Kraljevići település Bosznia-Hercegovinában, Sapna községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Kiseljak településnek a Föderáció területére eső, nagyobb, lakatlan része.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 25, közúton 49 km-re keletre, községközpontjától légvonalban és közúton 1 km-re délnyugatra, a Majevica-hegység lejtőin, 300-500 méteres magasságban található. https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/bijelina_11/h172.htmlTopografska karta Bijelina 427-3-3
Éghajlata Sapna község teljes területére mérsékelt kontinentális éghajlat jellemző, négy jól elkülönülő évszakkal. Az átlagos éves hőmérséklet 10 °C körüli; a maximum elérheti a 40 °C-ot, a minimum pedig -15 és -20 °C között alakul. Az éves csapadékmennyiség 964 mm, a legtöbb csapadék pedig az április–májusi időszakban hullik. A területen az északnyugati szelek dominálnak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb65Bosnyák12321419Horvát01Jugoszláv60Egyéb4445Összesen12881471
Története Ókor A régészeti leletek tanúsága szerint Sapna vidéke már az ókorban lakott terület volt. Az ebből az időszakból származó lelőhelyek közé tartozik a Sapna melletti Gradina (egy késő ókori, i. sz. 4–6. századi menedékhely), valamint a Sapna és Goduš közötti úton fekvő, római kori „gradina” (hegyi erődítmény), a Stara Kuća; itt fal-, tégla- és habarcsmaradványokat tártak fel, amelyek egy kisebb római épület jelenlétére utalnak. Szintén említést érdemel a Sapna melletti Šetići területén található Gradina lelőhely, ahol őskori kerámiát, kovakövet és római kori kerámiát találtak (Basler, 1998). Emellett a mai napig fennmaradtak a Gradina és Gradac helynevek Goduš település közelében, akárcsak a Grad helynév Savići településnél (Halilović & Zulić, 2003). Szintén említik a Gradac-dombot és Gradina településrészt; mindkét helyen kőből épült erődítmény állt egykor (Djedović, 2009). Ismeretesek továbbá egy hegyi erődítmény maradványai Baljkovica és Nezuk települések között is. Mindez élénk emberi jelenlétre utal a térségben.Jusuf Omerović, Antropogeografski prikaz Sapne, Baština Sjeveroistočne Bosne, časopis Baština, broj 4. 2011.
Középkor A középkorban ez a terület a Soli (Sói) régióhoz tartozott, amely Usora (Ozora) vidékével együtt az akkori Bosznia részét képezte. Sapna már Bosznia-Hercegovina történelmének korai szakaszától kezdve önálló közigazgatási egység (župa) volt. Abban az időben ez a név közigazgatási egységként működő területet jelölt. A župa a Drina folyótól a Majevica-hegységig terjedt, magában foglalva a Sapna folyó völgyét és a környező vidékeket, valamint számos települést foglalt magában. Élén a törzsi gyűlésen választott „župan” (vezető) állt. Az Edhem Omerović által oszmán források és összeírások (defterek) alapján ismertetett adatok szerint a középkori Sapna župa nagy valószínűséggel legalább 34 falut foglalt magában – vagyis egy olyan területet, amely az oszmán korban nagyrészt Sapna náhijeként létezett tovább.
A Sapna környékén zajló aktív emberi tevékenységre számos stećak (középkori sírkő) utal, amelyek a mai napig megtalálhatók olyan településeken, mint Hanđelici, Međeđa és Gornja Sapna. A középkorban Sapna fontos közlekedési összeköttetést biztosított Zvornik és Teočak városa között. A térség a középkori boszniai állam és annak északkeleti területi szervezetéhez kapcsolódott. A későbbi középkorban a tágabb terület Ozora politikai-földrajzi keretébe került.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1460-ban foglalta el Északkelet-Boszniát. A terület az oszmán hódítás után hosszú időre az Oszmán Birodalom része lett. Az oszmán hódítást követően Sapna a Zvorniki szandzsák (amelyet 1478 és 1483 között hoztak létre) egyik náhijéjeként (alsóbb szintű közigazgatási egységként) szerepelt a feljegyzésekben. Létrejöttétől egészen 1851-ig a szandzsák székhelye Zvornikban volt; ezt követően helyezték át Tuzlába.
A 16. század első felében a Sapnai náhije 14 faluból állt: Križevići, Gornji Grabovac (Petkovci), Javornik, Vitna Rika, Rožanj, Vitinica, Sapna, Gušteri, Glumina, Balikova Kruška (Baljkovica), Donji Grabovac, Nezuke (Nezuk), Snježnica és Vrh Rika. Kraljevići a 19. századig (1879) nem szerepel az írásos forrásokban, valószínűleg a szomszédos Sapna egyik mahalája volt.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Vitinica községhez tartozó településnek 44 háztartása és 205 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 68 háztartást, 308 muszlim és 3 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 140. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A térség iparosodása felgyorsult. Az Osztrák-Magyar Monarchia számos szokást és életmódbeli elemet honosított meg Bosznia-Hercegovina területén. Magasan fejlett ipari államként kiemelt figyelmet fordított az utak, vasútvonalak, hidak, gyárak és egyéb kiszolgáló létesítmények kiépítésére, hogy hatékonyan hasznosíthassa a régió erőforrásait.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. A környék gazdasága továbbra is elsősorban a földművelésre, az állattenyésztésre, a gyümölcstermesztésre és a kisebb helyi kereskedelemre épült. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak. Az 1929-es közigazgatási reform után a terület a Drinai bánsághoz (Drinska banovina) került. Ennek székhelye Szarajevó volt. Ebben az időszakban nyíltak meg az első elemi iskolák (például az 1937-ben alapított rastošnicai iskola).
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. 1943 nyarára a partizánok helyzete Északkelet-Boszniában jelentősen megerősödött. A helyi forrás szerint a Drina, Száva, Boszna és Spreča közötti hatalmas térség nagy része partizánellenőrzés alá került, miközben Tuzla, Brčko és Zvornik közvetlen környéke továbbra is fontos ellenőrzési pont maradt. 1944–45-ben a partizánok fokozatosan kiszorították a tengelyhatalmi és kollaboráns erőket.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A második világháborút követően Sapna egészen 1958-ig községközpontként működött; ekkor a Zvorniki járást felszámolták és a Tuzlai járáshoz csatolták, Sapna községet pedig beolvasztották a Zvorniki községbe.
A település a háború után egy hagyományosan falusias, muszlim többségű, dombvidéki közösségből fokozatosan modernizálódó vidéki térséggé vált. Ugyanakkor fejlődése erősen függött a közeli nagyobb településektől. A háború utáni első években a legfontosabb feladat a helyreállítás volt. A régi társadalmi és birtokviszonyokat a kommunista rendszer fokozatosan átalakította. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. Megjelent a vendégmunkás-migráció is. Sok boszniai fiatal az 1960-as évektől Nyugat-Európában, különösen Ausztriában, Németországban és Svájcban vállalt munkát. A hazaküldött pénz jelentős szerepet játszott a vidéki települések modernizációjában.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira.
1992 májusában a Sapna körüli bosnyák területért súlyos harcok folytak. A helyi történeti összefoglalók szerint május 10-én Zaseoknál elesett Mehdin Hodžić („Crni labud”), aki a térség egyik legismertebb bosnyák parancsnoka volt. 1992 nyarán a bosnyák területvédelmi erők a Sapna és Kalesija térségéből több támadást indítottak a VRS állásai ellen. A cél többek között a Zvornik–Šekovići közlekedési útvonal elérése és elvágása volt. A VRS 1. Zvorniki gyalogdandárjának egyik frontszakasza éppen a Sapna és Kalesija felőli irányt tartotta, így Kraljevići közvetlenül egy aktív hadműveleti térség mögöttes területén helyezkedett el.
Kraljevići egy olyan térségben feküdt, amelynek védelme stratégiai jelentőségű volt a Tuzla felé vezető bosnyák terület összeköttetésében. A háború után ebből a katonailag védett területből alakult ki a mai Sapna község. A háború alatt működő Zvornik–Sapna helyi közigazgatásból 1998-ban jött létre a mai önálló község, amelynek települései között Kraljevići is szerepel
A háború után A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Föderáció és Sapna község területénél maradt.
Gazdaság A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság. Sapna község fejlesztési adatai szerint Kraljevićiben 165 regisztrált mezőgazdasági gazdaság szerepelt: 83 férfi és 82 női gazdálkodóval. Közülük 15 főnél a mezőgazdaság kizárólagos, 37 főnél pedig fő tevékenységként jelent meg; további 49 személy kiegészítő tevékenységként foglalkozott vele. Emellett az állattenyésztés, különösen a szarvasmarha- és tejtermelés is jelen van a faluban.
Infrastruktúra