Habsburg–Tescheni Frigyes (ismert még mint Tescheni Frigyes főherceg, ; Gross-Seelowitz, 1856. június 4. – Magyaróvár, 1936. december 30.), a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, tescheni herceg, Károly Ferdinánd főherceg és Habsburg–Nádori Erzsébet Franciska gyermeke, császári és királyi tábornagy, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka 1914 és 1917 között.
Élete Származása, testvérei Frigyes főherceg a Habsburg–Lotaringiai-ház tescheni ágából származott. Édesapja Károly Ferdinánd főherceg (1818–1874) volt, Károly főhercegnek (1771–1847), Teschen első hercegének és Henrietta Alexandrina nassau–weilburgi hercegnőnek (1797–1829) fia.
Édesanyja Erzsébet Franciska Mária főhercegnő (1831–1903) volt, Habsburg–Estei Ferdinánd Károly Viktor főherceg (1821–1849) özvegye, József nádor leánya.
Frigyes főherceg szülei egymás elsőfokú unokatestvérei voltak, hiszen a főherceg apai nagyapja, Károly főherceg (1771–1847), Teschen hercege, (az asperni győztes hadvezér) és anyai nagyapja, József Antal János osztrák főherceg, Magyarország nádora (1776–1847) édestestvérek voltak, (mindketten II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király fiai). Károly Ferdinánd és Erzsébet Franciska Mária házasságából hat gyermek született, négyen érték meg a felnőttkort. Ferenc József főherceg (*/† 1855). Frigyes főherceg (1856–1936), Teschen hercege, császári és királyi tábornagy. Mária Krisztina Dezideráta főhercegnő (1858–1929), aki XII. Alfonz spanyol királyhoz ment feleségül. Károly István főherceg (1860–1933), a Császári és Királyi Haditengerészet (k.u.k. Kriegsmarine) főfelügyelője 1916-ig. Jenő főherceg (1863–1954) császári és királyi vezértábornagy, lovagrendi nagymester (Hochmeister), a világháborúban a délnyugati front parancsnoka 1917-ig. Mária Eleonóra főhercegnő (*/† 1864).
Házassága, gyermekei bélyegkép|300px|Frigyes főherceg leányai Frigyes főherceg 1878. október 8-án a belgiumi Ermitázs kastélyban (Château de l’Hermitage) feleségül vette Isabella von Croÿ-Dülmen német hercegnőt (1856–1931), Rudolf Maximilian Constantin von Croÿ hercegnek és Natalie de Ligne hercegnőnek leányát. Házasságukból kilenc gyermek született, közülük ketten még a századforduló előtt, fiatalon meghaltak:
Mária Krisztina Izabella főhercegnő (1879–1962), aki 1902-ben Emanuel Alfred zu Salm-Salm herceghez ment feleségül. Mária Anna Izabella főhercegnő (1882–1940), aki 1903-ban a Bourbon-házból való Illés (Elias) parmai herceghez (1880–1959), I. Róbert parmai herceg fiához ment feleségül. Mária Henrietta főhercegnő (1883–1956), aki 1908-ban Gottfried von Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst herceghez ment feleségül. Natália Mária Terézia főhercegnő (1884–1898), fiatalon meghalt. Stefánia Mária Izabella főhercegnő (1886–1890), gyermekként meghalt. Gabriella Mária Terézia főhercegnő (1887–1954), nem ment férjhez. Izabella Mária Terézia főhercegnő (1888–1973), aki 1912-ben a Wittelsbach-házból való György Ferenc József bajor királyi herceghez (1880–1943), Gizella főhercegnő fiához ment feleségül, de házasságukat már 1913-ban érvénytelenítették. Mária Aliz főhercegnő (1893–1962), aki 1920-ban Friedrich Heinrich Waldbott von Bassenheim báróhoz ment feleségül. Albert Ferenc József főherceg (1897–1955), nyolc leány után az első és egyetlen fiú, a tescheni hercegi cím örököse.
A tescheni hercegi örökség Károly Ferdinánd főherceg bátyja, Frigyes főherceg nagybátyja a császárhű és nagyhatalmú Albert (Albrecht) főherceg (1817–1895) volt, Teschen második hercege. Albert főherceg apja Károly főherceg (1771–1847) volt, aki 1809 májusában az asperni csatában legyőzte Napóleont, és jelentős része volt az 1813-as népek csatájában is, amely a Francia Császárság bukásához vezetett. Károly főherceget hadvezéri érdemeiért I. Ferenc császár Teschen első hercegének méltóságába emelte. A hatalmas birtokadományt fia, Albert főherceg örökölte. Apjához hasonlóan Albert is kimagasló katonai tehetség volt, hűséggel szolgálta császári unokaöccsét, Ferenc Józsefet. A Birodalom hadvezéreként 1846–1866 között háborús győzelmeket aratott, és nemzeti forradalmi megmozdulásokat vert le. A vesztes 1866-os porosz–osztrák háború után, 1867-ben kinevezték az Osztrák–Magyar Monarchia fegyveres erőinek főparancsnokává. Ha már 1866-ban kinevezték volna, Ausztriának nagyobb esélye lett volna a győzelemre.
bélyegkép|jobbra|240px|A bécsi Albertina 1898-ban. Albert főhercegnek nem volt fia. 1874-ben, amikor Károly Ferdinánd meghalt, Albert örökbe fogadta öccse elárvult fiait: Frigyest, Károly Istvánt és Jenőt. Az idős marsall-nagybácsi által nevelt fiúk tábornoki rangra emelkedtek, és magas parancsnoki beosztásokba jutottak a császári és királyi hadseregben. 1895. február 18-án, amikor Albert a dél-tiroli Arcóban elhunyt, az elsőszülött Frigyes főherceg örökölte Teschen (harmadik) hercegi címét és az összes hercegi birtokot. A tescheni hercegség mellett Frigyes birtoka lett a sziléziai Saybusch (ma: Żywiec, Lengyelország), a csehországi Seelowitz (csehül Židlochovice), a morvaországi Friedek (csehül Frýdek-Místek, és a Moson vármegyei Magyaróvár. Frigyes lett a Birodalom egyik leggazdagabb embere. Örökségéhez tartozott számos értékes ingatlan Pozsonyban és Bécsben, köztük Albert főherceg bécsi palotája, az Albertina is, nagy értékű műgyűjteményével, mely ma az állami képtár része. Frigyes már az örökség várományosaként mezőgazdasági és borászati szakismereteket tanult, hogy birtokain irányíthassa a gazdálkodást, és fejleszthesse az ipart. Vásárlásokkal maga Frigyes is növelte: megvette a véglesi (szlovákul Vígľaš, Szlovákia), a topolovaci és a klachau-wörschach-i (Stájerország) uradalmakat. Birtokainak mezőgazdasági termékei (tejtermékek, pálinka, cukor) a Monarchia piacain jelentős forgalmat képviseltek.
Katonai pályája a világháborúig Magánúton tanult. 14 éves korában, 1871. március 14-én hadnagyi rangban lépett szolgálatba a tiroli császári vadászezredben (Kaiserjägerregiment). Nagyhatalmú nevelőapjának köszönhetően Frigyes szokatlanul fiatalon, 18. születésnapja előtt, 1873. április 17-én már megkapta az Aranygyapjas rendet, amelyet más Habsburg főhercegeknek csak nagykorúságuk elérése után adtak. Elvégezte a vezérkari akadémiát (Kriegsschule), megtanult magyarul, csehül és lengyelül. Kiválóan tudott franciául is.
1873. április 23-án főhadnaggyá, 1875. április 1-jén századossá léptették elő. 1876 májusában áthelyezték a 42. gyalogezredhez, 1877. május 1-jén őrnaggyá léptették elő. Áthelyezték a prágai 25. gyalogezredhez, és 1878. szeptember 15-én alezredesi rangot kapott, majd a 13. gyalogezredhez helyezték, ott 1879. október 23-án ezredessé léptették elő, és az 52. gyalogezred tulajdonosa (azaz tiszteletbeli parancsnoka) lett. 1880. szeptember 20-án kinevezték a 18. gyalogezred parancsnokává.
1882-ben kinevezték a 27. gyalogsági dandár (Infanteriebrigade) parancsnokává, itt 1882. november 1-jén vezérőrnaggyá lépett elő. 1886. július 31-én a 14. gyalogoshadosztály (Infanteriedivision) parancsnoka lett, 1886. november 1-jén altábornaggyá nevezték ki.
Altábornagyként 1889. július 31-én átvette a pozsonyi V. hadtest parancsnokságát Adolf Freiherr von Catty táborszernagytól. 1892. november 30-án kitüntették a porosz Pour le Mérite katonai érdemrenddel. Egy évvel később, 1893. november 9-én megkapta a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjét, és hamarosan, 1894. május 1-jén táborszernaggyá (Feldzeugmeister) léptették elő. 1895-ben megörökölte a tescheni hercegi címet, de a hatalmas vagyon kezelése sem vonta el őt a katonai pálya iránti elkötelezettségtől. Elődei, Teschen hercegei a 19. század elismert osztrák hadvezérei voltak. Frigyes küldetésének érezhette, hogy ezt a hagyományt átvigye a 20. századba is.
bélyegkép|jobbra|240px|A Signum Laudis Katonai Érdemérem Ferenc József császár és király trónra lépésének 50 éves jubileuma alkalmából, 1898. november 30-án Frigyes főherceg táborszernagyot kitüntették a gyémántokkal ékesített Katonai Érdemkereszttel. 1899 szeptemberében megkapta Signum Laudis Bronz Katonai Érdemérmet. 1905. április 11-én az uralkodó kinevezte őt a császári és király haderő főfelügyelőjének (Generaltruppeninspektor), egyben kifejezte legfelsőbb uralkodói elismerését („Neuerliche Allerhöchste Belobende Anerkennung”). Ez feljogosította a kitüntetettet, hogy a Signum Laudis Érdemérem ezüst fokozatát viselhesse ennek bevezetésétől, 1911-től kezdve. Hadsereg-főfelügyelői beosztásának átvételekor az V. hadtest parancsnokságát Karl Freiherr von Steininger altábornagynak adta át, és családjával együtt Pozsonyból Bécsbe költözött, Albert főherceg belvárosi palotájába (ma: Albertina).
1907. június 25-én megtették az osztrák Landwehr (a magyar Honvédség osztrák megfelelője) főparancsnokának, ezt a tisztséget 1914-ig, a világháború kitöréséig viselte. Közben 1910. június 14-én gyalogsági tábornokká nevezték ki.
Az első világháború kitörésének küszöbén Frigyes főherceg, gyalogsági tábornok volt a hadsereg rangidős főhercege. Ferenc József jobban kedvelte őt, mint a nála 7 évvel fiatalabb trónörököst, Ferenc Ferdinánd főherceget. A császár Frigyest tekintette a haderő „természetes” főparancsnokának, háború esetére. Ez súlyos ellentéthez vezetett az ambiciózus „újító” Ferenc Ferdinánd és a „régimódi” Frigyes között. Magánéleti konfliktus is súlyosbította ellentétüket: Frigyes felesége, Izabella főhercegné azt remélte, a trónörökös az ő nyolc leánya egyikének udvarol. Kiderült azonban, hogy Ferenc Ferdinánd választottja az egyik udvarhölgy, Chotek Zsófia grófnő. Izabella főhercegné ezt személyes sértésnek vette. Mélyen meggyűlölte a trónörököst és rangon aluli feleségét. Férjét, Frigyest arra tüzelte, hogy lépjen ki a jövendő uralkodó szolgálatából. Felesége zaklatására 1914 tavaszán Frigyes már nyugállományba akart vonulni. Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia szarajevói meggyilkolásának hírére azonban meggondolta magát és posztján maradt.