bélyegkép|263px|Az RER logója Az RER (IPA: , a francia Réseau Express Régional rövidítése, magyarul am. „regionális gyorsvasúthálózat”) az Île-de-France régióban, azaz Párizsban és az agglomerációjában működő gyorsvasút.
Átmenetet képez vagy inkább magába foglalja a modern városközponti földalattit és a regionális vasúti rendszert. Ennek megfelelően a francia fővároson belül számos ponton kapcsolódik a metróhálózathoz. Az eredeti belső részt 1962 és 1977 között építették ki, és számos szokatlanul mély állomást is magában foglal. Jelenleg is bővítik, az E vonal például 1999-ben nyílt meg. Öt vonala van: A, B, C, D, E.
257 állomása van 587 kilométernyi pályaszakaszon, ebből 33 alkalommal magán Párizson belül áll meg. A hibrid jelleg miatt kezelése és fenntartása megoszlik a városi közlekedési társaság (RATP) és a nemzeti vasúttársaság (SNCF) között.
2004-ben vonalain 782,9 millió utazást bonyolítottak le.
Története bélyegkép|jobbra|250px|Egy RER-szerelvény Saint-Rémy-lès-Chevreuse állomáson (B vonal) Az RER eredetét 1936-ra lehet visszavezetni, amikor a Compagnie du Chemin de Fer Métropolitain de Paris (CMP) vállalat számára Henri Ruhlmann és Marc Langewin tervet készített egy földalatti gyorsvasútról, egy expressz metróról. A második világháborút követően a CMP utódszervezete, a mai napig is aktív párizsi közlekedési vállalat, az RATP az 1950-es években újraélesztette ezt a tervezetet. 1960-ban egy minisztériumközi bizottság eldöntötte, hogy megkezdődhet az első, kelet–nyugati irányú vonal építése. Az új vonal üzemeltetését az RATP kapta meg, és az SNCF átadta a nyugat-párizsi Saint-Germain-en-Laye-vonal illetve a kelet-párizsi Vincennes-vonal üzemeltetési jogát.
Az igen gyerekcipőben járó, és akkor még névtelen RER-t az 1965-ös városi területrendezési tervben egy H alakú hálózatként képzelték el, két észak–dél irányú vonallal és egy kelet–nyugati vonallal. Napjainkig csupán egyetlenegy olyan észak–déli vonal készült el, amely áthalad a Szajna bal partján, bár a párizsi metró legújabb, 13-as vonala egy bizonyos szempontból beleillik ebbe a tervbe.
Vonalak RER vonalak Île-de-France régióban Vonal Szín Átadás Állomások száma Hosszúság ÜzemeltetőA 1969 46 109 km RATP/SNCFB 1977 47 80 km RATP/SNCFC 1979 86 186 km SNCFD 1987 58 190 km SNCFE 1999 21 52 km SNCF
Állomások
Járművek
Sorozat Fotó Járat Z 20900 200px C Z 5300 200px D Z 5600 200px C, D Z 8800 200px C Z 20500 200px C, D Z 22500 200px E MI 2N Altéo 200px A MI 09 200px A Z 8100/Z 8400 200px A, B MS 61 200px A
Irodalom Gaillard, M.: Du Madeleine-Bastille à Météor: Histoire des transports Parisiens (Martelle, Amiens, 1991) . Gerondeau, C.: La Saga du RER et le maillon manquant (Presse de l'École nationale des ponts et chaussées, Paris, 2003) .
További információk
RATP – Hivatalos oldal RATP – Hivatalos oldal RATP – Hivatalos oldal Interaktív RER-térkép Interaktív metrótérkép MobIDF – Nem hivatalos oldal az RER-ről Metro-Pole – Nem hivatalos oldal a párizsi tömegközlekedésről Navily – Nem hivatalos oldal a párizsi vonatközlekedésről France's answer to Crossrail – BBC News Online
Kategória:RER