Staro Selo falu Bosznia-Hercegovinában, Kalesija községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 25, közúton 30 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re délkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, a Spreča-síkság szélén, 300-400 méteres magasságban fekszik.
Éghajlata Kalesija és környéke mérsékelt kontinentális éghajlattal rendelkezik; az év során nem jellemzők jelentős hőmérséklet-ingadozások. A nyár meleg, de nem mediterrán jellegű: július–augusztusban a nappali maximum általában 28–30 °C körül alakul. A tél viszont valóban kontinentális: januárban a nappali maximum nagyjából 4–7 °C, éjszaka pedig rendszeresen fagypont alá süllyedhet. A csapadék egész évben jelentős, nincs igazi száraz évszak. Az éves mennyiség különböző adatforrások szerint nagyjából 900–1000 mm körül van. A legcsapadékosabb időszak általában május–július, míg augusztus–szeptember rendszerint szárazabb.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb80Bosnyák1483Horvát00Jugoszláv30Egyéb13119Összesen29022 Története A Kalesija melletti Staro Selo hivatalosan csak 1990-ben vált külön településsé, ezért története addig szorosan kapcsolódott a szomszédos Memići és Bulatovci településekhez. A Službeni list SRBiH 33/90. számában közzétett 1948–1990 közötti boszniai településnév- és településhatár-változásokat összegző hivatalos statisztikai kiadvány szerint Bulatovci település területének egy részét leválasztották, és abból hozták létre az új Staro Selo települést.Službeni list SRBiH 33/90. Staro Selo Bulatovci legősibb településrésze volt, innen is kapta a nevét. Ezzel különböztették meg a többi településrésztől.
A település története nemcsak a Memići–Bulatovci–Staro Selo térséggel, hanem az oszmán kori úthálózattal is szorosan összefügg. A Memići–Stara džamija dzsemátot (helyi iszlám közösséget), amelynek Staro Selo lakossága is része, olyan közösségként tartják számon, amelynek története egészen az oszmán hódítás koráig visszanyúlik. A források szerint már a 16. században létezett vallási objektum a közeli Pandurica nevű helyen. Ez azzal az úttal állt kapcsolatban, amelyet „Pašin put”-ként (Pasa útja) említenek.
A régi mecset egyike azon kevés mecsetnek ezen a területen, amely az oszmánok érkezésétől napjainkig fennmaradt. Az első adatok, amelyek a 16. századból származnak, azt mondják, hogy az Oszmán Birodalom európai terjeszkedésének közepette, a híres "pasa út" építésével együtt, a környék első vallási épületét Pandurica helyén építették. A történelmi adatok azt mutatják, hogy ez az épület a 19. század végéig és Ausztria-Magyarország megalakulásáig létezett, amikor lebontották, és egyidejűleg egy új mecsetet építettek a mai Hemlijaši falu területén.
Az 1895. április 22-i népszámlálás adatai szerint Bulatovci az azonos nevű községhez tartozó település volt; a község – magán Bulatovcin kívül – magában foglalta Brezik, Hemlijaši, Mahala, Memići, Polje, Ramići, Staro Selo és Zukići településeket is.
Az 1953-as népszámlálási adat szerint Staro Selo 22 háztartással és 114 lakossal rendelkezett. Tehát Staro Selo már 1953-ban határozottan elkülönülő falurész volt, csak közigazgatásilag nem volt önálló település.
A mecset mindkét világháborúban megrongálódott. Az akkori hívőközösség felismerve, hogy az idő vasfoga mély nyomokat hagyott a mecseten, számos kérelmet nyújtott be egy új mecset építése érdekében; ezekre azonban egészen 1971-ig elutasító választ kaptak, amikor is az akkori kommunista rezsim az új mecset építésének engedélyezését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a meglévőt le kell bontani. Belátva, hogy ez az egyetlen megoldás, a közösség elfogadta a rezsim zsarolását, és 1971 és 1975 között felépítette a mecsetet a jelenlegi helyszínen; ez az épület hosszú éveken át a térség és a tágabb környék muszlimjainak vallási életközpontjául szolgált. Az akkori közösség a következő települések híveiből állt: Mahala, Bulatovci, Memići, Hemlijaši, Zukići, Staro Selo, Brda és Hrvačići.
A boszniai háborúban ezt az eredetileg 1975-ben épült mecsetet aláaknázták, majd 1992. augusztus 14-én teljesen lerombolták. Az épület alapjain új mecsetet emeltek, amelyet 2005. július 30-án avattak fel. A helyi gyülekezet elfogadta az Iszlám Közösség felsőbb szerveinek javaslatát, és megőrizte a lerombolt minaret egy jelentős részét; ez kézzelfogható bizonyítékul szolgál a fiatalabb generációk számára arról a dühről és gyűlöletről, amelyet a szerb-csetnik vandálok – Bosznia-Hercegovina-szerte szakrális épületek elpusztítását (szakralocídiumot) végrehajtó elkövetők – a muszlimok ellen irányítottak. Nemrégiben tetővel látták el a minaret maradványait, a teret pedig a Szakralocídium Múzeumává alakították át.
Staro Selo egykori nagyobb családjai, a Perhatović és a Bešić család tudomása szerint őseik eredetileg a mai Staro Selo területén éltek, mielőtt átköltöztek volna jelenlegi lakóhelyükre, a mezők közvetlen szomszédságában fekvő dombokra. Staro Selót ma olyan roma közösség lakja, amely korábban a Mahala temetője feletti területen élt. Staro Selóban, amely önálló településnek is tekinthető, ma a Mršić, az Alić és a Jusić roma családok élnek.
Jegyzetek
Források Edina Mehmedović, Izlaganje o Kalesiji, JU Univerzitet u Tuzli, Filozofski Fakultet, Odsjek: Historija, Tuzla, 2010.
További információk Kalesija község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései