A hattyúk (Cygnini) a madarak osztálya lúdalakúak (Anseriformes) rendjén belül a récefélék (Anatidae) családjának egyik nemzetsége. Ezek a viszonylag nagy testű vízimadarak világszerte ismertek hosszú nyakukról és fehér tollazatukról, bár néhány fajuk sötétebb színű. Elsősorban édesvizek közelében élnek, és növényi táplálékot fogyasztanak. A hattyúk ikonikus szerepet töltenek be különböző kultúrákban és mitológiákban, gyakran a szépség és a kecsesség szimbólumaként.
A hattyúk jelenleg hat élő és számos kihalt faja ismert. Ezen kívül létezik egy coscoroba hattyúnak nevezett faj, amelyet ma már nem sorolnak az igazi hattyúk közé. A hattyúk általában életük végéig párban maradnak, bár előfordulhat különválás, különösen, ha a fészkelés sikertelen volt. Ha az egyik pár elpusztul, a másik gyakran új párt talál. Egy-egy fészekaljban általában háromtól nyolcig terjedő számú tojás található.
A név etimológiája A hattyú szó ugor eredetű, az ugor alapnyelv az ótörökből vette át (lásd ótörök kotan). A csagatáj török nyelvben a kotan szó ma is „hattyút” jelent. A hattyút az ugor nyelvekben a következő szavak jelölik: hanti koden, manysi hotan. A szó a magyar „gödény” szóval is rokon, a mai török nyelvben a kotan jelentése: borzas gödény.
Rendszerezés A nemzetség az alábbi nemeket és fajokat foglalja magában.
Cygnus (Bechstein, 1803) – 6 ma élő és 9 fosszilis faj bütykös hattyú (Cygnus olor) kis hattyú (Cygnus columbianus) énekes hattyú (Cygnus cygnus) trombitás hattyú (Cygnus buccinator) fekete hattyú (Cygnus atratus) feketenyakú hattyú (Cygnus melanocoryphus) Cygnus hibbardi – kihalt Cygnus verae – kihalt Cygnus atavus – kihalt Cygnus paloregonus – kihalt Cygnus equitum – kihalt Cygnus mariae – kihalt Cygnus csakvarensis – kihalt Cygnus falconeri – kihalt Cygnus liskunae – kihalt
Coscoroba (Reichenbach, 1853) – 1 faj koszkoróbahattyú (Coscoroba coscoroba)
†Afrocygnus (Louchart, Vignaud, Likius, Mackaye & Brunet, 2005) – 1 fosszilis faj Afrocygnus chauvireae – kihalt, a miocén korban élt
A hattyú a kultúrában thumb|250px|Léda és a hattyú (16. századi festmény) Az ókori Görögországban a hattyú Apollón isten jelképe és szent madara volt, és több mítoszban is szerepelt. Zeusz hattyú képében csábította el Lédát, aki hattyútojásban hozta a világra a szép Helenét. Orpheusz halála után hattyúvá változott, és az égre helyezték. Így keletkezett a Hattyú csillagkép, amely egy kitárt szárnyú, hosszú nyakú repülő madárra emlékeztet.
Egy másik mítosz szerint egy Küknosz nevű ifjú szerelmes volt Phaetónba, a Nap fiába. Phaetón a Nap kocsiját maga akarta hajtani, de ügyetlensége miatt a haragra gyúlt Zeusz villámmal sújtotta, és ő az égről az Eridanosz folyóba zuhant. Az elkeseredett Küknosz olyan sokszor bukott a folyó vizébe kedvese testét kutatva, hogy Zeusz megszánta őt és hattyúvá változtatta. A Küknosz név a görög mitológiában még legalább háromszor felbukkan a fentin kívül is, Arész egyik fia, Poszeidón egyik fia és nem meglepő módon Apollón egyik fia is a Küknosz nevet viselte. Küknosz nevére vezették vissza a hattyú latin Cygnus elnevezését is.
A régi irodalomban gyakori költői téma volt a hattyúdal, amelyet a madár állítólag csak a halála előtt énekel. Ilyen jelenség a valóságban egyetlen hattyúfajnál sem létezik, csupán az ókori görögök hiedelméről van szó.
Csajkovszkij híres balettjében, A hattyúk tavában is szerepelnek hattyúk.
Jegyzetek
3 Kategória:Madárnemek Kategória:Európa madarai Kategória:Ázsia madarai