Dukrét Géza (Nagyvárad, 1942. szeptember 17. – 2025. január 28.) romániai magyar tanár, helytörténész, műemlékvédő, a Bihar megyei közélet jeles személyisége, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság alapítója és első elnöke.
Élete Dukrét Géza 1942. szeptember 17-én született Nagyváradon. Eredetileg geológus szeretett volna lenni, de végül földrajz-biológia szakon szerzett oklevelet 1965-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. 1965-től földrajz-biológia tanárként dolgozott a Bihar megyei Siterben, ahol több évig iskolaigazgató is volt. 1988 és 2000 között Nagyváradon oktatott az akkori 10. számú általános iskolában, innen vonult nyugdíjba.
Családja Édesapja Dukrét Géza nagyváradi tornász, sportoló, édesanyja Segal Paula. Felesége Dukrét Aranka főgyógyszerész. Gyermekeik Dukrét Éva, László és Attila.
Közéleti tevékenysége
Mint földrajz szakos tanár, gyakran kirándult a gyerekekkel, bejárta velük egész Romániát. Az ország műemlékeit is így kezdte megismerni: a kirándulások előtt alaposan utánajárt a települések műemlékeinek. A kirándulások finanszírozását a gyerekekkel közösen végzett gyógynövénygyűjtésből és selyemhernyó-tenyésztésből teremtette elő. A ’70-es évek közepén kezdett el komolyabban foglalkozni helytörténettel, elsősorban Siter történetével. Kezdetben kutatómunkáját a helyi tiszteletes irányította, az ő vezetésével kutatta fel a forrásokat. 1990-től helytörténeti kutatásainak fő területe a Hegyköz vidéke. Kutatásainak eredményeit, településtörténeti, építészettörténeti írásait különböző újságokban, folyóiratokban tette közzé. Már 1990-ben sorozatot indított a Bihari Naplóban A Hegyköz falvai címmel. Elsőként Siterrel foglalkozott itt is, majd lépésenként leírta a teljes Hegyköz történetét. Publikációi közül kiemelkedő értéket képvisel az Épített örökségünk Bihar megyében című kötet. 1994-ben megjelent a Hegyköz történeti monográfiája.
„Jó példával jártam elöl, amikor elkezdtem a Hegyköz településeinek a történetét kutatni. Nagy horderejű munkának bizonyult – két évtizedig jártam a falvakat –, míg 2016-ban megszületett a Hegyköz történeti monográfiája című könyvem, amely az alapoktól mutatja be a tájegység helytörténetét, néprajzát és műemlékeit.”
1990 nyarán az újjászervezett Erdélyi Kárpát Egyesülettől megkeresték azzal a felkéréssel, hogy Biharban is alakítson egy megyei osztályt, amely hatvan fővel jött létre. 1992-től az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) országos alelnöke, 1994-től 1998-ig országos elnöke volt. Ebben az időszakban vezette be az egyesület céljai közé a honismereti nevelést, amely az alapszabályzat részévé is vált.
1993-ban alapította meg a későbbi Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságot, amelynek haláláig elnöke is volt. Évente megszervezte a Partiumi Honismereti Találkozót, valamint a Partiumi Honismereti Konferenciát. Emellett az ifjúság honismereti nevelésének céljával 1992-től 2005-ig 13 honismereti tábort szervezett a bihari és környékbeli fiatalok számára. A táboroknak a honismeretre való nevelés mellett gyakorlati eredményei is voltak, hiszen minden alkalommal egy-egy közeli műemlék állagának megőrzése is szerepelt a tábor programjában.
Dukrét Géza mint a PBMET elnöke, már a kezdetektől fogva felvállalta az egész Partiumot és Bánságot felölelő szerteágazó helytörténeti tevékenység megszervezését, koordinálását, amelynek főbb célkitűzései az összes, történelmi örökségünkhöz tartozó műemlék, népi építészeti emlék és emlékhely felkutatása, feltárása és ismertetése, azok ápolása, az aktív műemlékvédelem elősegítése, helytörténeti kutatómunka, a fiatalság helytörténeti nevelése. Az ő kezdeményező, illetve szervező képessége nélkül ma nem létezne a társaság.
Publicisztikai tevékenysége
„Amikor Dukrét tanár úr húsz esztendővel ezelőtt szerényen bekopogtatott napilapunk, a Bihari Napló szerkesztőségébe, a kezdők kamaszos félszegségével tette le íróasztalomra első helytörténeti írásait. Pedig az akkor már 48 éves tanárembernek volt, amivel dicsekednie, hiszen siteri pedagógusként egybekalangyázott gazdag néprajzi gyűjteményéről Várad-szerte legendák keringtek. Rövid idő elteltével nekibátorodott szerzőnk egyre-másra jelentette meg a Hegyköz falvainak helytörténetét, tárgyi világát, műemlékeinek, népi építészetének leírását tárgyaló tanulmányait” – írja róla Szilágyi Aladár a Kun Kocsárd-díjhoz összeállított laudációjában.
1994-ben megalapította a Partium című honismereti lapot, amely általában évente kétszer jelenik meg. Ez tartalmazza a Partiumi Honismereti Találkozók és Konferenciák előadásainak anyagát, illetve beszámol az egyesület életének különböző eseményeiről, kutatási eredményeiről. 1997 őszétől a Partiumi füzetek helytörténeti könyvsorozat elindítója, főszerkesztője, menedzsere. 2004 és 2006 között a Révi Magazin című negyedévi lapot szerkesztette.
Dukrét Gézának kilenc önálló kötete is nyomdafestéket látott helytörténeti, műemlékvédelmi és honismereti témában, több tucatnyi munkában volt társszerző, valamint több mint 600 írása jelent meg különböző újságokban, folyóiratokban.
Néprajzi tevékenysége
Dukrét Géza néprajzi munkássága is jelentős. Mint a Kriza János Néprajzi Társaság tagja néprajzi dolgozatait hazai és külföldi szaklapokban publikálta. Évtizedek alatt egy kis „magánmúzeumot” gyűjtött össze néprajzi tárgyakból, amely több mint 1000 darabból áll. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság bevonásával létrehozta a Bihar Megyei Magyar Értéktár Bizottságot. Siteren kezdte meg a gyűjtést, 1970-re létrehozott egy falumúzeumot is. 1971-ben azonban elbocsátották a siteri iskola igazgatói pozíciójából, mivel nem teljesítette a párt által előirányzott elveket. Ezután a múzeum sem maradhatott az iskolában, kénytelen volt hazavinni a gyűjteményt. Legértékesebb darabjai például az 1800-as évekből származó guzsalyok, avagy gyalogrokkák, de köztük van Benedek Elek sótartója vagy egy 1700-as évekbeli, Erdővidékről származó edény, ami a szakemberek szerint céhkorsó lehetett. Az 1980-as években kapcsolatba került ifj. dr. Kós Károly Kolozsváron élő néprajzkutatóval, akinek szakmai segítségével elkészítette első tanulmányait a siteri rokkákról, amellyel később díjakat nyert a Kriza János Néprajzi Társaságnál és a budapesti Magyar Néprajzi Társaságnál.
Szerkesztői tevékenysége
Szerkesztői, kiadványszervezői tevékenységének legismertebb, legeredményesebb fejezetét jelenti az Egyesület 1997-ben indított Partiumi füzetek sorozata. Bihari települési monográfiák, temetőfelmérések jelentek meg, majd várak, kastélyok, udvarházak témában születtek írásai, később már az egész Partiumot bemutató tanulmányköteteket tett közzé. 2015-ben mutatták be a 100. jubileumi kötetet.
Díjai KJNT Életmű-díj Pro Partium-díj, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, 1994. (A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottsággal közösen kapott díj) Tavaszy Sándor Oklevél a kiemelkedő honismereti tevékenységéért, EKE 1998. Orbán Balázs oklevél, irodalmi és publicisztikai tevékenységéért, EKE 1999. Schönvisner István Emlékérem a magyar műemlékvédelemért, Szegeden a Nemzeti Kulturális Örökségvédelem Miniszterétől, 2001. Emlékérem a honismereti mozgalomban végzett kiemelkedő munkáért, Országos Honismereti Szövetség, 2003. Fényes Elek-díj, PBMEB, 2003, az egyesület megszervezéséért és vezetéséért Podmaniczky-díj, 2004. Debreceni László emlékérem, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, 2005. Sebestyén Gyula emlékérem, Magyar Néprajzi Társaság, a legkiválóbb önkéntes gyűjtők részére, 2005. Magyar Kultúráért emlékplakett, Bihar megye művelődési életében betöltött szerepéért, RMDSZ Bihar Megyei Szervezete, 2006. Merza Gyula Oklevél, kimagasló szervezési tevékenységéért, EKE 2006. Szent István Emlékérem, kimagasló honismereti tevékenységéért, Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, 2007. Bocskai István emlékplakett, Bocskai István Hagyományőrző Egyesület, 2008. Xántus János díszoklevél, kiemelkedő ifjúsági tevékenységéért, EKE 2009. Gróf Mikó Imre emlékérem, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010. Gróf Kún Kocsárd-díj, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, 2010. Oklevél, a Hungeo céljainak megvalósítása érdekében kifejtett kitartó munkálkodásáért. Hungeo Tudományos és Oktatási Program Bizottsága, 2010. Életmű-díj, Hegyközcsatár Önkormányzata, 2011. Hűség-díj, hűség a magyarsághoz, RMDSZ Bihar Megyei Szervezete, 2012. Magyar Kultúráért Életmű-díj, RMDSZ Bihar Megyei Szervezete, 2013. K. Nagy Sándor Díszoklevél, kimagasló honismereti és publicisztikai tevékenységéért, EKE ‘91 Nagyvárad – Bihar szervezete, 2013. Notitia Hungariae Bél Mátyás Emlékérem, a honismereti munkáért, Honismereti Szövetség, 2013. ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Emlékérme, Példaadó Műemlékgondozásért Díj, 2015. Rimanóczy-díj, 2015. Ezüstfenyő-díj, 2018. Bocskai-díj, Bocskai István Társaság, 2022.
Művei
Monográfiák Micske református temploma, Erdélyi Műemlékek 17. Kolozsvár, 1996. Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében. Partiumi füzetek 35., Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (PBMEB), Nagyvárad, 2005. Hegyköz. Történeti monográfia. Partiumi füzetek 38. PBMEB, Nagyvárad, 2005. A bihari turizmus története. Partiumi füzetek 40. PBMEB, Nagyvárad, 2005. Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében. II. kötet, Partiumi füzetek 54. PBMET, Nagyvárad, 2008. Épített örökségünk Bihar megyében. PBMET, Nagyvárad, 2009. Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében. I–III. kötet összesítve. PBMET, Nagyvárad, 2012. Boldog Várad. Civil, polgári, szövetségi élet 1. Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság. Kiadja az Újvárosért Egyesület. Nagyvárad, 2012. Siter. Adalékok történetéhez és népismeretéhez. Partiumi füzetek, 82. PBMET, Nagyvárad, 2015. Honismeret. Válogatott írások és előadások. Partiumi füzetek, 93. PBMET, Nagyvárad, 2022.
Szerkesztői tevékenység Az 1993-ban indult Partium című honismereti lap alapítója és felelős szerkesztője. Az 1997-ben indult Partiumi füzetek könyvsorozatának szerkesztője és menedzsere. XVIII. Partiumi Honismereti Konferencia előadásai. PBMET. Nagyvárad, 2012. A reformáció kezdetei a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben. PBMET, Nagyvárad, 2017. Révi Magazin, negyedévi lap, 2004–2006.
Jegyzetek
Kategória:1942-ben született személyek Kategória:2025-ben elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar pedagógusok Kategória:Romániai magyar helytörténészek Kategória:Nagyváradiak