bélyegkép|jobbra|180px|Károly István főherceg (1900 körül).
Habsburg–Tescheni Károly István (ismert még mint Ausztria–Tescheni Károly István főherceg, ; Groß Seelowitz, 1860. szeptember 5. – Saybusch, 1933. április 7.), a Habsburg–Lotaringiai-ház tescheni ágából származó osztrák főherceg, tescheni herceg, Károly Ferdinánd főherceg és Erzsébet Franciska főhercegnő gyermeke, aki a Császári és Királyi Haditengerészet főfelügyelője 1916-ig. A Magyar Királyi Szent István Lovagrend tagja. 1917-ben rövid ideig Lengyelország kijelölt királya volt a Központi hatalmak kötelékében.
Élete Származása, testvérei Károly István főherceg a Habsburg–Lotaringiai-ház tescheni ágából származott. Édesapja Károly Ferdinánd főherceg (1818–1874) volt, Károly főhercegnek (1771–1847), Teschen első hercegének és Henrietta Alexandrina nassau–weilburgi hercegnőnek (1797–1829) fia.
Édesanyja Erzsébet Franciska Mária főhercegnő (1831–1903) volt, Habsburg–Estei Ferdinánd Károly Viktor főherceg (1821–1849) özvegye, József nádor leánya.
Károly István főherceg szülei elsőfokú unokatestvérek voltak, hiszen a főherceg apai nagyapja, Károly főherceg (1771–1847), Teschen hercege, az asperni győző és anyai nagyapja, József Antal János főherceg, Magyarország nádora (1776–1847) édestestvérek voltak, (mindketten II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király fiai). Károly Ferdinánd és Erzsébet Franciska Mária házasságából hat gyermek született, négyen érték meg a felnőttkort. Ferenc József főherceg (*/† 1855). Frigyes főherceg (1856–1936), Teschen hercege, császári és királyi tábornagy, 1914–1917-ig az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka, aki Isabella von Croÿ-Dülmen hercegnőt vette feleségül. Mária Krisztina Dezideráta főhercegnő (1858–1929), aki XII. Alfonz spanyol királyhoz ment feleségül. Károly István főherceg (1860–1933). Jenő főherceg (1863–1954) császári és királyi tábornagy, lovagrendi nagymester (Hochmeister), a világháborúban a délnyugati front parancsnoka 1917-ig. Mária Eleonóra főhercegnő (*/† 1864).
thumb|right|180px|A hercegi pár esküvői képe bélyegkép|jobbra|250px|Károly István főherceg feleségével és gyermekeivel 1896-ban
Házassága, gyermekei Károly István főherceg 1886. február 28-án Saybuschban feleségül vette Mária Terézia Antonietta főhercegnőt (1862–1933), Károly Szalvátor főherceg (1839–1892) és az olasz Bourbon (Borbone) házból való Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1844–1899) leányát. Három fiuk és három leányuk született, akik később – szakítva a Habsburg hagyományokkal – nem osztrák–magyar–bajor arisztokraták köréből választottak házastársat, sorsukat Lengyelország sorsához kötötték. Eleonóra Mária főhercegnő (1886–1974), aki 1913-ban rangon aluli házasságot kötött Alfons von Klöss (1880–1953) császári és királyi korvettkapitánnyal, aki apja, Károly István hajóinak irányításával volt megbízva. Renáta Mária Karolina főhercegnő (1888–1935), aki 1909-ben feleségül ment Radziwill Jeromos (Hieronim Radziwiłł) lengyel herceghez (1885–1945). Férje szovjet koncentrációs táborban pusztult el. Károly Albert főherceg (1888–1951) császári és királyi tüzérezredes, aki 1919-ben lengyel állampolgár lett, Karol Olbracht Habsburg-Lotaryński néven. 1920-ban feleségül vette a svéd születésű Alice Elisabeth Ankarcronát (1889–1895), Badeni gróf özvegyét. Mechthildis Mária Krisztina főhercegnő (1891–1966), aki 1913-ban Olgierd Czartoryski lengyel herceghez (1888–1977) ment feleségül. Leó Károly főheceg (1893–1939) császári és királyi százados, aki Lengyelországban Leon Karol Habsburg néven szerepelt. 1922-ben feleségül vette Marie-Clothilde de Thuillières-t, Montjoye-Vaufrey és la Roche grófnőjét (1893–1978). Vilmos Ferenc József főherceg (1895–1948), 1918-ban az ukrán függetlenségért harcoló Szics-gárdisták (Січові Стрільці) ezredese. Ukrajnában Vaszil Visivanyij (Василь Вишиваний) néven szerepelt. Szovjet börtönben halt meg.
A tescheni hercegi örökség A Galícia és Szilézia határán fekvő saybusch-i földbirtok korábban zárt egységet képezett. A 18. század végére eladások és felosztások révén sok apró birtokrészre szakadt. III. Ágost szász választófejedelem és király fia, Albert Kázmér szász–tescheni herceg 1808–1810 között felvásárolta a terület nagy részét, ezzel Saybusch vidéke a tescheni hercegi birtok része lett. Albert Kázmér hercegnek nem volt gyermeke, ezért örökbe fogadta Károly osztrák főherceget (1771–1847), II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király harmadik fiát, a későbbi tábornagyot, az asperni csata győztesét. Albert Kázmér szász-tescheni herceg halála után Ferenc császár elismerte Károly főherceget a hercegi földbirtok örökösének, és Teschen (első) hercegének rangjára emelte. Károly halála (1847) után a tescheni hercegi címet és birtokot fia, Albert (Albrecht) főherceg tábornagy örökölte. A hatalmas saybuschi uradalmat Albert, aki 1867 után az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka lett, erősen fejlesztette, területét vásárlásokkal bővítette. Albert főherceg életében a Habsburg-birtok Biala (ma: Bielsko-Biała) várostól (a régi lengyel-sziléziai határtól) már egészen Auschwitz (ma: Oświęcim) városáig nyúlt.
A gyermektelen Albert főherceg 1874-ben örökbe fogadta elhunyt öccse, Károly Ferdinánd főherceg fiait. Frigyes, Károly István és Jenő főhercegek az idős tábornagy keze alatt tábornoki rangra emelkedtek, és magas parancsnoki beosztásokba kerültek a császári és királyi hadseregben.
1895-ben, amikor Albert főherceg elhunyt, Károly István legidősebb bátyja, Frigyes főherceg örökölte Teschen (harmadik) hercegének címét és a hercegi birtokot. A tescheni hercegséggel Frigyes birtokába került lett a sziléziai Saybusch (ma: Żywiec, Lengyelország), a csehországi Seelowitz (ma: Židlochovice, a morvaországi Friedek (ma: Frýdek-Místek, és a Moson vármegyei Magyaróvár, számos értékes pozsonyi és bécsi ingatlan, köztük Albert főherceg bécsi palotája, az Albertina is, nagy értékű műgyűjteményével. Frigyes lett a Birodalom egyik leggazdagabb embere. Öccseit is részeltette az Albert főhercegtől örökölt vagyonból, a saybusch-i birtoktestet Károly István főherceg kapta meg.
A saybusch-i Habsburgok Károly István főherceg családjával a tescheni hercegségben fekvő Saybuschban telepedett le. Ők voltak az első Habsburgok, akik ideköltöztek. Idő múltával maga is, gyermekei is megtanultak lengyelül, később már folyékonyan beszélték a nyelvet. A főherceg súlyt helyezett gyermekei lengyel nevelésére, ehhez több lengyel tanárt is fogadott melléjük. Két leánya, Renáta Mária és Mechthildis Mária Krisztina ősi lengyel családokból származó arisztokratákhoz: Radziwill Jeromos és Czartoryski Olgierd hercegekhez mentek feleségül. Károly István főherceg támogatta a lengyel közoktatást is, a Krakkói Tudományegyetem fővédnökének választotta.
A főherceg már az első világháború kitörése előtt jelentős jószolgálati (karitatív) tevékenységet végzett lakóhelyén. 1897-ben egy 50 000 koronás alapítványt tett az otthonuktól távol tanuló tisztviselőgyermekek támogatására. Özvegyeket és árvákat segítő alapítványt is létesített, még Albert főherceg életében. 1905-ben segélyező alapot hozott létre, amely szerencsétlenségek, otthoni balesetek esetén nyújtott támogatást. Gyámolította a szegénysorsú családok tagjait. A koldusok számára Saybuschban faépületet építtetett, ahol a rászorulók emberi körülmények között szállást és meleg ételt kaphattak. Ezt naponta a főhercegi konyha biztosította. Ezeket az intézményeket Károly István halála (1933) után fia, Károly Albert is fenntartotta.
Pályafutása balra|150px Károly István főherceg ifjúkora óta a hajózás iránt érdeklődött. A fiumei Haditengerészeti Akadémiát külső hallgatóként végezte el, ezután 1879-ben tengerész-hadapródként (Seefähnrich) lépett szolgálatba egy sorhajón. Közben 1878-ban az Aranygyapjas rend lovagjává emelték, mint a Habsburg-uralkodócsalád minden nagykorú tagját. 1881-ben sorhajó-hadnagyi rangot kapott. A ranglétrán gyorsan emelkedve 1893-ban ellentengernaggyá léptették elő, a 8. gyalogezred tulajdonosává (tiszteletbeli parancsnokává) nevezték ki. Megkapta a Szent Hubertus érdemrendet, a dán Elefánt-rendet, az orosz Szent András-rendet, a szász Vörös Korona-rendet és a Máltai Lovagrend Érdemrendjének nagykeresztjét. Kinevezték a császári és királyi hadiflotta főfelügyelőjévé.
1895 augusztusában és szeptemberében, az 1870-es porosz háborús győzelmek 25. évfordulójának ünnepségei keretében Németországban megnyitották Vilmos-csatornát. A flottaparádén Károly István ellentengernagy vezetésével egy osztrák–magyar hajóraj is részt vett, az európai és amerikai hadiflották képviselőivel együtt. A főherceg 1895 őszéig maradt aktív haditengerészeti szolgálatban, ezután a Hadügyminisztérium Tengerészeti Osztályára került. 1912-ben tengernaggyá (Admiral) nevezték ki.
1896. május 2-án I. Ferenc József császár és király ünnepélyesen megnyitotta a magyar ezredéves kiállítást. Kíséretének tagjaiként Károly István főherceg és neje, Mária Terézia Antonietta főhercegnő is megjelentek az eseményen, az uralkodó család számos fiatal tagjával együtt (köztük volt Sfefánia főhercegné, Gizella főhercegnő, Mária Valéria, Mária Annunciáta főhercegnők, Lipót bajor herceg, Ottó, Jenő, Ferenc Szalvátor főhercegek stb.
Károly István főherceg, mint magas rangú tengerésztiszt és lelkes tengerhajózó, számos jachtot építtetett vagy vásárolt, utazásain ezeket gyakran váltogatta. 1896-ban építtette magának Triesztben az Ossero névű hajót, amelyet a Cherso (horvátul Cres) és Lussin (horvátul Lošinj) közötti tengerszorosról és az ott fekvő városról nevezett el. 1899-ben eladta az Osserót a Hadügyminisztériumnak, amely SM Jacht Dalmat néven utazóhajóként hadrendbe állította, egy elavult lapátkerekes veterán hadigőzös, az SMS Andreas Hofer (korábban SMS Prinz Eugen-t) helyébe, amely 1866-ban, Tegetthoff hajórajának tagjaként még részt vett a lissai tengeri csatában. 1914 júniusában a SMS Dalmat fedélzetén szállították a meggyilkolt Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös és felesége, Chotek Zsófia grófnő holttestét Metković kikötőjéből a Neretva folyó torkolatáig, ahonnan az SMS Viribus Unitis sorhajó vitte őket Triesztbe.
A Kvarner-öbölben fekvő Lošinj-szigeten (Veli Lošinjban) Károly István megépíttette a Seewarte kastélyt. A kastély parkjában sok, külföldről behozott gyógynövényt ültetett. Más háztulajdonosok is követték példáját, így alakult ki Veli Losinj mai, virágdíszes képe. A kastély ma tüdőszanatórium.Veli Losinj - Kroatien Urlaub - Croatia-online.de A Rovinj melletti Szent Katalin szigetet 1898-ban Károly István főherceg vásárolta meg, de csak keveset tartózkodott itt, és 1905-ben olcsón eladta barátjának, a lengyel Ignacy Milewski grófnak.Info Rovinj - DIE INSEL KATARINA
1903 elején Károly István főherceg-tengernagy az SMS Wien fedélzetén, egy Afrika körüli hajóút keretében Német Délnyugat-Afrikában (ma: Namíbia) felkereste a Walvisbaai (Walvis Bay) kikötőjét, a brit és a német gyarmatbirodalmak ütközőpontjában. Ünnepség keretében találkozott a harcok német veteránjaival. Útját Durban, Dar es-Salaam, Áden, Szuez, Dubrovnik, Póla útvonalon folytatta. Hasonló utat tett Japánba, meglátogatta a távol-keleti orosz kikötőket, így Port Arthurt is (ma: Lüshunkou, Kína).
1914. január 18-án Fiumében az uralkodó család jelenlétében ünnepélyesen vízre bocsátották a Szent István csatahajót, amelynek keresztanyja Mária Terézia főhercegnő, Károly István főherceg-tengernagy felesége volt.
1917. február 8-án a SMS Viribus Unitis csatahajó fedélzetén tüdőgyulladásban meghalt Anton Haus vezértengernagy (nagyadmirális), aki 1913 óta a Császári és Királyi Haditengerészet főparancsnoka volt. A fedélzeten felállított ravatalnál Károly császár és király is tisztelgett, Károly István főherceg-tengernagy kíséretében.