Kornstein Egon Ferenc, külföldön használatos nevén Egon Kenton (Nagyszalonta, 1891. május 22. – Párizs, 1987. december 3.) magyar származású brácsaművész, zenetudós.
Élete Kornstein Ármin (1856–1939) és Schlesinger Dóra (1863–1944) fiaként született zsidó családban. Apja Bihar vármegyei földbirtokos, az 1890-es évektől a nagyszalontai Gazdasági Takarékpénztár Rt. vezérigazgatója, Nagyszalonta gazdasági ügyeinek szaktekintélye volt. Anyai nagyapja Schlesinger Ede budai orvos volt.
A Váradi úti zsidó elemi elvégzése után a Nagyszalontai Községi Algimnáziumba került. 1905-től a Budapesti VII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanulója volt, ahol 1909-ben tett érettségit. Ugyanebben az évben felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára. A budapesti Zeneakadémián Hubay Jenő és Kemény Rezső tanítványaként 1911-ben szerzett diplomát. Ezekben az években gyakori szereplője volt a nagyszalontai egyesületek által rendezett kulturális összejöveteleknek.
1912 szeptemberében csatlakozott a Waldbauer–Kerpely vonósnégyeshez, ahol az alapító brácsást, Molnár Antalt váltotta fel. Az 1912/1913-as évad kezdetétől már ő játszott a kvartettben Waldbauer Imre, Temesváry János és Kerpely Jenő mellett. A formációnak egészen 1923-as amerikai emigrációjáig stabil tagja maradt.
Az első világháborúban (1914–1918) Az első világháború kitörését követően bevonult a hadseregbe. Katonai szolgálatát a műszaki csapatoknál teljesítette, ahol utásztisztként szolgált. 1915-ben a frontvonalon súlyos sebesülést szerzett: a jobb karja és keze sérült meg. Budapesten töltött hosszas kórházi kezelése és rehabilitációja idején, 1915 körül kereste fel barátja, Tihanyi Lajos, a Nyolcak avantgárd művészcsoport tagja, aki ekkor festette meg róla híres, karakteres portréját Hegedűművész portréja címen. Keze szerencsés felépülése után képes volt visszatérni a brácsához és a Waldbauer–Kerpely vonósnégyeshez.
Később mint a nagyváradi 37-es gyalogezred főhadnagya szolgált. A háború utolsó szakaszában a frontvonal közvetlen harcaiból a hátországi kulturális feladatok felé fordult. 1918 szeptemberében a megszállt Belgrádban, a királyi palotában egy nagyszabású, modern magyar képzőművészeti kiállítást szervezett a hadiárvák javára. A tárlatra széles körű mozgósítással a legjelentősebb kortárs magyar alkotók – köztük Tihanyi Lajos, Berény Róbert, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön és Rippl-Rónai József – munkáit gyűjtötte össze.
A háború utáni évek és a Waldbauer–Kerpely vonósnégyes (1918–1923) A világháború után felépült harctéri kézsérüléséből, és visszatért a Waldbauer–Kerpely vonósnégyesbe. Az együttes a magyar zenei modernizmus – különösen Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek – kiemelkedő tolmácsolójává vált belföldön és rangos külföldi turnékon egyaránt. 1919. június 24-én Budapesten házasságot kötött Weisz Idával (1895–1955), és 1921-ben megszületett János fiuk. Esküvői tanúik Radnai Miklós és Molnár Albert voltak. Az 1920-as évek elején felerősödő hazai politikai feszültségek és a romló lehetőségek miatt azonban a család az emigráció mellett döntött, így Kornstein 1923 júniusában végleg kivált az együttesből, és elhagyta Magyarországot.
Amerikai emigrációban (1923–1971) 1923-ban érkezett meg családjával az Amerikai Egyesült Államokba, és New Yorkban telepedett le. Az új környezetbe való beilleszkedés és az amerikanizálódás jegyében megváltoztatta a nevét, és ettől kezdve az Egon Kenton nevet használta. A családi anekdota szerint a névválasztást egy Kentucky állambeli, Kenton County feliratú rendszámtábla ihlette, mivel fontos szempont volt, hogy az új családnév kezdőbetűje egyezzen a családi ezüstökbe gravírozott „K” monogrammal.
Amerikai életének első évtizedeiben kezdetben továbbra is gyakorló zenészként tevékenykedett, és különböző helyi kamarazenei formációkban játszott. 1931 és 1937 között a Columbia Szimfonikus Zenekar tagja volt.
Idővel azonban érdeklődése egyre inkább a zeneelmélet és a zenetörténet felé fordult. Felsőfokú tanulmányait New Yorkban folytatta, ahol a gyakorlati zenélést fokozatosan felváltotta a tudományos kutatómunka. Ez a korszak az életében 1947-ben csúcsosodott ki, amikor a New York Egyetem falai között sikeresen megszerezte a mesterdiplomát (MA) zenetudományból, ami végleg elindította őt az egyetemi professzori és elismert zenetudósi pályán. Az Iowa Állami Egyetemen és a Peabody Collegeban dolgozott, majd 1950-ben csatlakozott a Connecticuti Egyetem tanári karához. Úttörő jelentőségű volt az 1967-ben megjelent Life and Works of Giovanni Gabrieli (Giovanni Gabrieli élete és művei) című munkája, mely az első angol nyelvű tudományos publikáció Gabrieliről.
A Connecticuti Egyetemről való nyugdíjazása után, 1961 és 1971 között a Mannes School of Music vezető könyvtárosaként dolgozott, és az iskola gyűjteményét egy elismert zenei könyvtárrá alakította át. Aktív tagja volt a Zenei Könyvtárak Szövetségének (Music Library Association), és gyakran publikált a szervezet Notes című folyóiratában.
Utolsó évei Párizsban (1971–1987) Az 1971-es könyvtárosi nyugdíjazását követően elhagyta az Amerikai Egyesült Államokat, visszaköltözött Európába, és végleg Párizsban telepedett le. Magas kora ellenére szellemileg aktív maradt: az 1980-as évek elején interjút adott a Radio France francia állami rádió számára. A felvételen forrásértékű személyes emlékeket idézett fel a francia impresszionizmus és Claude Debussy 1911-es budapesti látogatásának történetéről.Traces of Debussy, part I: Two Hungarian violists | Arbiter of Cultural Traditions Életének utolsó másfél évtizedét a francia fővárosban töltötte, ott hunyt el 1987. december 3-án, 96 éves korában.
Művei Beethoven vonósnégyesei P. Bekker nyomán, Rózsavölgyi, Budapest, 1920 Life and Works of Giovanni Gabrieli, American Institute of Musicology, 1967
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar brácsások Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1987-ben elhunyt személyek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Magyar emigránsok Franciaországban