A kunfakó Magyarországon, a Kiskunság területén kialakított lófajta. Tenyésztésének célja egy közepes termetű, fakó színű, szilárd szervezetű, kiegyensúlyozott vérmérsékletű és sokoldalúan használható hátasló kialakítása. A tenyésztési programban a régészeti és archeozoológiai ismeretek alapján a népvándorlás kori, illetve honfoglalás kori lovak feltételezett küllemi és használati tulajdonságait is figyelembe vették.
A fajta kialakításában a lengyel konyik, a hucul, a vjatka, az arab telivér és a Shagya-arab játszott meghatározó szerepet; a kiinduló állományban kisebb termetű magyar félvér jellegű lovak is szerepeltek.
A kunfakót 2025 óta önálló fajtaként tartja nyilván a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége.
A fajta kialakítása, tenyészcél
A fajta kialakításának előzménye Eördögh András jászszentlászlói tenyésztő munkájához kapcsolódik. A később engedélyezett kutatási és tenyésztési programban dr. Hecker Walter hippológus is részt vett; a fajta kialakításának szakmai irányításában 2023-ig működött közre. A tenyésztési program célja olyan lófajta kialakítása volt, amely küllemében, jellemében és használati tulajdonságaiban egyaránt képviseli a régészeti és történeti források alapján leírt korabeli lótípust.
A tenyésztőszervezet a cél meghatározásakor a honfoglalás kori és más népvándorlás kori lómaradványok oszteológiai vizsgálatait, valamint az egykori keleti lovas népek lovairól rendelkezésre álló történeti ismereteket is felhasználta.
A fajta nevét a kialakítás helyéül szolgáló kunsági tájról, valamint a tenyésztésben előnyben részesített fakó lószínről kapta.
A tenyésztési szabályzat 130–149 cm marmagasságú, fakó színű, ellenálló, jó munkakészségű, biztos léptű és kiegyensúlyozott vérmérsékletű ló kialakítását határozza meg tenyészcélként.
A tenyésztők olyan közepes termetű, sokoldalúan használható lovat kívánnak kialakítani, amely alkalmas nyereg alatti használatra, hosszú távú lovastúrákra, lovas hagyományőrzésre és lovasíjászatra, ugyanakkor családi és szabadidős lóként is használható. A tenyésztési program szerint a fogatos használat sem kizárt, bár a fajta hasznosításában elsősorban a hátas jelleg kap hangsúlyt.
A szelekció fontos része a viselkedés. A tenyésztési szabályzat stabil, nyugodt és együttműködő egyedeket részesít előnyben, és kizárandónak tekinti azokat a lovakat, amelyek gyermekek közelében kiszámíthatatlanul vagy nyugtalanul viselkednek.
Származása
A fajta kiinduló állományának apai oldalát egy lengyel konyik mén adta. Ezzel tiszta lengyel konyik, konyik vérségű, arab telivér, Shagya-arab, hucul vérségű, valamint kisebb termetű, magyar félvér csoportba sorolt kancákat fedeztettek.
Az így létrejött állományból a tenyésztők a valódi fakó színű, megfelelő alkatú és kívánt vérmérsékletű egyedeket választották ki. A küllemi szelekciót használati vizsgálat egészítette ki: a tenyészállományba azok az egyedek kerülhettek, amelyek hosszabb távú teljesítményvizsgálat és tényleges használat során is megfelelőnek bizonyultak.
A tenyésztési program a felhasználható fajtákat két fő csoportba sorolja. Az úgynevezett ősi vagy primitív típusú fajták közé a konyikot, a hucult és a vjatkát sorolja, míg nemesítő fajtaként az arab telivért és a Magyarországon kialakult Shagya-arabot alkalmazza.
A keresztezés rendszere
A kunfakó kialakításánál alkalmazott fajtakeresztezés két fő lépcsőből áll. Az első nemzedékben az arab vagy Shagya-arab lovakat az ősi típusúnak tekintett állománnyal keresztezik. Az így kapott utódokat ezt követően ismét az ősi típusú fajták valamelyikével keresztezik vissza, hogy azok küllemi és szervezeti jellege erősebben érvényesüljön.
A következő nemzedékeket az így létrehozott egyedek egymás közötti párosításával állítják elő. A keresztezésből eredő fenotípusos változatosság miatt azonban a tenyésztési rendszer nem merev: ha valamely egyed túlságosan a nemesebb vagy az ősi típus irányába tér el a kívánt standardtól, az utódnemzedékben valamelyik alapító fajta ismételt bevonásával korrigálhatják az eltérést.
A törzskönyv ezért nyitott, új genealógiai vonalak az alapító fajták ismételt bevonásával és a meghatározott keresztezési rendszer alkalmazásával hozhatók létre. A tenyésztőszervezet ezt egyebek mellett a kis létszámú populáció genetikai változatosságának fenntartásával indokolja.
Külleme
A fajtastandard szerint a kunfakó marmagassága 130–149 cm. Övmérete 160–190 cm, szárkörmérete 17–23 cm, testtömege jellemzően 350–450 kg.
Arányos, nemes, többnyire száraz fej, széles homlok, nagy, sötét, kifejezésteljes szemek. Egyenes, néha homorú, vagy enyhén domború orrhát, húsos orrlukak. Erőteljes rágóizmok. Magasan vagy középmagasan illesztett, sokszor ívelt nyak domború sörényéllel, de gyakran egyenes nyak dús, erős szálú, fekete színű sörénnyel. Mélyen a hátba nyúló izmos, sokszor gömbölyű mar, közép hosszú, hajlott, izmos hát, feszes kötés, gömbölyű, jól izmolt csapott, vagy lejtős far, alacsony farok tűzés. Mélyen lehúzódó, erőteljes farizomzat. Jól izmolt alcomb, széles erős csánkok, rövid feszes csüdök rendkívül szilárd, kemény paták. Dőlt, rendkívül erősen izmolt lapocka, izmos, gyakran meredek felkar, hosszú, széles, izmos alkar, terjedelmes lábtő, erős, rövid szárak, rövid, feszes csűdök, szilárd, kemény paták. Hátul gyakori a gacsos állás, elől a kis fokban franciás állás.
Színük a valódi fakó szín minden árnyalata, gyakori az elülső lábon a zebroid csíkozottság megjelenése. A bokaszőrök kifejezettek, jellemző a szíjalt fekete hát, valamint a hosszú és dús sörény és farokszőrzet. Sok esetben a a farok szőrei kétszínűek.
A tenyésztési szabályzat szerint a szürke, az izabellafakó és a cream gén jelenlétéhez kötött zsufafakó szín kizárja az egyedet a tenyésztésből. A nagyobb fehér jegyek szintén nem kívánatosak.
Mozgása
A standard lendületes, tiszta ütemű és lapos ívű mozgást ír le, biztos talajfogással. Lépése középhosszú, ügetése lapos, gyors ismétlésű és nem túlzottan tért ölelő. Vágtája gyors ütemű, előre irányuló, de szintén nem kifejezetten tért ölelő.
Tartása
A fajta tenyésztési programja a rideg vagy félrideg tartásra való alkalmasságot fontos szelekciós tulajdonságnak tekinti. A program nagy legelőterületen vagy karámban történő tartást ír le.
A tenyészcél része a jó takarmányhasznosítás és az extenzív körülményekhez való alkalmazkodás. A tenyésztési szabályzat szerint a csikók fejlődése szempontjából is előnyben részesítik a szabad mozgást lehetővé tevő tartásmódot.
Elismerése
A kunfakó kialakítása hosszú ideig tenyésztési és fajtarekonstrukciós program keretében folyt. A fajtát 2025. november 10-én jegyezték be hivatalosan.
Jegyzetek
Források Kunfakó – Tenyésztési szabályzat. Ősi Lófajtákat Tenyésztők Egyesülete. Származás. Kunfako.hu, 2024. április 12. A tenyésztés menete. Kunfako.hu, 2024. április 25. Sárközi Judit: Kunfakó, a 21. század családi lova. Magyar Mezőgazdaság – Kistermelők Lapja, 2024. november 4. Windhager Károly: Kunfakó, a legújabb magyar lófajta. Magyar Mezőgazdaság – Kistermelők Lapja, 2026. március 23. Kunfako. Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége.
További információk Kunfako.hu
Kategória:Lófajták Kategória:Magyar lófajták