bélyegkép|Bordás harangú rákfarkas sisak, 1630-40. Német készítés, a magyar huszárok sisakjai jórészt német műhelyekben készültek.
A rákfarkas sisak a 16. század utolsó negyedében kialakult sisakfajta, amit magyar, horvát és lengyel huszárok viseltek. Később Európa nagy részén elterjedt, ahol a vértesek fegyvertárába került be. Az osztrák vértesek a 18. század elejéig viselték, tehát népszerűsége nagyjából 130 évig tartott. Időnként huszársisaknak is nevezik, de ez csak lengyel, magyar és horvát vonatkozásban állja meg a helyét az említett vértesek miatt.
A rákfarkas sisak elnevezés a 19. században keletkezett, amikor a kutatók körében igény támadt a pontos megnevezésekre. Tarkóvédője mozgatható szelvényekből áll, mint a rákok farkán található szelvények.
Magyarországon A 16. század közepén a huszárok átvették a török sisakok egyik fajtájának használatát. Ezek csúcsos sisakok voltak rákfarok nélkül, tarkóvédőjük egyetlen lemezből állt. Mozgatható orrvasukat csatán kívül föl lehetett tolni. Szemellenzőjük az erős napsütés mellett a föntről érkező vágások ellen is védett. A 16. század utolsó negyedében a kúpos sisakcsúcsot fokozatosan csökkentették, majd elhagyták, félgömb alakú lett a sisakharang. Ekkor illesztették rá a később névadójául szolgáló lemezcsíkokból álló rákfarkat. A rákfarok lényege az, hogy a katona a hosszan lenyúló tarkóvédő ellenére a sisakban le- és fölfelé is tudjon nézni, miközben a nyaka folyamatosan védett. Ilyen esetekben a lemezcsíkok egymás fölött elcsúsznak. Néhány olyan példány is fönnmaradt, amelyet már rákfarokkal láttak el, de még csúcsos a sisakharangja.
A sisakok lehettek természetes acél színűek, vagy feketítettek. A feketítés a rozsdásodás ellen biztosított védelmet. Díszes példányait aranyozhatták, vésetekkel vagy sárgaréz lemezekkel díszíthették. Festett példányokból jobbára a tiroli II. Ferdinánd osztrák főherceg huszártornájához készített sisakok ismertek.
Sisakharangja eleinte sima volt, időnként geometriai domborítással, később divatba jött a bordás változat. A bordák struktúrájuk miatt, súlytöbblet nélkül biztosítanak jobb védelmet a kardcsapások ellen. A bordás változatnak létezett csavart verziója is. A 17. században gyakran sima sisakharangot használtak, a német változatok hat ráhegesztett bordával emlékeztettek régi formára. Változott a fülvédő lemez alakja is, az eleinte széles lemezeket már a 16. században kezdték fölváltani egy-egy keskeny pajzs, avagy ívelt háromszög alakúval, amelyről már hiányzik a fül rész kidomborítása is. A 17. században ez lett a kizárólagos formája.
Ezek a sisakok magyar használatban 7-8 évtizedet töltöttek, hiszen a harmincéves háború alatt a huszárok fokozatosan fölhagytak a páncél viselésével.
Korai magyar huszársisakokról képek a További információk részben láthatók külső linkeken.
Európában
A sisakot nagyon hamar átvették a környező országok. Az osztrák katonai raktár, a Landeszeughaus leltára már 1582-ben sorol föl magyar sisakokat (hungarische haube), ők így emlegették ebben az időben. Egyszerűbb gyártása, jó védelme miatt a vértesek erre cserélték burgund sisakjaikat. Báthory István lengyel királlyá való választása után elterjedt Lengyelországban is a huszár fegyvernem, a viselet, így vele a huszársisak. A tárggyal együtt magyar sisak szót is átvették különféle formában, mint a német zischägge vagy a lengyel szyszak. Leginkább a lengyelek alakították át a formáját. A lengyel huszársisak megőrizte a széles fülvédő lemezeket, taréjt illesztettek rá és az orrvédőjét széles arcvédővé bővítették. Ezek a változtatások a 17. század második felében történtek. A lengyel huszársisak az ikonikus szárnyas huszárok fegyverzetének egyik jellegzetes elemét adta. Oroszországban közvetlen török hatásra kezdték viselni, a főurak gyakran vásároltak vagy kaptak ajándékként oszmán török készítésű példányokat.
Nyugat-Európától Oroszországig a sisak népszerűsége valamelyest hosszabb ideig kitartott. A vértesek és lengyel huszárok fegyverzetében a 18. század elejéig jelen voltak. Ezt követően Lengyelországban a huszár díszegység őrizte csak meg viseletében.
Források Dr. Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971 Kovács S. Tibor: Huszárfegyverek a 15-17. században. Budapest, 2010
További információk Tiroli II. Ferdinánd huszársisakja, 16. század Magyar készítésű huszársisak harangja, 16. század Osztrák készítésű, magyar stílusú huszársisak, 16. század Díszes, magyar készítésű sisak, 17. század
Kategória:Hadtörténet Kategória:Katonai egyéni felszerelés