Međeđa település Bosznia-Hercegovinában, Sapna községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Kiseljak településnek a Föderáció területére eső, nagyobb, lakatlan része.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 20, közúton 41 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re délnyugatra, a Majevica-hegység lejtőin, 400-600 méteres magasságban található. https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/bijelina_11/h172.htmlTopografska karta Bijelina 427-3-3
Éghajlata Sapna község teljes területére mérsékelt kontinentális éghajlat jellemző, négy jól elkülönülő évszakkal. Az átlagos éves hőmérséklet 10 °C körüli; a maximum elérheti a 40 °C-ot, a minimum pedig -15 és -20 °C között alakul. Az éves csapadékmennyiség 964 mm, a legtöbb csapadék pedig az április–májusi időszakban hullik. A területen az északnyugati szelek dominálnak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák10771191Horvát00Jugoszláv00Egyéb129Összesen10781220
Története Ókor A régészeti leletek tanúsága szerint Sapna vidéke már az ókorban lakott terület volt. Az ebből az időszakból származó lelőhelyek közé tartozik a Sapna melletti Gradina (egy késő ókori, i. sz. 4–6. századi menedékhely), valamint a Sapna és Goduš közötti úton fekvő, római kori „gradina” (hegyi erődítmény), a Stara Kuća; itt fal-, tégla- és habarcsmaradványokat tártak fel, amelyek egy kisebb római épület jelenlétére utalnak. Szintén említést érdemel a Sapna melletti Šetići területén található Gradina lelőhely, ahol őskori kerámiát, kovakövet és római kori kerámiát találtak (Basler, 1998). Emellett a mai napig fennmaradtak a Gradina és Gradac helynevek Goduš település közelében, akárcsak a Grad helynév Savići településnél (Halilović & Zulić, 2003). Szintén említik a Gradac-dombot és Gradina településrészt; mindkét helyen kőből épült erődítmény állt egykor (Djedović, 2009). Ismeretesek továbbá egy hegyi erődítmény maradványai Baljkovica és Nezuk települések között is. Mindez élénk emberi jelenlétre utal a térségben.Jusuf Omerović, Antropogeografski prikaz Sapne, Baština Sjeveroistočne Bosne, časopis Baština, broj 4. 2011.
Középkor A középkorban ez a terület a Soli (Sói) régióhoz tartozott, amely Usora (Ozora) vidékével együtt az akkori Bosznia részét képezte. Sapna már Bosznia-Hercegovina történelmének korai szakaszától kezdve önálló közigazgatási egység (župa) volt. Abban az időben ez a név közigazgatási egységként működő területet jelölt. A župa a Drina folyótól a Majevica-hegységig terjedt, magában foglalva a Sapna folyó völgyét és a környező vidékeket, valamint számos települést foglalt magában. Élén a törzsi gyűlésen választott „župan” (vezető) állt. Az Edhem Omerović által oszmán források és összeírások (defterek) alapján ismertetett adatok szerint a középkori Sapna župa nagy valószínűséggel legalább 34 falut foglalt magában – vagyis egy olyan területet, amely az oszmán korban nagyrészt Sapna náhijeként létezett tovább.
A Sapna környékén zajló aktív emberi tevékenységre számos stećak (középkori sírkő) utal, amelyek a mai napig megtalálhatók olyan településeken, mint Hanđelici, Međeđa és Gornja Sapna. A középkorban Sapna fontos közlekedési összeköttetést biztosított Zvornik és Teočak városa között. A térség a középkori boszniai állam és annak északkeleti területi szervezetéhez kapcsolódott. A későbbi középkorban a tágabb terület Ozora politikai-földrajzi keretébe került. A Sječa–Mramorovi nekropolisz a térség középkori örökségének egyik fontos emléke. Ezek a sírkövek bizonyítják, hogy a mai Međeđa térsége már az oszmán hódítás előtt is tartósan lakott volt.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1460-ban foglalta el Északkelet-Boszniát. A terület az oszmán hódítás után hosszú időre az Oszmán Birodalom része lett. Az oszmán hódítást követően Sapna a Zvorniki szandzsák (amelyet 1478 és 1483 között hoztak létre) egyik nahijéjeként (alsóbb szintű közigazgatási egységként) szerepelt a feljegyzésekben. Létrejöttétől egészen 1851-ig a szandzsák székhelye Zvornikban volt; ezt követően helyezték át Tuzlába.
A 16. század első felében a Sapnai náhije 14 faluból állt: Križevići, Gornji Grabovac (Petkovci), Javornik, Vitna Rika, Rožanj, Vitinica, Sapna, Gušteri, Glumina, Balikova Kruška (Baljkovica), Donji Grabovac, Nezuke (Nezuk), Snježnica és Vrh Rika. A Zvorniki szandzsák 1528-as összeírásában Međeđa (Medveđa) a Sprećai náhije részeként szerepel. Az 1533-as oszmáb defter szerint a mezraként nyilvántartott Međeđán 8 ház állt 700 akcse jövedelemmel. Az a timár, amelyhez Međeđa tartozott, Bukovica falut is magában foglalta. A timár birtokosa Ćejvan vojvoda volt. A Sapna térségének történeti feldolgozása szerint Međeđában találhatók a vidék legrégebbi muszlim temetői közé tartozó temetkezési helyek. A forrás külön említi a međeđai temetőt a Rožanj és Stare kuće lelőhelyei mellett.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Bulatovići községhez tartozó településnek 40 háztartása és 230 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 55 háztartást és 267 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 140. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A térség iparosodása felgyorsult. Az Osztrák-Magyar Monarchia számos szokást és életmódbeli elemet honosított meg Bosznia-Hercegovina területén. Magasan fejlett ipari államként kiemelt figyelmet fordított az utak, vasútvonalak, hidak, gyárak és egyéb kiszolgáló létesítmények kiépítésére, hogy hatékonyan hasznosíthassa a régió erőforrásait.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. A környék gazdasága továbbra is elsősorban a földművelésre, az állattenyésztésre, a gyümölcstermesztésre és a kisebb helyi kereskedelemre épült. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak. Az 1929-es közigazgatási reform után a terület a Drinai bánsághoz (Drinska banovina) került. Ennek székhelye Szarajevó volt. Ebben az időszakban nyíltak meg az első elemi iskolák (például az 1937-ben alapított rastošnicai iskola).
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. 1943 nyarára a partizánok helyzete Északkelet-Boszniában jelentősen megerősödött. A helyi forrás szerint a Drina, Száva, Boszna és Spreča közötti hatalmas térség nagy része partizánellenőrzés alá került, miközben Tuzla, Brčko és Zvornik közvetlen környéke továbbra is fontos ellenőrzési pont maradt. 1944–45-ben a partizánok fokozatosan kiszorították a tengelyhatalmi és kollaboráns erőket.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A második világháborút követően Sapna egészen 1958-ig községközpontként működött; ekkor a Zvorniki járást felszámolták és a Tuzlai járáshoz csatolták, Sapna községet pedig beolvasztották a Zvorniki községbe.
A település a háború után egy hagyományosan falusias, muszlim többségű, dombvidéki közösségből fokozatosan modernizálódó vidéki térséggé vált. Ugyanakkor fejlődése erősen függött a közeli nagyobb településektől. A háború utáni első években a legfontosabb feladat a helyreállítás volt. A régi társadalmi és birtokviszonyokat a kommunista rendszer fokozatosan átalakította. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. Megjelent a vendégmunkás-migráció is. Sok boszniai fiatal az 1960-as évektől Nyugat-Európában, különösen Ausztriában, Németországban és Svájcban vállalt munkát. A hazaküldött pénz jelentős szerepet játszott a vidéki települések modernizációjában.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira.
1992 májusában a Sapna körüli bosnyák területért súlyos harcok folytak. A helyi történeti összefoglalók szerint május 10-én Zaseoknál elesett Mehdin Hodžić („Crni labud”), aki a térség egyik legismertebb bosnyák parancsnoka volt. 1992 nyarán a bosnyák területvédelmi erők a Sapna és Kalesija térségéből több támadást indítottak a VRS állásai ellen. A cél többek között a Zvornik–Šekovići közlekedési útvonal elérése és elvágása volt. A VRS 1. Zvorniki gyalogdandárjának egyik frontszakasza éppen a Sapna és Kalesija felőli irányt tartotta, így Međeđa közvetlenül egy aktív hadműveleti térség mögöttes területén helyezkedett el.
Međeđa egy olyan térségben feküdt, amelynek védelme stratégiai jelentőségű volt a Tuzla felé vezető bosnyák terület összeköttetésében. A háború után ebből a katonailag védett területből alakult ki a mai Sapna község. A háború alatt működő Zvornik–Sapna helyi közigazgatásból 1998-ban jött létre a mai önálló község, amelynek települései között Međeđa is szerepel
A háború után A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Föderáció és Sapna község területénél maradt.
Gazdaság