Erkel József, névváltozat: Erkl (Gyula, 1813. november 16. – Gyula, 1859. december 17.) operaénekes (tenor), karmester, Erkel Ferenc testvére.
Életútja
Szülei Erkl (Erkel) József és Rutkay Klára. 1833–34-ben Kolozsvárott volt az ottani színtársulat karmestere, majd 1835-ben Budán szerepelt mint énekes. Előbb a pesti német színház tagja volt, majd 1837. december 15-én volt az első Nemzeti Színházi fellépése a Norma Severus (= Pollione) szerepében, erről így írt a Honművész:
1840. augusztus 8-án az ő jutalmára adták a Bátori Mária bemutató előadását. 1844-ben vándortársulatban lépett fel, majd nemsokára hamburgi énekes lett, ahol szintén kedvelték.
Felesége Schneider-Szabó Amália (Debrecen, 1818. december 28. – Debrecen, 1848. május 20.), Szabó József színész, színigazgató húga, aki 1844–47-ben a kolozsvári színház elismert drámai tagja volt. 1838. május 10-én kötöttek házasságot Pesten, a terézvárosi római katolikus templomban, a tanúk Szilágyi Pál és Erkel Ferenc voltak.
Ismert szerepei Bartay András: Csel – Hőváry Gyula (ősbemutató) Vincenzo Bellini: Norma – Pollione Gaetano Donizetti: Szerelmi bájita ― Nemorino Erkel Ferenc: Bátori Mária ― István koronaörökös (ősbemutató) Szerdahelyi József: Tündérlak ― Kisbíró (ősbemutató)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar operaénekesek Kategória:Magyar karmesterek Kategória:Gyulaiak Kategória:1813-ban született személyek Kategória:1859-ben elhunyt személyek Kategória:Erkel Ferenc és köre