Priluk település Bosznia-Hercegovinában, Živinice községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 13, közúton 19 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re nyugatra, a Spreča-folyó völgyében, a Modraci-tó déli partján, 200-300 méterrel a tengerszint felett fekszik. Priluk Živinice község nyugati részén, három község (Živinice, Banovići és Lukavac) találkozásánál fekszik. Keleten Šerići faluval határos, nyugaton pedig Poljice falu terül el mellette. Északi oldalán a Modraci-tó húzódik, délen pedig a Dubrava erdővidékkel határos, amely magában foglalja többek között a Vis és a Gračun magaslatait is.
Priluk számos kisebb településrészből (ún. „hamlet”-ből) áll: Aljići, Avdihodžići, Dahići, Halilčevići, Kadići, Klapići, Karići, Mešići, Omerkići, Omići, Omerinovići, Poljići, Peštalići, Redžići, Straševići, Zukići és Žabići. E településrészek elnevezése az ott élő családok többségének vezetéknevéből ered. A település központján a „Rijeka” nevű kis patak folyik keresztül. Priluk bővelkedik ivóvízforrásokban, amelyek a falu déli részén elterülő dombvidéken találhatók. A helyi lakosság vízellátását olyan források biztosítják, mint a „Lijepa voda”, a „Bujakovac” és a „Vrelo”; mindegyiket úgy alakították ki, hogy a víz gravitációs úton jusson el a lakosokhoz. A Priluk déli oldalán húzódó dombos területet fenyvesek és bükkösök borítják. Az ezekből az erdőkből származó fát elsősorban tűzifaként és fűrészáruként hasznosítják. Az 1960-as évekig Priluk bőséges szántóterülettel rendelkezett, ám a Modrac-tavi gát megépítése miatt a kiváló minőségű mezőgazdasági területek jelentős része víz alá került.
Priluk települése a tömött (kompakt) településszerkezet jellemzőit ötvözi azzal a tendenciával, hogy a házak a területen áthaladó főút mentén is sorakoznak. A településen egy szilárd burkolatú regionális út halad keresztül, amelynek mindkét oldalán házak találhatók. A település központi része – ahol a mecset és az iskola is áll – a legsűrűbben lakott terület, és ez mutatja leginkább a tömött településszerkezet jellegzetességeit. Priluk valamennyi településrészén kiépítették a szilárd burkolatú utakat; ennek köszönhetően nincsenek elszigetelt településrészek, mivel minden út csatlakozik a regionális útvonalhoz. A település jelenlegi, modernebb arculatát úthálózatának fokozatos fejlesztése révén nyerte el. Napjainkban a település mintegy 600 háztartást számlál, lakossága pedig túlnyomórészt muszlim vallású. A mecset és a temető a település központjában helyezkedik el.
Éghajlata Živinice éghajlata mérsékelten kontinentális, éghajlatát egyszerre befolyásolja a Pannon-medence és a Dinaridák. A januári középhőmérséklet –0,5 °C, a júliusi 19,5 °C, az éves középhőmérséklet: kb. 10 °C. Živinice egyik jellegzetessége a viszonylag sok és egész évben jelentkező csapadék. A hosszabb távú adatok szerint az éves csapadék nagyjából 1000–1100 mm nagyságrendű. A tél mérsékelten hideg, de nem mediterrán jellegű. A völgyben gyakori a köd és a magas páratartalom. A fagyos időszak nagyjából október második felétől áprilisig tarthat, az első havazás általában decemberben, az utolsó márciusban következik be.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák20162234Horvát63Jugoszláv70Egyéb1623Összesen20452260
Története Őskor és ókor A Felső Spreča-völgy már ősidők óta kiváló feltételeket biztosított az emberi megtelepedéshez. A Spreča és mellékvizei állandó vízellátást adtak, a völgyfenék mezőgazdaságra kiválóan alkalmas volt, míg a környező dombvidék erdői vadászatra és állattartásra adott lehetőséget. A régészeti adatok alapján a mai Priluk területén, a „Gračun” nevű magaslaton is lehetett őskori település, és a közeli Tulovići „Gradina” biztosan őskori erődített település volt. A falu története szempontjából különös jelentőséggel bír a Gračun nevű magaslat, ahol egykor illír erődített település állhatott. Az illír törzsek az i. e. 2. évezred vége felé vándoroltak a mai Bosznia-Hercegovina területére. Jelenlétüket számos régészeti lelet, különféle tárgyak és eszközök, valamint Živinice tágabb értelemben vett térségének hegyi erődített településein fellelt szobrok is igazolják.
Gračunt három oldalról szurdokok, sziklafalak és egy folyó veszi körül. Helyszíni szemle és terepmunka során olyan terepviszonyok voltak azonosíthatók, amelyek kétségtelenül emberi tevékenységre utalnak. A hegy lábánál, a Gračunt övező, nehezen járható és kanyargós szurdokokban gyakran találtak ember által megmunkált köveket; joggal feltételezhető, hogy ezeket magáról a Gračun csúcsáról – vagyis az ott állt erődről, illetve településről – taszították le a mélybe. Erre maga a Gračun helynév is egyértelműen utal. Figyelemre méltó a megközelítést szolgáló fennsík, amely az évszázadok és évezredek múltán is jól kivehető. A Dubrava-dombságban található a Sunčevo brdo (Nap-domb), a szomszédos dombon – Gračun közelében – pedig ott van a Dovište lelőhely is. Ehhez járul még a Tulovićiban álló, fent említett vár; mindez együttesen igazolja az ezen a területen évezredek óta fennálló folyamatos emberi jelenlétet. Gračunból Priluka lakott része felé egy meredek, alig járható ösvény vezet, amelyet Vlakának neveznek. Tulov Gradból ezen a Vlakán keresztül szállították a követ – a Spreča-mező (Sprečki polje) sáros útjain át – Tuzla irányába. Ebből a kőből épült fel az 1750-es években a tuzlai erőd. Feltételezhető, hogy a Gračun erődjéből származó kövek is ugyanezt az utat járták be, és hasonló sorsra jutottak. Az e vidéken élő törzsek állattenyésztéssel foglalkoztak, és a feltételezések szerint a hegyi erődített települések egyben a törzsfők székhelyei is voltak.
Az i. e. 4. század elején Franciaország és Észak-Olaszország felől kelták nyomultak be a Balkánra, magukkal hozva a késő vaskori kultúrát, majd az i. e. 3. század végén a rómaiak megkezdték a Balkán meghódítását; ez a folyamat az illír és pannon törzsek végleges leigázásával tetőzött, melynek a döntő eseménye a Baton-felkelés (6–9) volt, amelynek leverése után a térség véglegesen bekerült a római államszervezetbe.
A rómaiak gazdasági és katonai szempontból is jelentős utakat építettek hegyi erődített településeket hoztak létre, valamint fejlesztették a mezőgazdaságot, a kézművességet és a kereskedelmet, miközben különös figyelmet fordítottak a bányászat és a kohászat fejlesztésére. A község területén a római uralom emléke a közeli Đurđevik területén található „Gradina” nevű magaslat római kori erődítménye. A lelőhely két magaslatból áll, közülük a nagyobbikon középkori temető maradványai található négy darab fennmaradt stećakkal.
Középkor Az időszámításunk szerinti 4. századtól kezdve a mai Bosznia-Hercegovina területét számos barbár nép támadta meg. E népek fosztogatásai és pusztításai a római civilizáció és kultúra hanyatlásához vezettek a régióban. Az avarok és szlávok 602-es, Száva folyótól délre irányuló betörése végleg felszámolta az ókori civilizáció utolsó maradványait a térségben. A barbár inváziók következményei átalakították Bosznia-Hercegovina etnikai összetételét. Hozzájárulásuk a középkori bosnyák kultúra kialakulásához meghatározó jelentőségű volt, hiszen jelenlétük révén ókori értékek is beépültek a bosnyák kulturális kifejezésmód szélesebb körébe. Ezen alapokon nyugodtak a középkori bosznia-hercegovinai kultúra olyan jellegzetes vonásai, mint a stećakok (monumentális középkori sírkövek).
A középkorban a mai északkelet-boszniai terület elsősorban két „župához” (megyéhez) tartozott: Usorához (Ozora) és Solihoz (Só). A Spreča folyó völgye a Soli župa részét képezte; ez a terület nyugaton Lukavactól keleten Kalesijáig és Osmaciig, délen Banovići és Đurđevik településektől északon a Majevica-hegység csúcsaiig terjedt. Az oszmán kori Spreča náhije létezéséből arra lehet következtetni, hogy korábban létezett egy Spreča župa is a Felső-Spreča vidékén. Živinica középkori területe a bosnyák állam részét képezte; Gostilj, Dramešin és Soli területei önálló politikai egységként léteztek, ám ezt a státuszukat a törökök boszniai megjelenéséig elveszítették. Priluk közelében haladt egy középkori út, amely Bosznia belsejéből Tuzla felé vezetett. Ennek emlékét a környék több helyneve, például a Han, Hanište és Tatarište őrzi.
A község területén több középkori stećakos nekropoliszt ismerünk. A stećakok általában a 14–15. századra keltezhetők. Živinica területének déli és keleti része különösen gazdag középkori nekropoliszokban és stećak sírkövekben. Ezek a régiók a középkori bosnyák állam teljes fennállása alatt, egészen a 15. századig megőrizték a bogumil hitet.
Az oszmán uralom Az oszmánok 1463 májusának elejétől júniusának végéig tartották megszállás alatt Boszniát; ezt követően létrehozták a Boszniai szandzsákot, amelynek székhelye kezdetben Jajcában, később Szarajevóban volt. Még ugyanabban az évben, egy ellentámadás során a magyarok elfoglalták Jajcát és Észak-Boszniát (Donji Krajevi és Ozora vidékét), és két bánságot – a jajcait és a srebernikit – hoztak létre. A Szreberniki bánság 1512 és 1515 közötti bukását követően a Spreča-völgy felső szakasza a Zvorniki szandzsák részévé vált.
Priluk első írásos említése az 1533-as oszmán defterben található, ahol a Zvorniki szandzsákhoz és a Donja Tuzla-i náhijéhez tartozó településnek 28 háztartása volt, a deftert részletesebben feldolgozó helytörténeti közlés szerint 24 keresztény és 4 muszlim ház volt. 1548-ra a faluban lévő házak száma 38-ra emelkedett. 1548 körül még mintegy tíz olyan személy volt, akinek neve alapján keresztény eredete felismerhető. A század végére tehát a falu valamennyi baštinája muszlim kézre került, miközben a korábbi keresztény lakosság fokozatosan eltűnt, illetve beolvadt.
A 17. századra Priluk már lényegében muszlim településsé vált. A forrás szerint 1600 körül már nincs nem muszlim lakosság. A 18. században épült Priluk egyik legfontosabb építészeti emléke, a híres fából épült mecset, amelyet 1735/36-ban emeltek. A mecset építőit a felirat Šejh Hasan és Šejh Mustafa néven említi. A későbbi levéltári kutatás Šejh Hasant Derviš Hadži Hasan Osmanpašić béggel, a Tuzlai várkapitányság kapitányával azonosította. A másik alapító Mustafa, a tuzlai erődhöz kapcsolódó katonai efendi/sejk volt. Priluk ekkor a Tuzlai kapitányság hatalmi és katonai rendszerébe is beépült. A priluki régi mecset eredeti szerkezete rendkívül értékes. Tölgyfából épült, és alapvető formáját évszázadokon át megőrizte. A mecset körüli temető régi nišanjai pedig a hely folyamatos használatát dokumentálják. A legkorábbiak között 18. század elejére keltezhető sírkövek is vannak.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Poljice községhez tartozó településen 136 háztartást, 627 muszlim és 3 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 124. o.
A Monarchia kormányzatának egyik legfontosabb beruházása a vasúthálózat kiépítése volt. Ennek kezdetben katonai oka is volt: az 1878-as megszállás alatt az ellenállás miatt gyors csapat- és utánpótlásszállításra volt szükség. Később azonban a vasút gazdasági eszközzé is vált, amely bekapcsolta Boszniát az európai piacokba. A Tuzla felé vezető vasút különösen fontos volt Živinice szempontjából. 1886-ra elérte Tuzlát a keleti vasúti ág, és ezzel hozzáférést biztosított a Tuzla környéki szénmezőkhöz, a sóforrásokhoz és a termékeny mezőgazdasági térségekhez.
A Živinice környéki fejlődést talán még jobban meghatározta a szén. Živinice közvetlen környékén különösen Dubrave és Đurđevik térsége vált jelentőssé.