A keleti újlatin nyelvek az újlatin nyelvek egyik ága, amelybe a román nyelv, az aromán nyelv, a meglenoromán nyelv és az isztroromán nyelv,A keleti újlatin nyelveket autonóm nyelveknek tekintő nyelvészek: George Giuglea , Alexandru Graur , Ion Coteanu , vö. Sala 1989, 275. o. valamint – a hagyományos nyelvészeti felosztás szerint – a már kihalt dalmát nyelv is tartozik.Lásd Fodor 1999, 1469. o. Az előbbi négyet a román nyelvészek többségeOvid Densușianu , Sextil Pușcariu, Alexandru Rosetti , Theodor Capidan stb., valamint Gustav Weigand (vö. Sala 1989, 275. o.) és Fodor 1999 is. nem különálló nyelveknek, hanem a román nyelv dialektusainak tekinti. Ebben az értelmezésben a román, az egyetlen amely sztenderd nyelvváltozattal rendelkezik, a dákoromán dialektus.
Más nézet szerint a dalmát nem tartozik a keleti újlatin nyelvek közé, hanem átmeneti ezek és a nyugati újlatin nyelvek között,Lásd a Korjakov 2001-ből származó térképet. amelyekkel szemben a keletiek hangtani és nyelvtani tekintetben együttesen állnak szemben.
Az utóbbi nézet szerinti keleti újlatin nyelvek egy közös, a nyelvészek által protorománnak nevezett nyelv felbomlásából származnak, amely folyamat a 10. és a 13. század között zajlott le.Sala 1989, 274. o.
400px|thumb|<center>Az újlatin nyelvek osztályozásaKorjakov 2001.
thumb|260px|Keleti újlatin nyelvek
Közös vonások
A keleti újlatin nyelvek közötti hasonlóság elsősorban a latin nyelvhez viszonyított hangtani változások mélységében, másodsorban az alaktani és mondattani szerkezetben, harmadsorban pedig az alapszókincsben áll.Sala 1989, 276. o.
Nemcsak a latinból örökölt közös vonásokról, hanem közös, a protoromán korszakából, sőt, utólagos, párhuzamos, de egybeeső újításokról is van szó. Ilyen, például, az -m, a folyamatos múlt idő egyes szám első személy ragja, vagy a labiális mássalhangzók palatalizációja.
Több hasonlóság van a Dunától délre eső három keleti újlatin nyelv között, mint ezek és a román nyelv között. Ez utóbbi területi változatai közül a nyugatiak hasonlítanak inkább a Dunától délre eső nyelvekre.
Hangtan
A magánhangzók fejlődése a latinból
A magánhangzók általában hasonlóképpen fejlődtek a négy keleti újlatin nyelvben. Az alábbiakban a példák, nyelvek szerint, a következő sorrendben jelennek meg: latin, román, aromán, meglenoromán, isztroromán, magyar.A példák a DEX online-ból, Cunia 2010-ből, Capidan 1935-ből, Kovačec 2010-ből és Sala 1989-ből származnak.
az [u] és az [uː]A ː hosszú hangzót jelez. egybeolvadása > [u]: LŬPUS > lup lup, lúpŭNyelvjárási változatok. A második változat Cunia 2010 fonetikai átírásában. lup lup ’farkas’ GŪLA > gură gurã gură gurę, ɣuraAz aromán példák Cunia 2010 átírásával, a meglenoromán példák Capidan 1935 átírásával, az isztrorománok pedig Kovačec 2010-ével jelennek itt meg.Az első változat a déli nyelvjárásokban, a második a žejaneiben. Ez utóbbiban a határozott artikulus nélküli alak is -a-ra végződik, mint az artikulusos. ’száj’
az [i] és az [eː] (magyar é) egybeolvadása > [e]:Mint a magyar é, azzal a különbséggel, hogy rövid. {| class="wikitable" | LIGO > || leg || leg || leg || leg || ’kötök/kötöm’ |- | TRES > || trei || trei || trei̯ || trei̯ || ’három’
a hangsúlyos [e] > [je] kettőshangzóvá válása: FĔRRUM > fier her, hĭerŭ i̯er fl’er ’vas’
a hangsúlyos [e] kettőshangzóvá (ea), az isztrorománban [ε]-vé (magyar e) válása: LIGAT > leagă leagã leagă lęgę ’köt/köti’ a hangsúlyos [o] kettőshangzóvá (oa) válása, az isztroromán kivételével, amelyben o maradt: NOCTEM > noapte noapti, noapteNyelvjárási változatok. noapti ’éjszaka’
a magánhangzók közötti [n] előtti magánhangzók záródása: [a] > [ə],közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó. [ɨ]zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó. vagy [ɔ] LANA > lână lãnã lǫnă lârę, lâra ’gyapjú’ [e] > [i] VENIT > vine yini, vinji vini vire ’jön’ [o] > [u] BONUS > bun bun, búnŭ bun bur ’jó’
a hangsúlyos szótag előtti magánhangzók záródása: [a] > [ə]Az isztroromán kivételével. CADĒRE > cădere cãdeari, cãdeare cădeari ’esés’ [o] > [u] DOMINICA > duminică duminicã duminică dumirekę, dumireca ’vasárnap’
a szóvégi hangsúlytalan magánhangzók záródása: [a] > [ə], az isztrorománban [ε] CASA > casă casã casă cåsęCsak a déli nyelvjárásokban, a žejaneiben [a]: cåsa (határozott artikulus nélküli, de az artikulusossal azonos alak). ’ház’ [o] > [u] AFFLO > aflu aflu aflu åflu ’megtudok/megtudom’
szóvégi hangsúlytalan [i] > a románban [j],Alig észlelhető, suttogottnak is nevezett [j], mint a magyar ’kapj’ szóban, az arománban [j], a többi kettőben kiesett: LUPI > lupi [lupj] lúchĭCunia 2010 fonetikai átírásával. lup lup ’farkasok’
a szóvégi hangsúlytalan [u] kiesése, egyes aromán nyelvjárások kivételével, amelyekben ŭ kettőshangzó lett: LUPUS > lup lup, lúpŭ lup lup ’farkas’
A mássalhangzók fejlődése a latinból
a magánhangzók közötti zöngétlenA hangszalagok rezgése nélkül képzett mássalhangzók. zárhangok fennmaradása: [k] FOCUS > foc foc, fócŭ foc foc ’tűz’ [p] *CAPUM > cap cap, cápŭ cap cåp ’fej’ [t] TOTUS > tot tot, tótŭ tot tot ’egész, minden’
a magánhangzók közötti [s] (magyar sz) fennmaradása: CASA > casă casã casă cåsę, cåsa ’ház’
a magánhangzók közötti [b] és [v] kiesése: CABALLUS > cal cal, cálŭ cał cå ’ló’ OVIS > oaie oai, oae u̯ai̯e oi̭e ’juh’
közös kivétel: HABERE > avere aveari, aveare veari (a)vęAz isztrorománban nem maradt fenn a főnévi igenév hosszú (latin) alakja. ’birtokolni’
magánhangzók közötti [l] > [r]: MOLA > moară moarã moară morę ’malom’
a magánhangzók közötti [lː] fejlődése: [lː] > [w],Félhangzó, mint az angol we-ben. az isztrorománban [v] STELLA > stea(uă) steauã steau̯ă stę(vu) ’csillag’ [lː] > [l] CALLIS > cale cali, cale cali cåle ’út’
a veláris és az alveoláris zárhangok palatalizációja és zár-réshanggáZárhangból és vele rokon réshangból (a hangcsatorna nem teljes összeszorulásával képzett hang, például [z]) álló mássalhangzó. válása [e] vagy [i] előtt: [k] > [t͡ʃ] (magyar cs) vagy [t͡s] (magyar c) CAELUM > cer tser tser čer, țerA šušnjevicai nyelvjárásban c-t ejtenek cs helyett és z-t zs helyett. ’ég, égbolt’ [t] > [t͡ʃ] vagy [t͡s] *FETIOLUSA csillaggal jelölt szavak nem találhatók dokumentumokban, hanem nyelvészek rekonstruálták. > fecior ficior, ficĭórŭ fitšor fečor, fețor ’legény’ [t] + hangsúlytalan [ia] vagy [iu] > [t͡s] TITIA > țâță tsãtsã tsǫtsă tițaA žejanei nyelvjárásban. ’emlő’ [g] > [d͡ʒ] (magyar dzs), [dz], [ʒ] (magyar zs) vagy [z] GENUC(U)LUM > genunchi dzinuclju zinucl’u žeruŋclʼu, zeruŋcl’u ’térd’ [d] > [ʒ], [gj] vagy [z] DEOSUM vagy DIOSUM > jos nghios, nghĭósŭ jos žos, zos ’lent, le’
a [kʷ] és a [gʷ] + [e] vagy [i] a [k]-hoz és a [g]-hez hasonló fejlődése: [kʷ] + [e] vagy [i] > [t͡ʃ] vagy [t͡s] CINQUE > cinci tsintsi tsints činč, ținț ’öt’ [gʷ] + [e] vagy [i] > [d͡ʒ], [dz], [ʒ] vagy [z] SANGUEM > sânge sãndzi, sãndze sǫnzi sânže, sânze ’vér’
[kʷ] + [a] > [p]: AQUA > apă apã apu, apă åpę, åpa ’víz’
[gʷ] + [a] > [b]: LINGUA > limbă limbã limbă limbę, limba ’nyelv’
a [bl], [pl] és [fl] csoportok fennmaradása: *BLASTEMO > blestem blastim blastim ’elátkozok/elátkozom’ PLENUS > plin mplin ạmplin plir ’tele’ INFLĀRE > umflare umflari, umflare anflari, amflari âmflå ’felfújás’
a [l] palatalizációja (> [ʎ]) a [kl] és [gl] csoportokban,A [ʎ] palatális, laterális közelítőhang, mint a palóc nyelvjárásban a „gólya” szóban. és kiesése a románban: CLAMO > chem acljem, aclĭémŭ cl’em cl’em ’hívok, hívom’ * GLEMUS > ghem gljem, glĭémŭ gl’em gl’ęm ’gombolyag’
[gn] > [mn]: LIGNUM > lemn lemnu lemn lemân ’fa’ (anyag)
[ks] > [ps]: COXA > coapsă coapsã ’comb’
[kt] > [pt]: LACTEM > lapte lapti, lapte lapti låpte ’tej’
a [j] és az előtte álló labiális mássalhangzó helyének felcserélődése (egyes nyelvjárásokban [j] > [ʎ]): *CUBIUM > cuib cuibu cui̯b cul’ib, cui̯ib,A šušnjevicai nyelvjárásban. col’ub ’fészek’
Hangsúlyozás
A hangsúly hátulról számolva az ötödik szótagig bármelyik szótagra eshet, és helye megváltoztathatja a szó jelentését: cântă ['kɨntə] az első szótagra eső hangsúllyal kijelentő mód jelen idő (’énekel’), de ha a hangsúly az utolsó szótagon van, akkor kijelentő mód egyszerű múlt idő – [kɨn'tə] (’énekelt’).
Grammatika
A keleti újlatin nyelvek grammatikai rendszerében is több közös vonás észlelhető.Sala 1989, 275–276. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat. A közös vonások csak román példákkal vannak megjelenítve.
Alaktan
Az alaktani hasonlóságok a következők:
A semleges nem fennmaradt, de átrendezve (egyes számban egyenlő a hímnemmel, többes számban egyenlő a nőnemmel): un animal, două animale ’egy állat, két állat’. A főnév és a melléknév többes számának a képzői hasonlóak. Bár számos kivétel van, a jellegzetesek nőnemben -e és -le, hímnemben -i, semleges nemben -uri: case ’házak’, stele ’csillagok’, lupi ’farkasok’, locuri ’helyek’. Az -e rag fennmaradt a nőnem egyes szám birtokos és részes esetben, valamint a hímnem egyes szám megszólító esetben: unei fete ’egy lány vmije/vkije, egy lánynak’; Băiete! ’Te fiú!’ A ragozás számos tőhangváltással jár: o fată ’egy lány’ – unei fete ’egy lány vmije/vkije, egy lánynak; băiat ’fiú’ – băieți ’fiúk’. Határozott végartikulus van, nem névelő, a ragozás pedig inkább a határozott artikulust és a hatarozatlan névelőt érinti, mint a főnevet: lupul ’a farkas’ – lupului ’a farkas vmije/vkije, a farkasnak’; un lup ’egy farkas’ – unui lup ’egy farkas vmije/vkije, egy farkasnak’. Létezik melléknévi névelő (cel, cea, cei, cele) és birtokos névelő (al, a, ai, ale): Alexandru cel Mare ’Nagy Sándor’, Casa noastră este mică, dar a părinților mei este mare ’A mi házunk kicsi, de a szüleimé nagy’. A középfok a mai határozószóval képződik: mai mare ’nagyobb’. 11-től 19-ig a tőszámnevek a spre elöljárószóval alakulnak: doisprezece ’tizenkettő’. A sorszámnév a birtokos névelőből + a tőszámnév határozott artikulusos alakjából képződik: al doilea ’a második’. A személyes névmások ragozását illetően például fennmaradtak tárgyesetben a latin *MENE, *TENE hangsúlyos alakok: mine ’engem’, tine ’téged’; A birtokos melléknevek/névmások nőnem és semleges nem többes száma a -le képzővel alakul: mele ’az én vmijeim/vkijeim, az enyéim’; tale ’a te vmijeid/vkijeid, a tieid’; sale ’az ő vmijei/vkijei, az övéi’. Fennmaradt a latinból a négy igeragozási osztály (a cânta ’énekelni’, a părea ’tűnni’, a bate ’verni’, a dormi ’aludni’), de az isztrorománban van még egy. A kötőmód fő morfémája a să kötőszó: Vreau să mă asculți ’Azt akarom, hogy meghallgass’. Kijelentő mód jelen időben, az első és a negyedik ragozási osztályokon belül úgynevezett „suffixumos” igék is vannak: lucrez ’dolgozom’ (1. oszt.), mă căsătoresc ’megházasodom’ (4. oszt.). Az összetett múlt idő az a avea ’birtokolni’ segédigével alakul: am mâncat ’ettem/megettem’. A jövő idő segédigéje a voi ’akarni’: voi cânta ’énekelni fogok’.Pană Dindelegan 2013, 4. o. A feltételes mód jelen idő segédigéje az a avea: aș cânta ’énekelnék’. A visszaható alak előfordul a szenvedő alak jelentésével is: Se face ușor ’Könnyen meg lehet csinálni’. Az a avea ’birtokolni’ ige am (kijelentő mód jelen idő egyes szám első személy) és are (kijelentő mód jelen idő egyes szám harmadik személy) alakjai közösek.
Mondattan
A keleti újlatin nyelvek mondattani szerkezeteinek is vannak közös vonásai, melyek közül egyesek mindegyikre jellemzőek, de mások nem:
a főnévi igenév használatának korlátozása és a kötőmóddal való helyettesítése azon mellékmondatokban, amelyek alanya azonos a főmondatéval (Vreau să plec ’El akarok menni’, Am venit ca să rămân ’Azért jöttem, hogy maradjak’), az isztroromán kivételével: Vreț âl ântrebå? ’Meg akarjátok kérdezni tőle?’, Męre lucrå ’Dolgozni megy’;Kovačec 2010. annak lehetősége, hogy az alany személyét személyes névmás nélkül, csak az ige személyes ragjával fejezzék ki: Vorbește. ’Beszél.’