Zukići falu Bosznia-Hercegovinában, Kalesija községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 23, közúton 32 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 9 km-re északkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, a Kalesija–Sapna regionális út mentén, 340-550 méteres magasságban fekszik. A település dombos vidéken, a Bukovica folyó felső folyásának völgyében helyezkedik el. Az átlagos tengerszint feletti magasság Zukići régi részén körülbelül 440 méter, az Usjeline nevű településrészen 375 méter, a Bukovica-völgyben található újabb településrészen pedig mintegy 340 méter.
Éghajlata Kalesija és környéke mérsékelt kontinentális éghajlattal rendelkezik; az év során nem jellemzők jelentős hőmérséklet-ingadozások. A nyár meleg, de nem mediterrán jellegű: július–augusztusban a nappali maximum általában 28–30 °C körül alakul. A tél viszont valóban kontinentális: januárban a nappali maximum nagyjából 4–7 °C, éjszaka pedig rendszeresen fagypont alá süllyedhet. A csapadék egész évben jelentős, nincs igazi száraz évszak. Az éves mennyiség különböző adatforrások szerint nagyjából 900–1000 mm körül van. A legcsapadékosabb időszak általában május–július, míg augusztus–szeptember rendszerint szárazabb.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák291239Horvát00Jugoszláv00Egyéb10Összesen292239
Története Őskor és ókor Zukići a Gornja Spreča térségéhez, a Bukovica folyó felső völgyéhez tartozik, ahol az emberi jelenlét igen régi múltra tekint vissza. A tágabb Gornja Spreča vidékén az őskortól kezdve kimutatható a folyamatos vagy visszatérő megtelepedés. A Kalesija környéki erődített települések kutatása során olyan régészeti leletek kerültek elő, amelyek megerősítik, hogy a régió már az ősidők óta lakott volt. Kalesija környékének legjelentősebb őskori települései közé tartozik a Jajići melletti erődített település, mely Zukićitől nem messze található. A dombvidék, a vízfolyások és a környező erdők kedvező feltételeket biztosítottak a vadászathoz és az állattartáshoz. A termékenyebb völgyi területek pedig a földművelés számára kínáltak megfelelő lehetőségeket.
A tágabb környék régészeti emlékei is azt mutatják, hogy a mai falu környezete nem volt történetileg lakatlan. A Bukovica völgye természetes közlekedési és gazdasági folyosót alkotott a Gornja Spreča térségében. Az i. e. 2. évezred vége felé illír törzsek vándoroltak a mai Bosznia-Hercegovina területére. Jelenlétüket számos régészeti lelet, különféle tárgyak és eszközök, valamint a tágabb értelemben vett Kalesija térségének hegyi erődített településein fellelt szobrok igazolják. Egy ilyen emléket fedeztek fel a Zvornik községhez tartozó Dardagani falu közelében, amely Kalesijától mintegy 10 kilométerre keletre fekszik. Az e vidéken élő törzsek állattenyésztéssel foglalkoztak, és a feltételezések szerint a hegyi erődített települések egyben a törzsfők székhelyei is voltak.
Az i. e. 4. század elején Franciaország és Észak-Olaszország felől kelták nyomultak be a Balkánra, magukkal hozva a késő vaskori kultúrát, majd az i. e. 3. század végén a rómaiak megkezdték a Balkán meghódítását; ez a folyamat az illír és pannon törzsek végleges leigázásával tetőzött az i. sz. 6. és 9. év között.
A rómaiak gazdasági és katonai szempontból is jelentős utakat építettek hegyi erődített településeket hoztak létre, valamint fejlesztették a mezőgazdaságot, a kézművességet és a kereskedelmet, miközben különös figyelmet fordítottak a bányászat és a kohászat fejlesztésére. A római korban a Kalesija térségében található városi jellegű települések a korábbi őskori időszakból kiindulva tovább léteztek, amiről olyan régészeti leletek tanúskodnak, mint például római kerámiatöredékek, edények és római rézérmék.
Középkor A középkorban a mai Zukići környéke a Gornja Spreča történeti térségéhez tartozott. A tágabb vidék elsősorban a középkori Soli (Só) és Usora (Ozora) župák területéhez kapcsolódott. A Spreča völgye a Soli župához tartozott, amelynek keleti határa Kalesija és Osmaci térségéig ért. A Bukovica felső folyása ebben a történeti környezetben helyezkedett el. A 4. századtól kezdve a mai Bosznia-Hercegovina területét számos barbár nép támadta meg. E népek fosztogatásai és pusztításai a római civilizáció és kultúra hanyatlásához vezettek a régióban. Az avarok és szlávok 602-es, Száva folyótól délre irányuló betörése végleg felszámolta az ókori civilizáció utolsó maradványait a térségben. A barbár inváziók következményei átalakították Bosznia-Hercegovina – beleértve Kalesija vidékének – etnikai összetételét. Hozzájárulásuk a középkori bosnyák kultúra kialakulásához meghatározó jelentőségű volt, hiszen jelenlétük révén ókori értékek is beépültek a bosnyák kulturális kifejezésmód szélesebb körébe. Ezen alapokon nyugodtak a középkori bosznia-hercegovinai kultúra olyan jellegzetes vonásai, mint a stećakok (monumentális középkori sírkövek).
A település közelében több középkori stećakos nekropolist ismerünk, melyek a Bukovica völgyének középkori benépesülését bizonyítják. Ilyen nekropoliszok találhatók a Zagrebnice, Sječe–Mramorovi, Vranduk, Mramorje, Stanovi, Stan és Krst Brdo lelőhelyeken. A stećakok általában a 14–15. századra keltezhetők. A számos régi helynév ugyancsak a középkori tájhasználat emléke lehet. Ilyen például a Djedovac, Dedinja Njiva, Mramornice, Crkvine, Tvrdiši, Hambarine és Vignjište. Különösen érdekes a Crkvine és Tvrdiši helynév, amelyek régi építmények vagy erődített helyek emlékét őrizhetik.
A helyi hagyomány egykor magyarok jelenlétéről is beszél ezen a vidéken. A hagyomány szerint a magyarokat egy rendkívül hosszú, négy évig tartó tél űzte el a Spreča vidékéről. Ez a történet azonban néprajzi hagyomány, nem pedig közvetlenül bizonyított középkori esemény. A jelenleg rendelkezésre álló források szerint azonban Zukići falu középkori létezésére semmilyen bizonyíték nincs. középkor öröksége inkább a Bukovica-völgy régi településhálózatában, temetőiben, helyneveiben és tájhasználatában ragadható meg. Ezek a régiók a középkori bosnyák állam teljes fennállása alatt, egészen a 15. századig megőrizték a bogumil hitet.
Az oszmán uralom Az oszmánok 1463 májusának elejétől júniusának végéig tartották megszállás alatt Boszniát; ezt követően létrehozták a Boszniai szandzsákot, amelynek székhelye kezdetben Jajcában, később Szarajevóban volt. Még ugyanabban az évben, egy ellentámadás során a magyarok elfoglalták Jajcát és Észak-Boszniát (Donji Krajevi és Ozora vidékét), és két bánságot – a jajcait és a srebernikit – hoztak létre. A Szreberniki bánság 1512 és 1515 közötti bukását követően a Spreča-völgy felső szakasza a Zvorniki szandzsák részévé vált.
A Spreča náhije először 1533-ban bukkan fel a forrásokban mint a Zvorniki szandzsák része. Területe lefedte a középkori Spreča „župa” (megye/kerület) – a Spreča folyó felső folyása köré szerveződött – területét, és tizenkét települést foglalt magában: Hrasno, Seljublje, Vukovije, Tojšići, Donja Okrugla, Gornja Okrugla, Dubrave, Dedino, Bukovica, Dubnica, Kalesija és Svojat. A Zvorniki szandzsák megalakulásától 1541-ig a Ruméliai ejálet részét képezte. Ezt követően – egészen az 1580-as évig, amikor is létrejött a Boszniai pasalik – a Budai pasalikhoz tartozott; ekkor az utóbbihoz csatolták, és ott is maradt a boszniai oszmán uralom végéig.
Az iszlamizáció folyamata a defterek (oszmán adóösszeírások) alapján követhető nyomon; ezek segítségével megállapítható, milyen mértékben tértek át az iszlám hitre a bogumilok, a katolikusok és az ortodox keresztények. Az iszlámra való áttérés leginkább a bogumilok körében volt jellemző. Északkelet-Boszniában a lakosság körében az első iszlámra térések Zvornik és Srebrenica külvárosainak, illetve erődített városainak térségében mentek végbe. A térség 17. és 18. századi etnikai viszonyait befolyásolta a Magyarországról visszatérő bosnyákok – azon emberek – jelenléte, akik korábban, Magyarország oszmán meghódítása idején vándoroltak oda. Ők elsősorban Kalesija és Caparde térségében telepedtek le.
A mai Zukići területe valószínűleg az egykori Bukovica település nagyobb területéhez kapcsolható. A korabeli Bukovica valószínűleg a mai Zukićin kívül Brezik, Memići, Hemlijaši, Staro Selo és Bulatovci területét is magában foglalta. Az 1533-as oszmán összeírásban Bukovica már szerepel. Ekkor 22 házat, valamint nőtlen férfiakat és különböző birtokokat jegyeztek fel. Az 1604-es összeírás még részletesebb képet ad Bukovicáról. Ekkor 15 muszlim háztartást és 3 baštinát (örökség), valamint 11 nem muszlim háztartást és 32 baštinát (örökség) írtak össze. A név szerint felsorolt lakosság között muszlim és keresztény birtokosok egyaránt megtalálhatók. A gazdaság alapja a földművelés és az állattenyésztés volt. Búzát, kukoricát, árpát, zabot, kölest, lent, zöldséget és gyümölcsöt termesztettek, valamint juhot és más kisebb állatokat tartottak. A Bukovica-foylón több vízimalom is működött, ami a helyi gabonatermelés jelentőségére utal.
A helyi szájhagyomány szerint Memići, Zukići és Jajići létrejötte három testvérhez kapcsolódik, akiknek Memija, Zuka és Jahija volt a neve. A történet szerint Jajcából érkeztek a Felső-Spreča vidékére, majd szétváltak. Memija a kedvezőbb, síkabb területet választotta és megalapította Memići települést, Zuka állattartásra alkalmasabb, erdős-legelős vidéket választott és Zukići települést alapította meg, Jahija pedig a magasabb, nehezebben megközelíthető vidékre került és Jajići település alapítója lett. A hagyományt több helyi idős adatközlő is megőrizte, de a kutatók hangsúlyozzák, hogy nem tekinthető bizonyított történeti ténynek. Érdekes viszont, hogy a három település egymáshoz való földrajzi viszonya valóban megfelel a történet logikájának.
A korszak végén már megjelennek a mai Zukići térségének régi temetői és a 17–18. század fordulójáról származó síremlékek, de maga a Zukići név csak jóval később, az osztrák–magyar korszak forrásaiban válik bizonyíthatóvá.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A Zukići név első ismert írott előfordulása is ebből az időszakból, 1882-ből származik. Ekkor a település 18 lakóépülettel rendelkezett. Közigazgatásilag Bulatovci községhez és a Zvornik járásához tartozott. 1892-ben Zukićiban 23 ház állt. Ezek közül tíz a Halilović család, öt az Ahmetović család tulajdonában volt. További házak Džanić, Zulić, Ibrić, Ročević és Selimović családokhoz tartoztak. A település a környező falvakhoz képest ekkor már jelentős és fejlett falunak számított. Az 1895-ös népszámlálás idején Zukići továbbra is Bulatovci kataszteri községéhez tartozott. A tágabb Bulatovci térségben a lakosság mintegy 85 százaléka muszlim volt.
A felgyorsult gazdasági fejlődés – különösen az ipar és a közlekedési infrastruktúra kiépítése terén – ellenére Kalesija térsége ipari létesítmények nélküli mezőgazdasági régió maradt. A 20. század elején az egyetlen jelentős közúti kapcsolatot a Tuzlát és Zvornikot Požarnicán és Kalesiján keresztül összekötő makadámút jelentette, amely így összekapcsolta Kalesija térségét ezekkel az ipari központokkal. A meglévő úthálózat mellett számos fogadó, üzlet és kézművesműhely is működött a területen. A Tuzla–Zvornik vasútvonal építése még az első világháború előtt megkezdődött, ám a harcok kitörése miatt félbeszakadt. Az osztrák–magyar korszak végére tehát Zukići már jól körülhatárolható, főként földművelő muszlim lakosságú település volt. Az első világháború azonban megtörte ezt a fejlődést: Zukićit felégették, és több lakosa életét vesztette.
A királyi jugoszláv időszak