Stefania Sandrelli (Viareggio, Toszkána, 1946. június 5. –) háromszoros David di Donatello-díjas színésznő. Kamaszlányként kezdett filmezni az 1960-as évek legelején, s az évtizedek folyamán az olasz filmművészet egyik állócsillaga lett. Szerencséje volt: mindjárt pályája elején jeles rendezők irányítása alatt dolgozhatott, tapasztalt kollégák partnereként, így lehetősége nyílt színészi tehetsége kibontakoztatására. Pályafutása szempontjából meghatározó volt az együttműködése Pietro Germivel és Bernardo Bertoluccival, de rajtuk kívül is számos elismert rendező bízott rá fontos feladatokat. 18 évesen, 1964-ben szülte a lányát, Amanda Sandrellit, aki ugyancsak színésznő lett. 1973-ban született fiának a Vito keresztnevet adta.
Pályafutása A kezdetek jobbra|bélyegkép|250px|Agnese Ascalone szerepében az Elcsábítva és elhagyatva című filmben
Számos pályatársnőjéhez – Silvana Mangano, Gina Lollobrigida, Lucia Bosé, Sophia Loren és mások – hasonlóan Stefania karrierje is úgy kezdődött, hogy megnyert egy szépségversenyt.[Az említett híres kolléganők közül nem mindegyik nyert szépségversenyt – Loren például csak második lett –, mindazonáltal abban tényleg közös a pályájuk, hogy valamennyien ezen az úton jutottak a filmvilágba.] Ennek köszönhetően a 15 éves lány filmszerepet kapott, méghozzá rögtön Ugo Tognazzi oldalán A szövetséges (1961) című drámában. A következő esztendőben Marcello Mastroianni partnere lehetett Pietro Germi világsikert aratott komédiájában, amely Válás olasz módra címmel Magyarországra is eljutott. Igazán testhezálló szerepet játszott: egy koraérett, érzéki fiatal lányt. Germi következő filmje, az Elcsábítva és elhagyatva (1964) főszerepében a kritikusokat is végleg meggyőzte figyelemre méltó színészi tehetségéről. Mentora Az erkölcstelen férfi (1967) című vígjátékában is szerepet osztott rá. Bernardo Bertolucci Partner (1968) című drámája újabb fontos állomás volt Sandrelli pályáján, de ennél is jelentősebb volt az Alberto Moravia regényéből készült A megalkuvó (1970), amelyben Stefania a főszereplő Jean-Louis Trintignant kissé butácska, ám érzéki feleségének a szerepét játszotta. Leszbikus színezetű táncjelenete partnernőjével, Dominique Sandával a mű egyik emlékezetes képsora. A két Bertolucci-film között forgatta a Gramigna szeretője (1969) című drámát Carlo Lizzani irányítása alatt.
Az 1970-es évek jobbra|bélyegkép|250px|Giulia szerepében A megalkuvó című filmben
Az új évtized elején Stefania ismét Pietro Germivel dolgozott, ezúttal utoljára. Az Alfredo, Alfredo (1971) című vígjátékban a főszerepet alakító Dustin Hoffman szerelmét, a vonzó patikuslányt játszotta, aki azonban szélsőséges hangulatváltozásaival, túlzott ragaszkodásával tönkreteszi kettőjük házasságát. Luigi Comencini Szerelmi bűntény (1974) című melodramatikus filmjében egy tragikus sorsú fiatal lányt formált meg a rokonszenves Giuliano Gemma partnereként. Nino Manfredi és Vittorio Gassman társaságában játszott Ettore Scola Mennyire szerettük egymást! (1974) című nagy ívű társadalmi körképében, amely jelentős kritikai sikernek bizonyult. A bűnügyi filmek jeles francia mestere, Alain Corneau Police Python 357 (1976) című krimijében az Yves Montand megformálta főszereplő szeretőjét alakította, aki gyilkosság áldozata lesz. Bernardo Bertolucci Huszadik század (1976) című világsikerű történelmi tablójában az öntudatos és szókimondó tanítónőt, a temperamentumos Anitát keltette életre. Partnerei most sem akárkik voltak: Robert De Niro, Gérard Depardieu, Donald Sutherland, Laura Betti, Burt Lancaster, Sterling Hayden, Alida Valli és ismét Dominique Sanda. Az évtizedet Stefania Luigi Comencini Forgalmi dugó (1979) című filmjével zárta, amelyben rajta kívül olyan sztárok szerepeltek még, mint például Alberto Sordi, Marcello Mastroianni, Ugo Tognazzi, Fernando Rey és Annie Girardot.
Az 1980-as évek
Ettore Scola A terasz (1980) című filmje bizonyos értelemben a művész korábbi alkotása, a Mennyire szerettük egymást! ikerdarabja. Az új mű egyfajta látlelet a középkorú olasz értelmiségről, melynek tagjai az ’50-es–’60-as években voltak fiatalok, s lázadó ifjakból megalkuvó, pocakosodó értelmiségiek és hivatalnokok lettek. Sandrelli partnerei Mastroianni, Tognazzi, Gassman, Trintignant és Serge Reggiani voltak. Bő egy évtizeddel A megalkuvó után Stefania egy újabb Moravia-adaptációban is játszott: a La Disubbidienza (1981) története a fasiszta Salòi Köztársaság idején játszódik, Sandrelli mellett az új erotikus csillag, Teresa Ann Savoy is látható volt benne. Stefania óriási közönségsikert aratott Tinto Brass erotikus botrányfilmjében, A kulcsban (1983), nem kis részt azért, mert számos jelenetben teljesen meztelenül volt látható, esetenként meglepően merész beállításokban. Férjét a kitűnő angol karakterszínész, Frank Finlay alakította. Ha már erotika, Sandrelli szerepet vállalt Sergio Nasca D’Annunzio (1985) című művében is, amely a kiváló költő életének erotikus mozzanataira helyezte a hangsúlyt, de mindvégig megmaradt a jó ízlés határain belül. Gábor Pál Olaszországban forgatta utolsó filmjét A menyasszony gyönyörű volt (1986) címmel, és ebben a női főszerepet Stefaniára bízta. Mario Monicelli Reméljük, lány lesz (1986) című emlékezetes „női” filmjében olyan remek színészek voltak láthatók, mint Catherine Deneuve, Liv Ullmann, Philippe Noiret, Bernard Blier, Giuliano Gemma és persze Sandrelli, aki a szeretőt játszotta. Ettore Scola A család (1987) című nagy közönségsikert aratott alkotása szinte végig egyetlen lakásban játszódik, és több évtizeden átívelve meséli el egy család életének történetét. Stefania a szerető feleség szerepét kapta, partnerei között pedig régi kedves kollégája, Vittorio Gassman mellett felbukkant Philippe Noiret és Fanny Ardant is.
Az 1990-es évektől napjainkig Az 1990-es években Stefania a tőle megszokott intenzitással dolgozott, ám az európai filmművészet háttérbe szorulása miatt a korábbiaknál lényegesen kevesebb filmje vált nemzetközileg is ismertté. Ezek egyike Bigas Luna Sonka, sonka (1992) című melodrámája, amely Spanyolországban készült. Ebben egy jómódú, élvhajhász anyát játszik, aki ravasz módon próbálja eltávolítani fiától annak szegény sorból származó kedvesét, de ármánykodása végül tragédiához vezet. A szereplőgárdából később Penélope Cruz és Javier Bardem nemzetközi hírű sztár lett. 15 év szünet után, 1996-ban Bertolucci ismét Olaszországban forgatott, és a Lopott szépség egyik szerepére Stefaniát szerződtette. A színésznő televíziós szereplései közül a Rocca parancsnok című sorozat volt a legsikeresebb. Bigas Luna szerepet adott Sandrellinek A meztelen Maya (1999) című munkájában is. A kritikusok különösen dicsérték Stefaniának Az utolsó csók (2001) című filmben nyújtott alakítását: egy válságba került középkorú nőt formált meg. Sikerekben gazdag, színvonalas művészi pályája elismeréseként a 62. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 2005. szeptember 10-én életműdíjat kapott.
Filmjei
2024: Parthenopé – Nápoly szépe (Parthenope) 2017: Karmikus kérdés (Questione di Karma) 2012: Egy nagy család (Una grande famiglia), tévésorozat 2011: Ráadásnap (Il giorno in più) 2010: Életem asszonya (La donna della mia vita) 2010: Toszkán szépség (La prima cosa bella) 2009: Ce nvè per tutti 2008: Puccini (tévéfilm) 2008: Un giorno perfetto 2008: Ogni giorno (tévéfilm) 2008: Io ti assolvo (tévéfilm) 2007: Il Generale Dalla Chiesa (tévésorozat) 2007: Io e mamma (tévésorozat) 2005: Ricomincio da me (tévésorozat) 2004: Lelked tükre (Te lo leggo negli occhi) 2004: A konyhában soha / Ínyenc történet (Mai storie d’amore in cucina) (tévéfilm) 2004: Renzo és Lucia (Renzo e Lucia) (tévéfilm) 2004: La Tassinara (tévésorozat) 2003: Um Filme Falado 2003: Blindati (tévéfilm) 2003: La vita come viene 2001: Figli/Hijos 2001: Il Bello delle donne (tévésorozat) 2001: Az utolsó csók (L’ultimo bacio) 2000: A Messiásra várva (Esperando al mesías) 2000: L’altra cara de la lluna 2000: Égből pottyant… (Piovuto dal cielo) (tévéfilm) 2000: Villa Ada (tévéfilm) 1999: A meztelen Maya (Volavérunt) 1999: Il Morso del serpente (tévéfilm) 1998: Matrimoni 1998: A vacsora (La cena) 1998: Marseille (tévésorozat) 1998: Le faremo tanto male 1997: Caro maestro (tévésorozat) 1997: Teo (tévéfilm) 1996: Lopott szépség (Io ballo da sola / Stealing Beauty) 1996: Biscotti 1996: Ninfa plebea 1996: Rocca parancsnok (Il Maresciallo Rocca) (tévésorozat, a Senso di colpa és az Una morte annunciata című epizódokban) 1995: Caramelle 1995: Palermo – Milánó, egyszeri utazás (Palermo Milano solo andata) 1995: Kutya úr (Mister Dog) 1995: Tatiana, la muñeca rusa 1994: Csukott szemmel (Con gli occhi chiusi) 1994: Of Love and Shadows 1994: A sárkány gyűrűje (Desideria e l’anello del drago) (tévésorozat) 1994: Ho un segreto con papà (tévéfilm) 1993: L’Oeil écarlate 1993: Querida Concha (tévésorozat, csak egy epizódban!) 1993: Per amore, solo per amore 1993: Colpo di coda (tévéfilm) 1993: Una madre come tu (tévésorozat) 1992: Non chiamarmi Omar 1992: Sonka, sonka (Jamón, jamón) 1992: Nottataccia 1990: Tracce di vita amorosa 1990: Evelina e i suoi figli 1990: Il Male oscuro 1990: A visszatérés (L’Africana) 1990: Come una mamma (tévéfilm) 1989: A hóbortos nagybácsi (Lo zio indegno) 1989: Come stanno bene insieme (tévéfilm) 1989: La moglie ingenua e il marito malato (tévéfilm) 1989: Stradivari 1988: A kis ördög (Il piccolo diavolo) 1988: Sei delitti per padre Brown (tévésorozat) 1988: Mignon è partita 1987: Gli Occhiali d’oro 1987: A család (La famiglia) 1987: Poncius Pilátus szerint (Secondo Ponzio Pilato) 1987: Noyade interdite 1986: Reméljük, lány lesz (Speriamo che sia femmina) 1986: A menyasszony gyönyörű volt (La sposa era bellissima) 1986: Az amerikai feleség (La sposa americana) 1985: Mamma Ebe 1985: D’Annunzio 1985: Segreti segreti 1984: Il momento magico 1984: L’attenzione 1984: Una donna allo specchio 1984: Mi faccia causa 1984: I racconti del maresciallo (tévésorozat) 1983: A kulcs (La chiave) 1983: Vacanze di Natale 1982: Eccezzziunale… veramente 1982: Bello mio, bellezza mia 1981: La disubbidienza 1980: A terasz (La Terrazza) 1980: Az igazság a Savolta-ügyben (La verdad sobre el caso Savolta) 1980: Desideria: La vita interiore 1980: Lulù (tévéfilm) 1979: Le Maître-nageur 1979: Forgalmi dugó (L’ingorgo – Una storia impossibile) 1978: Io sono mia 1978: Hová mész nyaralni? (Dove vai in vacanza?) (a Sarò tutta per te című epizódban) 1976: Huszadik század (Novecento) 1976: A varázslók (Les magiciens) 1976: Le Voyage de noces 1976: Police Python 357 1976: Fura esetek (Quelle strane occasioni) (a L’ascensore című epizódban) 1974: Mennyire szerettük egymást! (C’eravamo tanto amati) 1974: Szerelmi bűntény (Delitto d’amore) 1972: Alfredo, Alfredo 1972: Il Diavolo nel cervello 1971: La Tarantola dal ventre nero 1970: A megalkuvó (Il conformista) 1970: Un estate con sentimento 1970: Brancaleone keresztes hadjárata / Brancaleone a keresztes háborúba megy (Brancaleone alle crociate) 1969: Gramigna szeretője (L’amante di Gramigna) 1968: Partner 1967: Az erkölcstelen férfi (L’immorale) 1966: Tendre voyou 1965: Én jól ismerem őt (Io la conoscevo bene) 1964: La Chance et l’amour (a Les fiancés de la chance című epizódban) 1964: Elcsábítva és elhagyatva (Sedotta e abbandonata) 1963: L’Aîné des Ferchaux 1963: Il fornaretto di Venezia 1963: A szűzek (Les Vierges) 1963: La bella di Lodi 1962: Válás olasz módra (Divorzio all’italiana) 1961: Gioventù di notte 1961: A szövetséges (Il federale)
Fontosabb díjak és jelölések jobbra|bélyegkép|250px|Stefania Sandrelli (balra) és Giovanna Mezzogiorno (jobbra) a 2005-ös velencei filmfesztiválon
David di Donatello-díj 1989 díj Mignon è partita (legjobb színésznő) 2001 díj Az utolsó csók (legjobb női mellékszereplő) 2002 díj Figli/Hijos (legjobb női mellékszereplő)
Európai Filmdíj (Félix-díj) 2001 jelölés Az utolsó csók (legjobb színésznő)
Ezüst Szalag díj