Dubnica falu Bosznia-Hercegovinában, Kalesija községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 20, közúton 22 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban éa közúton 3 km-re északra, a Majevica-hegység lejtőin, a Dubnica-folyó völgyében, 300-450 méteres magasságban fekszik.
Éghajlata Kalesija és környéke mérsékelt kontinentális éghajlattal rendelkezik; az év során nem jellemzők jelentős hőmérséklet-ingadozások. A nyár meleg, de nem mediterrán jellegű: július–augusztusban a nappali maximum általában 28–30 °C körül alakul. A tél viszont valóban kontinentális: januárban a nappali maximum nagyjából 4–7 °C, éjszaka pedig rendszeresen fagypont alá süllyedhet. A csapadék egész évben jelentős, nincs igazi száraz évszak. Az éves mennyiség különböző adatforrások szerint nagyjából 900–1000 mm körül van. A legcsapadékosabb időszak általában május–július, míg augusztus–szeptember rendszerint szárazabb.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb103522Bosnyák196762Horvát60Jugoszláv30Egyéb284Összesen1268788
Története Őskor és ókor A Kalesija környéki emberi települések legkorábbi megbízható nyomai az eneolitikumba (rézkorba) nyúlnak vissza. A Kalesija környéki erődített települések kutatása során olyan régészeti leletek kerültek elő, amelyek megerősítik, hogy a régió már az ősidők óta lakott volt. A Kalesija környékének legjelentősebb őskori települései közé tartozik a Jajići melletti erődített település, a Kusonje melletti Kosovača, valamint a Mešanovići (Gornje Petrovice) területén található erődítmény; összesen hét ilyen lelőhely ismert a térségben.
Az i. e. 2. évezred vége felé illír törzsek vándoroltak a mai Bosznia-Hercegovina területére. Jelenlétüket számos régészeti lelet, különféle tárgyak és eszközök, valamint a tágabb értelemben vett Kalesija térségének hegyi erődített településein fellelt szobrok igazolják. Egy ilyen emléket fedeztek fel a Zvornik községhez tartozó Dardagani falu közelében, amely Kalesijától mintegy 10 kilométerre keletre fekszik. Az e vidéken élő törzsek állattenyésztéssel foglalkoztak, és a feltételezések szerint a hegyi erődített települések egyben a törzsfők székhelyei is voltak.
Az i. e. 4. század elején Franciaország és Észak-Olaszország felől kelták nyomultak be a Balkánra, magukkal hozva a késő vaskori kultúrát, majd az i. e. 3. század végén a rómaiak megkezdték a Balkán meghódítását; ez a folyamat az illír és pannon törzsek végleges leigázásával tetőzött az i. sz. 6. és 9. év között.
A rómaiak gazdasági és katonai szempontból is jelentős utakat építettek hegyi erődített településeket hoztak létre, valamint fejlesztették a mezőgazdaságot, a kézművességet és a kereskedelmet, miközben különös figyelmet fordítottak a bányászat és a kohászat fejlesztésére. A római korban a Kalesija térségében található városi jellegű települések a korábbi őskori időszakból kiindulva tovább léteztek, amiről olyan régészeti leletek tanúskodnak, mint például római kerámiatöredékek, edények és római rézérmék.
Középkor Az időszámításunk szerinti 4. századtól kezdve a mai Bosznia-Hercegovina területét számos barbár nép támadta meg. E népek fosztogatásai és pusztításai a római civilizáció és kultúra hanyatlásához vezettek a régióban. Az avarok és szlávok 602-es, Száva folyótól délre irányuló betörése végleg felszámolta az ókori civilizáció utolsó maradványait a térségben. A barbár inváziók következményei átalakították Bosznia-Hercegovina – beleértve Kalesija vidékének – etnikai összetételét. Hozzájárulásuk a középkori bosnyák kultúra kialakulásához meghatározó jelentőségű volt, hiszen jelenlétük révén ókori értékek is beépültek a bosnyák kulturális kifejezésmód szélesebb körébe. Ezen alapokon nyugodtak a középkori bosznia-hercegovinai kultúra olyan jellegzetes vonásai, mint a stećakok (monumentális középkori sírkövek).
Dubnica a Spreča felső völgyében, a Majevica-hegység déli peremén fekszik. A település közelében több középkori stećakos nekropolist ismerünk. Különösen fontos a helyi pravoszláv temetőben található nekropolisz: itt 34 stećak található, köztük nyeregtetős sírkövek, ládás sírkövek és oszlopok. Ez azt mutatja, hogy a mai Dubnica területén már az oszmán hódítás előtt is jelentős keresztény közösség élt. A stećakok általában a 14–15. századra keltezhetők, tehát Dubnica középkori településtörténetének fontos régészeti bizonyítékai. helyi érdekesség, hogy a középkori stećakok a későbbi pravoszláv temető területén maradtak fenn, ami a temető használatának folytonosságára utal a középkor óta.
Ezek a régiók a középkori bosnyák állam teljes fennállása alatt, egészen a 15. századig megőrizték a bogumil hitet.
Az oszmán uralom Az oszmánok 1463 májusának elejétől júniusának végéig tartották megszállás alatt Boszniát; ezt követően létrehozták a Boszniai szandzsákot, amelynek székhelye kezdetben Jajcában, később Szarajevóban volt. Még ugyanabban az évben, egy ellentámadás során a magyarok elfoglalták Jajcát és Észak-Boszniát (Donji Krajevi és Ozora vidékét), és két bánságot – a jajcait és a srebernikit – hoztak létre. A Szreberniki bánság 1512 és 1515 közötti bukását követően a Spreča-völgy felső szakasza a Zvorniki szandzsák részévé vált.
A Spreča náhije először 1533-ban bukkan fel a forrásokban mint a Zvorniki szandzsák része. Területe lefedte a középkori Spreča „župa” (megye/kerület) – a Spreča folyó felső folyása köré szerveződött – területét, és tizenkét települést foglalt magában: Hrasno, Seljublje, Vukovije, Tojšići, Donja Okrugla, Gornja Okrugla, Dubrave, Dedino, Bukovica, Dubnica, Kalesija és Svojat. A Zvorniki szandzsák megalakulásától 1541-ig a Ruméliai ejálet részét képezte. Ezt követően – egészen az 1580-as évig, amikor is létrejött a Boszniai pasalik – a Budai pasalikhoz tartozott; ekkor az utóbbihoz csatolták, és ott is maradt a boszniai oszmán uralom végéig.
Az iszlamizáció folyamata a defterek (oszmán adóösszeírások) alapján követhető nyomon; ezek segítségével megállapítható, milyen mértékben tértek át az iszlám hitre a bogumilok, a katolikusok és az ortodox keresztények. Az iszlámra való áttérés leginkább a bogumilok körében volt jellemző. Északkelet-Boszniában a lakosság körében az első iszlámra térések Zvornik és Srebrenica külvárosainak, illetve erődített városainak térségében mentek végbe. A térség 17. és 18. századi etnikai viszonyait befolyásolta a Magyarországról visszatérő bosnyákok – azon emberek – jelenléte, akik korábban, Magyarország oszmán meghódítása idején vándoroltak oda. Ők elsősorban Kalesija és Caparde térségében telepedtek le.
Dubnica az iszlám terjedése ellenére továbbra is keresztény többségű település maradt. Ezt támasztja alá, hogy Dubnicában már a 16. században pravoszláv templom épült. Ezt a helyi hivatalos stratégiai dokumentum is megerősíti: a dubnicai pravoszláv templom építését a 16. századra datálja.
Dubnica történetében azonban már a 18. században bizonyíthatóan jelen van egy jelentős muszlim értelmiségi hagyomány is. Dubnicából származott Ahmed Dubničanin efendi, aki a 18. század egyik jelentős boszniai muszlim tudósa lett. 1765. június 12-én nevezték ki a szarajevói Gázi Huszrev bég-medresze muderrisévé, és ezt a tisztséget 47 éven át, 1812-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Prnjavor községhez tartozó településnek 73 háztartása és 469 ortodox keresztény lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 130 háztartást és 709 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 136. o.
A felgyorsult gazdasági fejlődés – különösen az ipar és a közlekedési infrastruktúra kiépítése terén – ellenére Kalesija térsége ipari létesítmények nélküli mezőgazdasági régió maradt. A 20. század elején az egyetlen jelentős közúti kapcsolatot a Tuzlát és Zvornikot Požarnicán és Kalesiján keresztül összekötő makadámút jelentette, amely így összekapcsolta Kalesija térségét ezekkel az ipari központokkal. A meglévő úthálózat mellett számos fogadó, üzlet és kézművesműhely is működött a területen. A Tuzla–Zvornik vasútvonal építése még az első világháború előtt megkezdődött, ám a harcok kitörése miatt félbeszakadt.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak. Az agrárreform a bosnyákok egyoldalú kisemmizéséhez vezetett, és sajátos nemzetpolitikai célokat szolgált. A reform a kalesijai térséget is érintette; hatását leginkább a helyi földbirtokosok (agák és bégek) érezték meg. Ebben az időszakban a Jugoszláv Királyság semmit sem nyújtott a kalesijai régió bosnyák lakosságának, csupán elvett tőlük. Bosznia-Hercegovina gazdaságilag fejletlen volt abban az időben; lakosságának több mint 80%-a mezőgazdasággal foglalkozott. A király – a tiszta nacionalizmus megvalósítására törekedve – 1929. január 6-án diktatúrát vezetett be, és törvényt léptetett életbe a Királyság elnevezéséről, valamint közigazgatási egységekre – úgynevezett „banovinákra” – történő felosztásáról. A térség a Drinai bánság része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1918-tól 1929. október 3-ig Kalesija térsége közigazgatásilag a Vlasenicai, Zvorniki és Tuzlai körzetekhez tartozott, amelyek a Tuzlai régió részét képezték.
A második világháború A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A település szerb lakossága 1941-től súlyos usztasa üldözésnek és tömeges veszteségeknek volt kitéve. A rendelkezésre álló áldozati adatbázis alapján Dubnica esetében név szerint is sok áldozat azonosítható, többeket, köztük egész családokat hurcoltak a jasenovaci koncentrációs táborba. 1942-ben Dubnica környékén már nemcsak az usztasa terror, hanem a partizánok és az NDH fegyveres erőinek összecsapásai is meghatározóak voltak. Dubnica ugyanis stratégiai helyen feküdt, a Tuzla–Zvornik közlekedési tengely közelében, a Majevica és a Spreča-völgy között. Egy korabeli katonai jelentés szerint a 6. kelet-boszniai partizándandár a Birča területéről Majevica felé vonulva Dubnicánál keresztezte a Tuzla–Zvornik utat, ahol usztasa és helyi légiós alakulatokkal ütközött meg. A rövid harc után a partizánok szétverték az ellenfelet és folytatták útjukat.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A szocialista jugoszláv időszak A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. 1948 és 1991 között a migrációs folyamatok lassították a népességnövekedést; ez a tendencia különösen az 1961–1971 közötti időszakban volt jellemző. Ebben az időszakban jelentős volt az elvándorlás: a helyi munkalehetőségek és az ipari létesítmények hiánya miatt sokan nyugati országokba – különösen Németországba és Ausztriába – távoztak munkavállalás céljából. Gazdasági szempontból Kalesija térsége az 1970-es évekig döntően mezőgazdasági jellegű maradt.