekkel érkezett a faluba, akik az oszmán invázió elől a husinói dombok közé menekültek. A kép mind a mai napig Husinóban maradt.Vecernji.ba Željko Andrijanić: Čuvajmo korijene, Hrvati smo, katolici i govorimo hrvatski. Kardinal Puljić i Dragan Čović položili kamen temeljac crkve na Husinu 11. rujna 2013. (hozzáférés: 2017. szeptember 4.)
A falu a Tuzlai náhije része volt. A Tuzlai náhije földtulajdonlása az oszmán timar rendszert követte, amelyben a szpáhik (lovas katonák) katonai szolgálatért cserébe bevételt kaptak a számukra kijelölt földekből. A mezőgazdasági termelékenység előmozdítása és a helyőrségek fenntartása érdekében ezt a struktúrát alkalmazták a boszniai falvakban.
Morančaninak 1827-ben 23 háza és 130 lakosa, 1855-ben 10 háza és 65 lakosa volt.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Ljubače községhez tartozó településen 158 háztartást, 1069 római katolikus és 11 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 124. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1920. december 21-én – a bosznia-hercegovinai bányászok általános sztrájkja idején – fegyveres ellenállás tört ki a krekei bányászok részéről az állami hatóságok erőszakos fellépésével szemben; az eseménysorozatot husini felkelésként ismerik. A megmozdulás 1920. december 28-ig tartott. Nevét Husino faluról kapta, és Husino, Lipnica, valamint Morančani térségét érintette.200px|bélyegkép|jobbra|A husinói bányászfelkelés emlékműve Tuzlában
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött. 1943. október 10-én Husinóban alakult meg a 18. horvát kelet-boszniai dandár.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Morančani a szocialista Jugoszlávia része lett. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények. A 20. század második felében Morančani fokozatosan Tuzla vonzáskörzetébe került. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradt, de sok lakos ingázott a sóiparba, a szénbányákba, a vegyiparba, illetve más tuzlai üzemekbe.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Maga a település nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek, de sok helyi lakos vett részt Tuzla védelmében. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. A falu lakói közül sokan szolgáltak az ARBiH és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) soraiban. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. Különösen 1995 júliusában, a Srebrenicai népirtás túlélői közül tízezrek érkeztek Tuzla környékére.
Gazdaság Husino gazdasága hagyományosan a bányászathoz és az iparhoz kapcsolódott, de napjainkra jóval sokszínűbbé vált. A falu közvetlenül a tuzlai ipari övezet peremén fekszik, ami jelentősen meghatározza a helyi megélhetést. A gazdaság főbb jellemzői a szénbányászat, az energetikai ipar és a mezőgazdaság.
Szénbányászat: Husino a tuzlai barnaszén- és lignitmedence része. A közeli Kreka-bányák több mint száz éven át a térség legfontosabb munkaadói voltak. A husinói lakosság jelentős része bányászként dolgozott vagy dolgozik ma is. Energetikai ipar: A közeli Tuzlai Hőerőmű (Termoelektrana Tuzla) a régió egyik legnagyobb ipari létesítménye. Sok husinói lakos az erőműben vagy az ahhoz kapcsolódó karbantartó, szállító és szolgáltató vállalkozásoknál dolgozik. Mezőgazdaság: A falu környékén kisebb családi gazdaságok működnek. Főként: kukorica, búza, burgonya, zöldségfélék, gyümölcs (szilva, alma) termesztése jellemző, valamint sertés- és baromfitartás folyik. Ez inkább önellátó vagy helyi piacokra termelő gazdálkodás.
A falu közelsége miatt sok lakos naponta ingázik Tuzlába, ahol a vegyiparban, az egészségügyben, az oktatásban vagy a kereskedelemben dolgozik. Emiatt Husino részben elővárosi településként is funkcionál.
Infrastruktúra Husinót aszfaltozott helyi utak kötik össze Tuzla központjával, valamint Bukinje, Šićki Brod és Ljubače településekkel. Az elmúlt években több útszakaszt felújítottak és újraaszfaltoztak. A település mellett halad el a Tuzla iparvidékének vasútvonala, amely elsősorban a Kreka-bányák és a Tuzlai Hőerőmű szénszállítását szolgálja. A településen működik helyi közösségi ház (Mjesna zajednica). Husino egyik legjelentősebb műszaki kihívása a nagy kiterjedésű földcsuszamlás, amely Európa egyik legnagyobb ilyen jelenségei közé tartozik. A csuszamlás veszélyeztette a közutat, a vasútvonalat és a Tuzlai Hőerőmű egyes létesítményeit is, ezért folyamatos geotechnikai megfigyelésre és stabilizációs munkákra van szükség.