Az alternatív gyógymód, vagy komplementer és alternatív medicina (angolul: complementary and alternative medicine, CAM) a WHO definíciója alapján olyan betegségmegelőző, diagnosztikai és gyógyító eljárások összessége, melyek nem képezik részét az adott ország saját tradíciójának és nem integrálták az ország egészségügyi ellátórendszerébe. Ezek egy részét a betegek vagy teljesen a bizonyítékokon alapuló hagyományos, ún. konvencionális orvostudomány helyett alkalmazzák (alternatív), vagy amellett, annak kiegészítéseként (komplementer). A jelenkorban a konvencionális kórházi kezeléseken, tudományosan alátámasztott terápiás eljárásokon és gyógyszereken kívül alkalmazott technikákat nevezik így, amelybe beletartoznak a nem-tudományos, spirituális és vallási összefüggésű gyógyítási módszerek éppúgy, mint az Európán kívül alkalmazott hagyományos módszerek. Napjainkban is elterjedt a természetgyógyászat, amelyre nemkonvencionális orvoslásként vagy alternatív gyógyászatként is hivatkoznak.

Általánosságban jellemző rájuk, hogy hatékonyságuk tudományos módszerekkel egyértelműen nem igazolható, elméleti hátterük sokszor nem összeegyeztethető a nyugati orvostudománnyal, illetve nem, vagy csak említés szintjén szerepelnek a hagyományos orvosképzésben. Ugyanakkor felmérések szerint az orvosok körében is növekvő igény van ezen módszerek megismerésére és egyre többen alkalmaznak közülük komplementer terápiás módszereket, elsősorban a háziorvosi alapellátásban. A nyugati világban az elmúlt évtizedekben rohamosan nőtt a komplementer gyógymódok iránti igény, becslések szerint a betegek kb. fele vesz igénybe ilyen egészségügyi szolgáltatásokat. A CAM terápiákkal kapcsolatos tudományos irodalom ennek megfelelően jelentősen bővült, a különböző orvosi adatbázisokban az alternatív gyógyászattal kapcsolatos publikációk abszolút száma és aránya egyaránt emelkedett. Ugyanakkor ezen közlemények nagyjából fele nulla impakt faktorú folyóiratban jelenik meg, és csak elenyésző részük randomizált vizsgálat. A tudományos bizonyítékok hiányában számos tudományos és etikai kritikát fogalmaztak meg a módszerekkel kapcsolatban. Sokat közülük áltudománynak, sarlatánságnak tartanak, mert képtelenek tudományos módszerekkel egyértelműen igazolni a hatékonyságukat és mert emellett sokszor tudománytalan elveken alapulnak. A kritizálók gyakori érvelése, hogy "nincsen alternatív orvoslás, csak olyan orvoslás van, ami működik, és olyan, ami nem",Diamond, J. idézve a ( 36 oldalon A Devil's Chaplain 2004-es amerikai kiadásban ISBN 0618335404). illetve hogy "lehet-e észszerű alternatívája a bizonyítékokon alapuló orvoslásnak?". Idézve az angol Quackwatch honlapon, (2002-03-10) és archiválva (2002-10-10) A CAM terápiák felhasználása és jogi szabályozása országonként eltérő, Magyarországon a természetgyógyászattal kapcsolatos jogi rendelkezéseket a 40/1997. (III. 5.) Kormány rendelet, illetve a 11/1997. (V. 28.) NM rendelet tartalmazzák.

Definíciók

A Magyar Tudományos Akadémia definíciója: "A komplementer és alternatív medicina (complementary and alternative medicine – CAM) kifejezés azokat a gyógyító és diagnosztikus eljárásokat foglalja össze, amelyek nem részei a hagyományos, konvencionális, nyugati orvostudománynak." Alternatív kezelésről általában akkor beszélnek, ha konvencionális terápiát helyettesíti, míg komplementer kifejezés az azokat kiegészítő kezelésekre vonatkozik. A konvencionális és a komplementer módszerek együttes alkalmazására használatos még az ún. integratív orvoslás kifejezés is. A konvencionális és az alternatív gyógymódok határvonala nem mindig válik el élesen, egyrészt egyes, korábban alternatívnak tartott kezeléseket a tudományos bizonyítékok megjelenésével a nyugati orvostudomány is átvesz, másrészt sokszor ugyanazokat a szereket alkalmazza mindkettő, pusztán az alkalmazás módja vagy az indikációk térnek el. Például a D-vitamin adása csontritkulás esetén részét képezi a konvencionális orvosi kezelésnek, de sok olyan kórállapotban is alkalmazzák az alternatív és komplementer medicina részeként, amik esetében még nem bizonyított egyértelműen a jótékony hatása (pl. sclerosis multiplex, SLE). Utóbbi nem jelenti azt, hogy biztosan hatástalan, inkább csak azt fejezi ki, hogy bár a D-vitamin immunmoduláns szerepét és terápiás hatásait a példaként említett fenti két betegségben számos munkacsoport vizsgálja, jelenleg még kevés adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy egyértelműen kijelenthető legyen a hatékonysága, így adása nem képezi részét a hivatalos orvosi protokolloknak ezekben az esetekben. Másik átfedés pl. a gyógynövények és növényi drogok alkalmazása (fitoterápia), hiszen számos növényi drog szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben, illetve az orvosok által rendelhető magisztrális készítményként (pl. teakeverék formájában). Ezek azok, amelyekkel kapcsolatban elegendő tudományos bizonyíték áll rendelkezésre. Az Európai Gyógyszer Ügynökség (EMA) minden, az Európai Unióban használható gyógynövényt nyilvántart és monográfiák formájában felsorolja a velük kapcsolatos ismert tudományos bizonyítékokat. Noha bizonyos növényi drogokról van tudományos bizonyíték, a fitoterápia mégis inkább a CAM eszköztárába sorolható, mivel többnyire nem képezi részét a nyugati orvosképzésnek és terápiás gyakorlatnak. Emellett sok olyan gyógynövényt, vagy növényi szert is alkalmaznak alternatív terápiaként, melyekre az adott betegség vonatkozásában nincs tudományos adat. Sokat számít a földrajzi elhelyezkedés is, ami egy adott országban alternatívnak számít, az egy másik régióban része lehet a konvencionális orvosi ellátásnak. Például a kiropraktika, ami Magyarországon alternatívnak számít, Dániában része az egészségügyi ellátórendszernek. Hasonlóan nem tekintenek alternatívként a csontkovácsolásra az Amerikai Egyesült Államokban. Összefoglalva a definíciók alapján a CAM és a nyugati orvoslás nem minden esetben választható el egyértelműen. A tudományos világ általános véleménye, hogy minden gyógymóddal, így az alternatív terápiákkal szemben is elvárás a hatékonyság tudományos módszerekkel való igazolása. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásában rögzíti:

A Szkeptikus Társaság szerint azonban ez önellentmondás, hiszen a nyugati orvostudomány eleve tudományos bizonyítékokon alapul (angolul: evidence-based medicine). Tehát ha egy alternatív módszer hatékonyságát sikerül egyértelműen tudományosan igazolni, akkor azt előbb-utóbb a nyugati orvostudomány beépíti az eszköztárába és többé nem tekinthető alternatívnak. Mindebből következik az a felfogás és definíció, miszerint az alternatív gyógymódok vagy bizonyítottan hatástalanok, vagy hatékonyságuk tudományos módszerekkel nem igazolt.

Marcia Angell, a New England Journal of Medicine korábbi szerkesztője egy 1998-as cikkében az alábbi módon érvelt:

Az „alternatív” besorolás feltételei Az alternatív és kiegészítő gyógymódok körébe sorolható minden olyan gyógymód, amelyek hatása nincsen bebizonyítva. Emiatt az alternatív és kiegészítő gyógymódok körébe igen eltérő gyógymódok tartoznak: azok a gyógymódok, amelyek bizonyítottan hatástalanok, ennek ellenére hisznek bennük; azok a gyógymódok, amelyek hatását még sohasem próbálták bebizonyítani; azok a gyakorlatban használt gyógymódok, amelyek hatását eddig még nem sikerült sem bebizonyítani, sem megcáfolni, de vizsgálták.

Az alternatív gyógymódokat nem módszertanuk különbözteti meg a konvencionális orvoslástól, hanem a beválás ellenőrzése. Például általában a természetgyógyászat körébe sorolják az olyan gyógynövények alkalmazását, amelyek hatása nincsen megfelelően alátámasztva. Ugyanakkor azon gyógynövények alkalmazása, amelyek hatása már bizonyított, a konvencionális gyógymódok körébe sorolható. Ugyanígy megkülönböztethető a kineziológia, amely egy alternatív gyógymód, és a humánkineziológia, amely a sporttudomány egyik ága.

Típusai

A komplementer és alternatív medicina nagyon sokféle kezelési módszert foglal magába. Ezek elméleti hátterüket és módszertanukat tekintve egymástól is alapvetően eltérnek, némelyik a hagyományon, népi gyógyászaton alapul, mások spirituális vagy természetfeletti jelenségekre, babonákra, áltudományra, újnak vélt, a tudományostól eltérő betegségkoncepciókra, vagy olykor pusztán hibás logikai érvelésekre épülnek. Egyes módszerek több ezer éves múltra tekintenek vissza, mások újabbak. Nem mind korlátozódik pusztán a kezelési módszerekre, hanem egyes alternatív irányzatok komplett eszmerendszereket alkotnak (pl. homeopátia), melyben a saját elképzeléseik alapján megmagyarázzák a betegségek kialakulását is.

Praktikus szempontok szerint az alternatív módszerek négy fő kategóriába sorolhatók:Rák Kálmán: A homeopátia kritikája. Természet Világa, 2000. I. különszám. komplett rendszerek (például a homeopátia, az akupunktúra, a fitoterápia, a kiropraktika és az oszteopátia) diagnosztikai eljárások terápiás módszerek önkezelő eljárások.

Homeopátia bélyegkép|jobbra|250px|Egy homeopátiás készítmény

A homeopátia azon az alapelven alapuló eszmerendszer, mely szerint egy betegség olyan anyagok extrém mértékű hígított oldatával kezelhető, amik egészséges egyénekben a betegséghez hasonló tüneteket váltanának ki. A módszer kidolgozásakor a kémia még gyerekcipőben járt, az atomokról és molekulákról nem rendelkeztek a maihoz fogható ismeretekkel. A kémia és a gyógyszertan fejlődésével bizonyossá vált, hogy a homeopátia során alkalmazott hígítások esetén a készítmények nem tartalmaznak aktív hatóanyagot, így a homeopátia alapvető tudományos elveket sért. Kétségtelen azonban, hogy a homeopátia alkalmazói (hívei?) sosem állították, hogy molekuláris szinten történne az ún. "homeopátiás hatás" zöme ill. lényege, valamint azt állítják, hogy a kontrollcsoportos vizsgálat szerintük nem alkalmas a homeopátia megítélésére, mivel szerintük ők sokkal több tünetet vesznek figyelembe mint a hivatalos orvoslás és szerintük ezért szinte lehetetlen kontrollcsoportot összeállítani. Az is tény ugyanakkor, hogy homeopátia alkalmazói (hívei?) még eddig sosem mutattak be semmilyen tudományosan elfogadható bizonyítékot a kontrollcsoportos randomizált kettős vakpróba helyett. Tehát a homeopátia hatékonysága tudományosan nem igazolt, nagy, randomizált tanulmányok alapján legjobb esetben is csak placebo hatással bír. Utóbbiak miatt a homeopátiát a tudományos többség áltudománynak tekinti. A tudományos közösség megfogalmazott kritikái miatt a WHO kiadott egy közleményt, melyben nem javasolja a homeopátia alkalmazását súlyosabb kórképek (tuberkulózis, AIDS, malária, gyermekkori hasmenés és influenza) kezelésére. A Magyar Tudományos Akadémia óvatosabban fogalmaz, a homeopátiát azon módszerek közé sorolja, melyekkel kapcsolatban "nem kielégítő a rendelkezésre álló tudományos háttér és további vizsgálatok hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni". A tudományos bizonyítékok hiánya ellenére a homeopátia az egyik legnépszerűbb alternatív gyógymódnak számít a felmérések szerint.

Naturopátia

A naturopátia a szervezet saját öngyógyító képességének fokozásával próbálja a betegségeket gyógyítani, követői szerint technikáival a szervezet energiáit célzottan egy adott kórkép ellen fordíthatja. Jellemző rá a holisztikus szemlélet. A homeopátiához hasonlóan ez is eszmerendszer, számos módszert foglal magában, melyek azonban közös elméleti háttérrel rendelkeznek. Ilyen pl. a böjt, illetve a különböző vértisztító, méregtelenítő kúrák, de tágabb értelemben jelentheti az egyéb természetesnek vélt gyógymódok (pl. homeopátia, akupunktúra, gyógynövények, hidroterápia) alkalmazását is. Sokszor ellenzik a védőoltások használatát, arra hivatkozva, hogy a szervezet öngyógyító mechanizmusainak fokozásával is megelőzhetők és kezelhetők a betegségek. A naturopátia a bizonyítékokon alapuló orvoslással nem összeegyeztethető és a módszerei közül sokat áltudománynak tekintenek.

Hagyományos kínai orvoslás bélyegkép|jobbra|150px|Hagyományos kínai gyógykeverék