Az Anauchen jokaii egy apró, mikroszkopikus méretű szárazföldi csigafaj, amelyet Vukašin Gojšina és Páll-Gergely Barna írt le 2025-ben. A fajt – amelynek nevét Jókai Mór születésének 200. évfordulója tiszteletére adták – a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont kutatói által vezetett nemzetközi csoport fedezte fel Délkelet-Ázsia veszélyeztetett élőhelyein.
Anatómia
Héjmorfológia A faj leírása – a rokon taxonokhoz hasonlóan – elsősorban a héj mikroszkopikus morfológiáján alapul. A héj kifejezetten kúp (konikus) alakú, méreteit tekintve rendkívül apró (úgynevezett mikrocsiga). A holotípus magassága 2,48 mm, maximális szélessége 2,31 mm. A házat 5,5 erősen domború, mély varrattal (sutura) elválasztott kanyarulat alkotja. Az utolsó kanyarulat alapi (bazális) részén egy tompa él, úgynevezett taraj húzódik végig, amely a ház alapi nézetének karakteres, háromszögletű körvonalat kölcsönöz. A szájadék (apertúra) felé haladva az utolsó negyed kanyarulat enyhén felfelé ível, így annak síkja a hossztengelyhez képest hátrafelé dől. A szájadék belső peremén négy jól fejlett, de viszonylag rövid mészfog (lamella és plica) található, amelyek mechanikai védelmet nyújtanak a kisméretű ragadozókkal szemben:
Parietális lamella (fali fog): A szájadék legfejlettebb, késszerűen kiemelkedő foga. Felső palatális plica (felső fali fog): Közepesen erős, elhelyezkedése szerint kissé az alsó fog irányába hajlik. Alsó palatális plica (alsó fali fog): Erőteljes, megnyúlt struktúra, mérete megközelíti a parietális fogét. Columelláris lamella (oszlopfog): A szájadék belső tengelyén (columella) elhelyezkedő vastag, de alacsony fog.
A héj egyéb morfológiai jellemzői
Köldök (umbilicus)A ház alsó oldalán található köldök szűk, de nyitott, részben takarja a szájadék visszahajló szegélye. Skulptúra (felszíni mintázat) A héj felszíne finoman, mikroszkopikus szinten rácsos vagy finoman vonalas struktúrát mutat, a növekedési vonalak ritmikusak, de kevéssé kiemelkedők. A protoconch (az embrionális héj első 1,5 kanyarulata) szinte teljesen sima. Szín A friss vagy élő példányok héja áttetsző, szaruszínű vagy halványbarna, míg az üres, szubfosszilis vagy mállott házak fehéresek, krétaszerűek.
Lágytest és belső anatómia A faj belső anatómiája és a lágytest felépítése (ivarorganizmusok, radula) jelenleg nem ismert, mivel a faj tudományos leírása kizárólag üres csigaházak (holotípus és paratípusok) morfológiai és morfometriai vizsgálatán alapult. Ez a gyakorlat általános a rendkívül kisméretű mikrocsigák (Hypselostomatidae család) esetében, ahol a lágytest megőrződése ritka, és a fajok elkülönítése biztonságosan elvégezhető a szájadék fogazatának (lamellae és plicae) egyedi elrendezése alapján.
Táplálkozása Az Anauchen jokaii valószínűleg a talajon talált lebomló növényi anyagokkal, gombákkal, zuzmókkal, mikrobiális biofilmekkel, illetve más ásványi anyagokkal táplálkozhat.
Előfordulása Az állat a Délkelet-Ázsia karsztvidékeire korlátozódó endemikus fauna része. A nemzetség többi tagjához hasonlóan elterjedési területe szorosan kötődik az indokínai régióhoz. Kizárólag mészkőszirtekhez, karsztos formációkhoz és az azok lábánál felhalmozódott talajréteghez, valamint növényi detrituszhoz (avarhoz) kötődik. Ezek a mikrocsigák rendkívül érzékenyek a mikroklimatikus viszonyokra, elsősorban a magas páratartalmat és az árnyékos, védett mikrokörnyezeteket kedvelik. Mivel a faj képtelen nagyobb távolságokat megtenni, és életmódja szigorúan a mészkőaljzathoz kötött, előfordulási mintázata erősen fragmentált, szigetszerű. Az egyes mészkőhegyek egymástól izolált populációknak adnak otthont.
Felfedezése A faj azonosítása egy nagyszabású taxonómiai revízió keretében történt, amely a délkelet-ázsiai Anauchen, Bensonella, Gyliotrachela és Hypselostoma nemzetségeket vizsgálta. A kutatómunkát a szerb doktorandusz, Vukašin Gojšina, valamint témavezetője, a neves magyar malakológus, Páll-Gergely Barna vezette. A vizsgálat során a kutatók korábbi expedíciók anyagait, múzeumi gyűjteményeket, valamint friss délkelet-ázsiai terepbejárások mintáit dolgozták fel. A rendkívül alapos morfológiai elemzések során összesen 46 új fajt azonosítottak. Ezek között akadtak a trópusi karsztvidékeken ma is élő (recens), illetve a földtörténeti közelmúltban kihalt, fosszilis példányok is. Az új fajok leírását tartalmazó, mérföldkőnek számító tanulmány a ZooKeys című nemzetközi zoológiai szakfolyóirat 1235. kötetében jelent meg 2025. április 23-án. Ugyanebben a publikációban mutatták be a szintén világhírre szert tett, szögletes héjú Anauchen picasso fajt is.
Jegyzetek
Kategória:Csigák