A magyarországi állatviadalok története több évszázadra nyúlik vissza. A 18. században Pest-Budán nyilvános, üzleti célú állatviadalokat is rendeztek. A legismertebb ilyen intézmény a pesti Heccszínház volt, ahol különféle állatokat – többek között kutyákat, bikákat és medvéket – küzdettek egymással vagy más állatokkal. A nyilvános állatviadaloknak a 19. században már nem volt olyan intézményes formájuk Magyarországon, mint a 18. század végén. A 20. század végén azonban új formában, elsősorban szervezett és illegális kutyaviadalokként jelent meg a jelenség. A rendelkezésre álló források szerint az 1980-as években már előfordultak kutyák egymás elleni küzdelmei, az 1989-ben Magyarországra került első fajtatiszta pitbull pedig hozzájárult a későbbi pitbulltenyésztés és -viadalok kialakulásához. Az állatviadalok 1994 óta tiltott állatviadal szervezése címen törvényileg tiltottak.

Történeti előzmények

A pesti Heccszínház

A szervezett állatviadalok egyik legkorábbi dokumentált magyarországi példája a 18. század végi pesti Heccszínház volt. Az állatviadalok intézménye a korabeli Bécsből érkezett Pest-Budára. A bécsi Hetztheater 1755 és 1796 között működött, és a pest-budai intézmények ennek mintájára jöttek létre. Pesten 1783 körül már működött egy kisebb, állatviadalokat bemutató létesítmény. A források Lehner Tóbiás és más vállalkozók működéséhez kapcsolják ezt az időszakot. 1787-ben Tuschl Sebestyén nagyobb, amfiteátrumszerű faépületet létesített a mai Szent István-bazilika helyén. Az épület mintegy 2000 néző befogadására volt alkalmas. A műsorban többféle állat szerepelt. A források medve- és bikaheccet, valamint kutyák és más állatok küzdelmeit említik. A kutyákat egyes esetekben más állatok, például medvék megtámadására is felhasználták. A pesti állatviadalok üzleti vállalkozásként működtek, és a közönség számára a küzdelmekhez kapcsolódó fogadás is része lehetett a szórakozásnak. Az 1787 és 1796 között működő nagyobb Heccszínházat Tuschl Sebestyén üzemeltette. A létesítményt 1796-ban a városi tanács megszüntette; az épületet a források szerint tűzveszélyességi okok miatt bontották le.

A 18. századi Heccszínház és a 20. század végi kutyaviadalok között közvetlen szervezeti vagy személyi folytonosság nem ismert. Történeti párhuzamként azonban mindkettőben megjelent az állatok küzdelme, a közönség és a pénzügyi érdekeltség kombinációja.

A modern kutyaviadalok kialakulása

A 20. század végére Magyarországon ismét megjelentek a szervezett kutyaviadalok. Egy későbbi visszaemlékezés szerint már az 1980-as években is előfordult, hogy keverékkutyákat eresztettek össze és fogadásokat kötöttek a küzdelmek eredményére. Ez az adat visszaemlékezésen alapul, ezért a korabeli események pontos gyakorisága nem állapítható meg belőle. Az Index által megszólaltatott, korábban pitbullokkal foglalkozó tenyésztő szerint az első fajtatiszta pitbull 1989-ben került Magyarországra. A forrás szerint ezt követően a kutyaviadalokban részt vevő állatok között egyre nagyobb szerepet kaptak a pitbull típusú kutyák. A korabeli sajtóban a kilencvenes évek közepére már konkrét kutyaviadalokról és az ezekhez kapcsolódó pénzügyi tétekről is megjelentek beszámolók. Egy 1996-ban megjelent újságcikk egy 1993 októberében, „valahol Magyarországon” készült videofelvételt ismertetett. A felvételen egy Mózes nevű pitbull terrier szerepelt egy kutyaviadalban. A cikk szerint a szervezők és résztvevők már edzőmérkőzéseken is fogadtak, és a szervezők jelentős bevételre tehettek szert. A forrás ugyanakkor nem azonosítja a felvétel pontos helyszínét, ezért az 1993-as viadal nem kapcsolható bizonyítottan a később dokumentált miskolci ügyhöz.

A kilencvenes évek közepén a magyar sajtóban is megjelentek a kutyaviadalokkal foglalkozó vizuális anyagok. A Magyar Narancs 1996. július 11-én megjelent, „A gladiátorkutyák” című írása szerint a Reform korábban egy képriportot közölt a kutyaviadalokról. A cikk szerzője az anyag hitelességét kétségesnek tartotta, és a képek minősége alapján úgy vélte, hogy azok esetleg videofelvételből származó állóképek lehettek. Ugyanez a cikk az Objektív című televíziós műsor egy későbbi riportját már autentikus helyszíni anyagként mutatta be. A beszámoló szerint több pitbull küzdött egymással, és az egyik kutya egy keverékkutyát ölt meg. A riportban egy tenyésztő is megszólalt, arcának eltakarásával. A riportot a miskolci Trió TV munkatársa, M. Kiss Csaba készítette. A lapnak adott beszámolója szerint egy kelet-magyarországi faluban forgattak, amikor egy férfi megkereste őket, és azt mondta, hogy „ad nekünk egy jó sztorit”. A forgatás során a készítők több kutya küzdelmét rögzítették. A cikk szerint a készítők négy, a viadalban részt vevő kutya után állatorvosi költséget fizettek. A riport készítője azt is elmondta, hogy a résztvevők bizonyos kérdésekre adott válaszait nem kívánták adásba engedni. Az Objektív-riport pontos helyszíne a Magyar Narancs beszámolója alapján nem állapítható meg. A lap „egy kelet-magyarországi falut” említ, ezért a riportot nem lehet bizonyítottan azonosítani az ugyanebben az időszakban Miskolc-Lyukóvölgyben dokumentált rendőrségi üggyel.

Az 1990-es évek egyik legjobban dokumentált magyarországi kutyaviadal-ügye a Miskolc külterületén, a Lyukóvölgyben feltárt viadal volt. Az MTI beszámolója szerint a Miskolci Rendőrkapitányság állampolgári bejelentés alapján vonult ki egy, a Bükk lábánál fekvő erdős területre. A rendőrök a helyszínen rejtett kamerával is rögzítették a harcra idomított kutyák küzdelmét. A korabeli MTI-hír szerint a helyszínen egy miskolci illetőségű nő telkén kialakított, speciális arénában hat kutyát versenyeztettek. A rendőrség 11 miskolci és 5 debreceni lakost vett őrizetbe, miközben további mintegy 25 személy elmenekült a helyszínről. A beszámoló szerint a kutyák küzdelme halálig tartott. A rendőrség azt nem tudta bizonyítani, hogy az elmenekült személyek nagy összegű fogadásokat kötöttek-e. Az egyik kutyatulajdonos ugyanakkor azt vallotta, hogy mintegy 15.000 forintra becsült kutyájáért győzelem esetén több mint 150.000 forintot ígértek.

Kakasviadalok A kutyaviadalok mellett a harci kakasviadalok is ismert állatviadal-típusnak számítottak Magyarországon. Jámbor Adrienn és Paulovics Anita 2014-ben megjelent tanulmánya szerint az állatviadalok közül „elsősorban a kutyaviadalok és a harci kakasviadalok” voltak gyakoriak; a szerzők szerint ezekre jellemző volt, hogy helyszínüket és időpontjukat a szervezők nem hozták nagy nyilvánosságra, és az eseményeken az állatok között élet-halál küzdelem zajlott. A tanulmány szerint a büntetőjogi szabályozás 2004-es módosítása után a tilalom már bármely gerinces állat részvételével tartott állatviadalra kiterjedt, így a harci kakasviadalok is bűncselekménynek minősültek.

Bikaviadalok A magyar állattani szakirodalom az állatviadalok példái között a kakasok viaskodása, az ebek marakodása és a szarvasmarhák egymással való „ökölődése, tulizása” mellett a bikaviadalt is felsorolja.

Jogszabályi háttér

1994 előtt

Az 1994 előtti magyar jogban az állatviadalokra vonatkozó szabályozás nem külön, önálló büntetőjogi tényállásként jelent meg. A későbbi jogszabályok visszatekintő értelmezése alapján az 1994-es szabályozás jelentett fontos fordulópontot.

Az 1994-es általános tilalom

Az állatviadalok tilalmának jogszabályi alapját az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet adta, amely felhatalmazást biztosított a részletes szabályozás megalkotására. Az állatviadalok konkrét tilalmát azonban az 1994. évi 15. kormányrendelet vezette be, amely megtiltotta az olyan viadalok szervezését és tartását, amelyek az állatok sérülését vagy elpusztulását okozhatják, valamint az ezekhez kapcsolódó közreműködést, részvételt és fogadást. Az 1996. évi CVIII. törvény ezt a szabályozást beemelte az 1974. évi 17. törvényerejű rendeletbe, és a Büntető Törvénykönyvben is létrehozta a tiltott állatviadal szervezésének külön tényállását.

A 15/1994. (II. 1.) Korm. rendelet tehát kifejezetten megtiltotta az állatviadalokat. A rendelet szerint innentől tilos lett olyan állatok közötti viadal szervezése vagy tartása, amely sérülést vagy pusztulást okozhatott. A tilalom kiterjedt a fogadás szervezésére és kötésére, a közreműködésre és részvételre, továbbá az állatok viadal céljára való tartására, tenyésztésére, kiképzésére és idomítására is. A rendelet egyidejűleg külön tiltotta a bandog és a pit bullterrier küzdő ebek behozatalát és tenyésztését. A szabályozás a tiltott állatviadalokhoz kapcsolódó jogsértéseket szabálysértési szinten kezelte. A tilalom tehát 1994-ben nem kizárólag a kutyákra vonatkozott: az „állatviadal” fogalmát általánosan határozta meg.

Az 1996-os büntetőjogi szabályozás

Az 1996. évi CVIII. törvény módosította az állam- és közbiztonságról szóló jogszabályokat, és egyúttal a Büntető törvénykönyvbe beiktatta a „tiltott állatviadal szervezése” tényállását. A Btk. új 266/A. §-ának eredeti szövege az „eb” részvételével rendezett állatviadal szervezését, tartását, valamint az ilyen viadalra való fogadásszervezést vagy fogadást büntette. Ugyancsak büntetendő volt az állatviadal céljára történő ebtenyésztés, kiképzés és tartás. A jogtörténeti szakirodalom ezt úgy foglalja össze, hogy 1996 és 2004 között az önálló büntetőjogi tényállás az ebekkel folytatott viadalokra korlátozódott, miközben az állatviadal általános tilalma továbbra is fennállt. Ez jogtörténeti szempontból fontos különbség: egy 1996–2004 között rendezett nem kutyás állatviadal jogellenes lehetett, de nem feltétlenül esett az akkor hatályos, külön „tiltott állatviadal szervezése” nevű büntetőjogi tényállás alá.

A kutyaviadalok az állatkínzás körébe is tartozhatnak, mivel az állatok egymás ellen kényszerítése testi sérüléssel, súlyos szenvedéssel, illetve akár pusztulással járhat. A büntetőjogi szakirodalom szerint az állatkínzás minősített esetét jelentheti az olyan bánásmód, amely az állatnak „különös szenvedést” okoz; ide tartozhatnak az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli brutalitással végrehajtott cselekmények. A viadal során az állat nemcsak fizikai sérüléseknek és fájdalomnak, hanem a küzdelemmel járó súlyos félelemnek, akár halálfélelemnek is ki lehet téve. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a büntetőjog az állatot érző lényként ismeri el, ezért nem közömbös az állat szenvedésének mértéke; a szabályozás célja az állatok kíméletének és a velük való humanitárius bánásmódnak a védelme.

A 2004-es kiterjesztés

A 2004. évi X. törvény a Btk. 266/A. §-át úgy módosította, hogy az immár „gerinces állat” részvételével rendezett viadalokra terjedjen ki.

Ezzel a büntetőjogi szabályozás már nem csak a kutyákra vonatkozott. A szakirodalom példaként kifejezetten említi, hogy ettől kezdve a harci kakasviadal is a büntetőjogi tényállás körébe került.

A jelenlegi szabályozás

A jelenlegi, 2012. évi C. törvényben a tiltott állatviadal szervezését a Btk. 247. §-a szabályozza. A rendelkezés szerint gerinces állat részvételével állatviadal szervezése vagy tartása, illetve az ilyen viadalra fogadás szervezése vagy fogadás kötése bűncselekmény. A törvény külön bünteti az állatviadalon való részvételt, valamint a gerinces állat viadal céljára történő megszerzését, tartását, tenyésztését, kiképzését, idomítását és forgalmazását is.

A szabályozás alapján tehát a tilalom nem kutyaspecifikus: a gerinces állatok körébe tartozó fajok – például kutya, kakas, ló vagy szarvasmarha – egyaránt érintettek lehetnek.

Dokumentált esetek a 21. században