Nikola Sztojanov Sztanev (Veliko Tarnovo, 1907. február 28. – Szófia, 1979. március 15.) Emilijan Sztanev (bolgárul: Емилиян Станев) álnéven 20. századi bolgár prózaíró.
Élete Sztanev 1907-ben született Veliko Tarnovóban, gyermekkorát pedig Tarnovóban és Elenában töltötte, ahol sokáig élt családjával. Apja már kiskorától fogva magával vitte vadászataira a szabadba, ami befolyásolta Sztanev későbbi munkásságát, ahol gyakran ábrázolja a természetet. 1928-ban magántanulóként befejezte az Elena-i középiskolát, és Szófiába költözött, ahol Tseno Todorov tanítványaként festészetet tanult. Az 1930-as években beiratkozott a Politika- és Gazdaságtudományi Szabadegyetem (ma a szófiai Nemzetgazdasági és Világgazdasági Egyetem) pénzügy és hitel szakára.
1932–1944 között a fővárosi önkormányzat hivatalnoka volt, 1945-ben pedig a Bukovec falu vadászterületének igazgatója. Sztanev első műveit 1931-ben publikálta. Számos folyóiratban és újságban tevékenykedett: vezette az Irodalmi Front újság szépirodalmi osztályát, és publikált a Sors, az Örökségek, a Művészet és kritika, az Aranyszarv, a Koszorú, a Bolgár beszéd stb. című lapokban. Sztanev állatokkal kapcsolatos elbeszéléseket, társadalmi és filozófiai prózát, történelmi regényeket és kisregényeket írt. Szófiai tartózkodása alatt ismerte a város vezető értelmiségieit, akik erősen befolyásolták későbbi munkásságát. Sztanev első könyve az 1938-ban megjelent Csábító csillogások című novelláskötet volt. Következő könyve az 1940-es Egyedül című gyűjtemény volt, amely az ember és a természet kapcsolatának szentelt művek sorozatát indította el.
A következő könyvek a Farkaséjszakák (1943), a Hétköznapok és ünnepek (1945), a Vadmadár (1946) és a Csendes éjszakában (1948) voltak. Egyik utolsó és legismertebb műve, a A baracktolvaj, 1948-ban jelent meg, és 1964-ben filmesítették meg.<ref>[https://www.imdb.com/title/tt0058277/ 'A baracktolvaj (film)]</ref> 1950 után 14 évig dolgozott Ivan Kondarev című regényén, amely az 1923-as szeptemberi felkelés körüli eseményeket írja le. Sztanev számos gyermek- és tinédzserkönyvet is írt, például az Erdőkön és vizeken át (1943), A mohó medvebocs (1944), Az erdő meséje (1948), Amikor a fagy felenged (1950) és a Kormoska (1950).
Emilijan Sztanev későbbi művei inkább filozófiai témákat öleltek fel; ezekben a művekben Bulgária történelmének mélyreható ismereteit is felhasználta. A Szibin, Preszlav fejedelmének legendája, a Preszlav hercege (1968), a Tihik és Nazirij, az Antikrisztus (1970), a Tarnovo királynője (1974) stb. című regények mind ebből az időszakból származnak. Sztanev 1979-ben halt meg Szófiában.
Magyarul megjelent Tiltott kert (elbeszélések) – Európa, Budapest, 1960 · Fordította: Juhász Péter A baracktolvaj (Крадецът на праскови) – Magyar Helikon, Budapest, 1972 · Fordította: Juhász Péter · Illusztrálta: Reich Károly Szibin herceg legendája (Легенда за Сибин, преславския княз) – Európa, Budapest, 1973 · Fordította: Juhász Péter · Illusztrálta: Reich Károly Az Antikrisztus (Антихрист) – Magvető, Budapest, 1976 · · Fordította: Szondi György Kormoska (Černiška) – Móra, Budapest, 1980 · · Fordította: Szondi György · Illusztrálta: Engel Tevan István Lázár és Jézus / Szibin herceg legendája / Tihik és Nazarij / Antikrisztus – Európa, Budapest, 1985 · · Fordította: Juhász Péter, Szondi György
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1979-ben elhunyt személyek Kategória:Bolgár költők, írók