Mario Vargas Llosa, teljes neve Jorge Mario Pedro Vargas Llosa, Vargas Llosa őrgrófja (Arequipa, 1936. március 28. – Lima, 2025. április 13.) perui író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus, akadémikus, 1996 óta a Spanyol Királyi Akadémia tagja. 2010-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.The Nobel Prize in Literature 2010 - Mario Vargas Llosa (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
Élete Miután egyéves korában szülei elváltak, anyjával és anyai nagyszüleivel a bolíviai Cochabambába költöztek. Tízéves korában családja a perui fővárosban, Limában telepedett le.Vargas Llosa, Mario (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) Középiskolai tanulmányait előbb egy limai katonaiskolában (Colegio Militar Leoncio Prado), majd egy piurai gimnáziumban végezte. Mindössze 16 éves volt, mikor első drámáját La huida del Inca címmel bemutatták.
1955-ben 19 évesen feleségül vette Julia Urquidit. 1955–1957 között irodalmat és jogot hallgatott a San Marcos Egyetemen. Tanulmányai mellett újságíróként dolgozott, és társszerkesztője volt a Literatura című irodalmi folyóiratnak. Egyetemi tanulmányait 1959-ben a spanyolországi Madridi Egyetemen fejezte be.
Első novelláskötete, a Los jefes (Vezetők) 1959-ben látott napvilágot. Mivel Peruban íróként szinte lehetetlen volt megélni, Vargas Llosa még ugyanebben az évben Franciaországba költözött. Párizsban spanyolt tanított, a France Presse és a francia rádió spanyol osztályának munkatársaként dolgozott.
Már első regénye, az 1962-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű A város és a kutyák (La ciudad y los perros) meghozta számára a széles körű nemzetközi elismerést. A regény cselekménye a perui társadalom válságos világát szimbolizáló limai katonaiskolában játszódik, ahol az erőszak és megalázás módszereire nevelik a fiatalokat.
Vargas Llosa 1964-ben elvált első feleségétől, Juliától. Házasságuk történetét az 1977-ben megjelent Júlia néni és a tollnok (La tía Julia y el escribidor) című regényében dolgozta fel. A regényhez 1983-ban Julia Urquidi is megírta saját válaszát, mely Amit Varguitas nem mondott el (Lo que Varguitas no dijo) címen jelent meg.Elhunyt Mario Vargas Llosa Júliája (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) A kötet angolul My life with Mario Vargas Llosa (Életem Mario Vargas Llosával) címen jelent meg.Julia Urquidi Illanes: My Life with Mario Vargas Llosa (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) Julia Urquidi 2010. március 10-én hunyt el.
1965-ben feleségül vette Patricia Llosát. Két fiuk és egy lányuk született.Mario Vargas Llosa (1936–) (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) A következő évben jelent meg második regénye, A zöld palota (La casa verde). A fordulatos meseszövésű regényben Llosa átfogó képet fest a perui társadalomról, és rávilágít a fehérek és az indiánok világa között tátongó szakadékra. Az 1960-as évek végétől Llosa több amerikai és európai egyetemen tanított. 1967-ben Kölykök (Los cachorros) címen jelentette meg összegyűjtött novelláit.
1970-ben családjával Barcelonába költözött. Ebben az időben doktori disszertációján dolgozott, melynek témájául példaképét, Gabriel García Márquezt választotta. 1971-ben doktorált a Universidad Complutense de Madrid-on. Disszertációja könyv formájában is megjelent García Márquez: historia de un deicidio címmel. 1973-ban jelent meg a Pantaleón és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras) című regénye, melyből 1976-ban saját maga rendezett filmet.Pantaleón y las visitadoras (2000) (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
1975-ben Llosa visszatelepült Peruba. 1977-ben a Nemzetközi PEN Club elnökévé választották. 1980-ban Japánba utazott, ahol különböző egyetemeken tanított. Hivatalos teendői ellenére sem csökkent azonban alkotókedve, és a nyolcvanas években is sorban jelentek meg kitűnő regényei (Háború a világ végén, 1981; Mayta története, 1984; Ki ölte meg Palomino Molerót, 1986, A beszélő, 1987; Szeretem a mostohám, 1988).
Az 1990-es perui elnökválasztás első számú esélyesének számított, de vereséget szenvedett az alig ismert, japán származású Alberto Fujimoritól. Az elnökválasztásról szóló keserű visszaemlékezéseit 1993-ban jelentette meg Egy hal a vízben (El pez en el agua) címen.
1994-ben Vargas Llosa megkapta a spanyol állampolgárságot.Nobel-díj - Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi elismerést (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
Újabb regényei közül 2000-ben látott napvilágot A kecske ünnepe (La fiesta del chivo), mely egy diktatúra hétköznapjairól fest borzongatóan eleven képet, majd három évvel később az Édenkert a sarkon túl (El Paraíso en la otra esquina).
2003-ban Vargas Llosa volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége és átvehette a Budapest Nagydíjat.
2010-ben adta ki A kelta álma (El sueno del celta) című regényét.Mario Vargas Llosa új kötettel jelentkezik (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
2010-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint Vargas Llosa a "hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért" érdemelte ki a díjat,Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi Nobel-díjat (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) azonban ezt több ország is kritizálta, köztük Kuba és Venezuela. 2011-ben irodalmi munkássága elismeréseként I. János Károly spanyol király őrgrófi címet adományozott neki.
2018 júniusában a bal csípőjén zúzódásokkal és enyhe fejsérüléssel szállították kórházba, miután elesett otthonában.
„Mély fájdalommal jelentjük be, hogy édesapánk, Mario Vargas Llosa ma békésen elhunyt Limában, családja körében” – áll a család közleményében, amelyet az író fia, Álvaro Vargas Llosa osztott meg vasárnap (2025. április 13.) az X-en.
Művei
La ciudad y los perros A város és a kutyák; fordította: Gulyás András; Európa, Budapest, 1971 Conversación en la catedral Négy óra a Catedralban. Regény; fordította: Gulyás András; Európa, Budapest, 1973 La casa verde A Zöld Palota. Regény; fordította:, bev. Benczik Vilmos; Magvető, Budapest, 1974 (Világkönyvtár) Los jefes Kölykök. Elbeszélések; fordította: Benyhe János, Kesztyűs Erzsébet, Nagy Mátyás; Európa, Budapest, 1976 (Európa zsebkönyvek) Pantaleón y las visitadoras Pantaleón és a hölgyvendégek; fordította: Huszágh Nándor; Magvető, Budapest, 1977 (Világkönyvtár) La tía Julia y el escribidor Julia néni és a tollnok. Regény; fordította: Huszágh Nándor; Európa, Budapest, 1983 Quién mató a Palomino Molero? Ki ölte meg Palomino Molerót? Regény; fordította: Csuday Csaba; Európa, Budapest, 1989 Elogio de la madrastra Szeretem a mostohámat; fordította: Csuday Csaba; Európa, Budapest, 1990 (Bibliotheca erotica) El hablador A beszélő; fordította: Pál Ferenc; Magvető, Budapest, 1993 (Világkönyvtár) La guerra del fin del mundo Háború a világ végén; fordította: Latorre Ágnes; Etűd, Budapest, 1996 Lituma en los Andes Halál az Andokban; fordította: Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Budapest, 1996 Historia de Mayta Mayta története; fordította: Tomcsányi Zsuzsa; Európa, Budapest, 1997 Los cuadernos de don Rigoberto Don Rigoberto feljegyzései; fordította: Szilágyi Mihály; Európa, Budapest, 1998 Cartas a un joven novelista Levelek egy ifjú regényíróhoz; fordította: Benyhe János; Európa, Budapest, 1999 La fiesta del chivo A kecske ünnepe; fordította: Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Budapest, 2001 A kecske ünnepe; fordította: Tomcsányi Zsuzsanna; Helikon, Budapest, 2023 El Paraíso en la otra esquina Édenkert a sarkon túl; fordította: Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Budapest, 2003 La tentación de lo imposible A lehetetlen kísértése. Victor Hugo és A nyomorultak; fordította: Benyhe János; Európa, Budapest, 2006 Israel/Palestina. Paz o guerra santa Izrael, Palesztina. Béke vagy szent háború; fotó Morgana Vargas Llosa, fordította: Benyhe János; Európa, Budapest, 2007 Travesuras de la niña mala A rossz kislány csínytevései; fordította: Szőnyi Ferenc; Európa, Budapest, 2007 El viaje a la ficción. El mundo de Juan Carlos Onetti Utazás a fikció birodalmába. Juan Carlos Onetti világa; fordította: Scholz László; Európa, Budapest, 2010 El sueño del celta A kelta álma; fordította: Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Budapest, 2011 La civilización del espectáculo A látványcivilizáció; fordította: Scholz László; Európa, Budapest, 2014Esszékötet; 1995 és 2011 között megjelent esszék, cikkek. El héroe discreto A diszkrét hős; fordította: Szőnyi Ferenc; Európa, Budapest, 2015 Cinco esquinas Öt sarok; fordította: Szőnyi Ferenc; Európa, Budapest, 2017 Tiempos recios Vad idők; fordította: Eőry Zsófia; Helikon, Budapest, 2021 El barco de los niños A gyerekek hajója; fordította: M. Nagy Miklós; Kolibri, Budapest, 2024
Magyarul A város és a kutyák (La ciudad y los perros); ford. Gulyás András; Európa, Bp., 1971 Négy óra a Catedralban. Regény (Conversación en la catedral); ford. Gulyás András; Európa, Bp., 1973 A Zöld Palota. Regény (La casa verde); ford., bev. Benczik Vilmos; Magvető, Bp., 1974 (Világkönyvtár) Kölykök. Elbeszélések (Los jefes); ford. Benyhe János, Kesztyűs Erzsébet, Nagy Mátyás; Európa, Bp., 1976 (Európa zsebkönyvek) Pantaleón és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras); ford. Huszágh Nándor; Magvető, Bp., 1977 (Világkönyvtár) Julia néni és a tollnok. Regény (La tía Julia y el escribidor); ford. Huszágh Nándor; Európa, Bp., 1983 Ki ölte meg Palomino Molerót? Regény (Quién mató a Palomino Molero?); ford. Csuday Csaba; Európa, Bp., 1989 Szeretem a mostohámat (Elogio de la madrastra); ford. Csuday Csaba; Európa, Bp., 1990 (Bibliotheca erotica) A beszélő (El hablador); ford. Pál Ferenc; Magvető, Bp., 1993 (Világkönyvtár) Háború a világ végén (La guerra del fin del mundo); ford. Latorre Ágnes; Etűd, Bp., 1996 Halál az Andokban (Lituma en los Andes); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 1996 Mayta története (Historia de Mayta); ford. Tomcsányi Zsuzsa; Európa, Bp., 1997 Don Rigoberto feljegyzései (Los cuadernos de don Rigoberto); ford. Szilágyi Mihály; Európa, Bp., 1998 Levelek egy ifjú regényíróhoz (Cartas a un joven novelista); ford. Benyhe János; Európa, Bp., 1999 A kecske ünnepe (La fiesta del chivo); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2001 Édenkert a sarkon túl (El Paraíso en la otra esquina); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2003 A lehetetlen kísértése. Victor Hugo és A nyomorultak (La tentación de lo imposible); ford. Benyhe János; Európa, Bp., 2006 Izrael, Palesztina. Béke vagy szent háború (Israel/Palestina. Paz o guerra santa ); fotó Morgana Vargas Llosa, ford. Benyhe János; Európa, Bp., 2007 A rossz kislány csínytevései (Travesuras de la niña mala); ford. Szőnyi Ferenc; Európa, Bp., 2007 Utazás a fikció birodalmába. Juan Carlos Onetti világa (El viaje a la ficción. El mundo de Juan Carlos Onetti); ford. Scholz László; Európa, Bp., 2010 A kelta álma (El sueño del celta); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2011 A látványcivilizáció (La civilización del espectáculo); ford. Scholz László; Európa, Bp., 2014 A diszkrét hős (El héroe discreto); ford. Szőnyi Ferenc; Európa, Bp., 2015 Öt sarok (Cinco esquinas); ford. Szőnyi Ferenc; Európa, Bp., 2017 Vad idők (Tiempos recios); ford. Eőry Zsófia; Helikon, Bp., 2021 A kecske ünnepe; ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Helikon, Bp., 2023 A gyerekek hajója; ford. M. Nagy Miklós; Kolibri, Bp., 2024
Jelentősebb díjai Cervantes-díj (1994) Jeruzsálem-díj (1995) Irodalmi Nobel-díj (2010)
Jegyzetek
További információk
Kuba és Venezuela is bírálja az idei Nobel-díj kitüntetettjeit Página oficial, biografía y bibliografía del autor. Művek, biográfia, bibliográfia, a szerző hivatalos oldala (spanyolul) Mario Vargas Llosa (1936–) (életrajz angolul) Mario Vargas Llosa: A jó diktátor és a rossz diktátor (magyar fordítás) Scholz László: Budapesti beszélgetés Mario Vargas Llosával (1998) Mátraházi Zsuzsa: Az írás Kaland. Mario Vargas Llosa Magyarországon (Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2003) Papp Sándor Zsigmond: Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi Nobel-díjat – Népszabadság Online, 2010. október 7.