Valencia (katalánul és valenciaiul València) Spanyolország harmadik legnagyobb városa, egyben Valencia autonóm közösség és Valencia tartomány székhelye. A város a Valenciai főegyházmegye érseki székvárosa.
Nevének jelentése Valencia neve az ókori Valentia nevéből alakult ki, amely latinul annyit tesz erősség. Az arab megszállás idején Medina bu-Tarab, azaz az öröm városának nevezték.
Földrajza Fekvése A város Spanyolország keleti felén, a Földközi-tenger partján fekszik, Barcelonától 350 km-re délre, Madridtól 352 km-re keletre.
Az egykoron a várost átszelő Túria folyót egy 50-es évekbeli áradás miatt a város mellett vezettek el. Mára a várost meghatározó parkrendszere hasznosítja a kiszáradt folyómedret.
Éghajlata A város klímája mediterrán. Az évi átlagos középhőmérséklet 17,8 °C. Januárban 11,5
°C (átlagos napi max. 16,5 °C, min. 7,0 °C) az átlagos hőmérséklet.Agencia Estatal de Meteorología Télen többnyire nem esik 6 °C alá, nyáron viszont nappal 40 °C feletti hőség is előfordulhat. Az évi csapadék mennyisége 470–480 mm körüli.
Közlekedése Vasút A városból indul ki a Tarragona–Valencia-vasútvonal Tarragona, majd tovább Barcelona felé. Legnagyobb vasúti pályaudvara a Valencia Estación del Norte.
Elővárosi vasúthálózata a Cercanías Valencia.
Metrovalencia
Valencia városi vasúti rendszere, amely magában foglalja a metrót, elővárosi vasutat és villamosvonalakat is. 9 vonalból áll a hálózat. Az 1-es vonal Valencia belvárosától 50 km-re délre található Castelló de la Riberáig el lehet jutni. A legforgalmasabb állomás 2019-ben a Xátiva volt – évi 5.5 millió utassal , ami az Estació del Nord fejpályaudvarnál található és a repülőtérre közlekedő 3-as és 5-ös vonalnak is itt van megállója.
Légi
Vízi A valenciai kikötő 2013 táján Európa ötödik legforgalmasabbja; a Földközi-tenger és Spanyolország legforgalmasabb kikötője egyben.
Története Római kor A várost a római konzul Decimus Iunius Brutus alapította Kr. e. 138-ban Valentia néven. 100 évvel később az első római kolónia is létrejött.
Középkor 200px|bélyegkép|balra|A Torres de Quart várkapu 711-ben elfoglalták az arabok és a Córdobai Kalifátus része lett. Abid al-Raman után a város szerepe visszaesett. A mór megszállás alatt a város neve Balansiya volt, ami egyben egy nagyobb terület megnevezését is magába foglalta. Az emírségi idők alatt a területet berber törzsfőnökök irányították, akik hajlamosak voltak az emírrel szembeni engedetlenségre. Al-Andalus fitnájának kezdetekor Valencia egy független emírség fejévé vált, amit eunuchok vezettek, majd 1021-től Abud al-Azîz vezetése alatt Valencia jelentős fejlesztésen esett át. Ekkoriban jelentős számú zsidó élt Valenciában, köztük is a legismertebb Salamon ibn Gavirol költő, filozófus, aki élete utolsó éveit itt élte. 1065 után a kasztília-leóni seregek súlyos ellentámadásai miatt a terület a Toledói taifa szatellitállama lett.
1094-ben El Cid vezetésével a keresztény csapatok ugyan visszafoglalták, de már 1102-ben ismét a mórok kezére került és az almorávidák vették át a város irányítását. Ám az álmorávidák birodalma a 12. század közepére összeomlott, így ibn Mardanīsh Murcia királyának megszállása alá került a város. Valencia elfoglalásával egy Murcia-központú független emírséget hozott létre, amely 1172-ben az almohádok megszállása alá került. Az almohádok vezetése alatt a városnak 20 ezer lakosa volt.
I. Aragóniai Jakab 1238. szeptember 28-án az általa vezetett katalánokból, aragóniaiakból, navarraiakból és a Calatrava-rend keresztes lovagjaiból álló sereg visszaszerezte a várost és a Valenciai Királyság fővárosává tette. Ekkoriban a zsidó közösség a város lakosságának 7%-át adta.
A 14. század közepén súlyos csapások érték Valenciát: a pestisjárvány jelentősen megtizedelte Valencia lakosságát, ezzel egyidőben rendszeresek voltak a háborúk és a felkelések. 1391-ben szétrombolták a város zsidónegyedét. A század végén genovai kereskedők jelentek meg a városban. Ugyanis a fehéreperfa művelésse egyre jobban elterjedt, ami a selyem készítéséhez elengedhetetlen volt. Ennek következtében számos selyemmanufaktúra jött létre a városban, a környék legfontosabb selyemkészítő központjává vált Valencia. A kereskedőkből, kézművesekből és iparosokból álló genovai közösség jelenléte – Sevilla után – itt volt az egyik legfontosabb az Ibériai félszigeten.
A 15. századra a nagy gazdasági fellendülés volt jellemző, a történészek ezt tekintik Valencia aranykorának, a kultúra és a művészet is virágzott. Az Aragón Korona legnépesebb városává vált. A késő középkorban épültek a város olyan fontos nevezetességei, mint a Selyembörze, Serranos Kapu, Micalet, Királyi Kápolna és a Convent of Sant Domènec. A valenciai festészetben és szobrászatban flamand és itáliai hatások váltak meghatározóvá. Ekkoriban város jelentős rabszolga-kereskedő központtá vált. A Mediterráneum legbefolyásosabb városa volt ekkoriban.
Korai újkor Aragón Korona A reconquista során Kasztíliai Izabella 1492-ben Spanyolországhoz csatolta. 1478-ban kinyomtatták az első Bibliát romani nyelven. . II. Ferdinánd 1516-os halála után a nemesség birtokai a királyéval vetekedett. A nemesség Valencia népének ellenszenvét is magáénak tudhatta és az egész királyság fegyveres felkelésbe sodródott Testvériségek forradalma néven, ami 1521 és 1522 között polgárháborúvá fajult. A forradalom monarchiaellenes és feudalizmus ellenes valamint muszlimellenes is volt. A helyi lázadók nem nézték jó szemmel a földműves muszlim lakosság létezését, akik mudejároknak neveztek, szemben a moriszkó kifejezéssel. A muszlim alattvalókat keresztény hitre való áttérésre és V.Károly iránti behódolásra kényszerítették.
Ezek mellett a Valenciai Királyság területén mind városi, mind falusi környezetben jelentősen megnőtt a bűnözés, mint a csavargás, tolvajlás, kártyázás, kerítés, hamis koldulás. A nemesség körében is gyakorivá váltak a rivalizálások, klánháborúk, akik a 16. századig felvirágoztatták Valenciát.
A 16. század alatt jellemzővé váltak, a berber kalózok támadásai, akik a Valenciai Királyság teljes partszakaszát megtámadták rendszeresen. Az 1520-as évekre felerősödtek a kalóztámadások, a konfliktusokkal teli belpolitikai helyzet, az Atlanti-óceánnak a felbukkanása a világkereskedelmi hálózatban mind hozzájárultak, ahhoz hogy Valencia pompája véget érjen. Válaszul keresztény kalózcsapatok is megjelentek, aminek főbázisa a Földközi-tengeren Valencia volt. A berber kalózok fenyegetése – amit eleinte az oszmánok támogattak – nagy bizonytalanságot eredményezett, ami az 1580-as évekig nem csökkent érdemben.
A berber kalóztámadásoknak is volt köszönhető, hogy 1609-ben száműzték a reconquista után keresztény hitre áttért muszlimokat, a moriszkókat és a zsidókat. Ez súlyos válságot eredményezett a város életében. A moriszkókat és zsidókat Észak-Afrikába száműzték, akik nagyrészt az Aragón Korona területén, különösképpen a Valenciai Királyság területén éltek, ez utóbbi helyen a népesség egyharmada közülük került ki. Aki nem vállalta a száműzetést az az inkvizícióval találta magát szembe. A száműzetéssel súlyos árat fizetett a város: parlagon maradtak szántóföldek, a helyi nemesség anyagi csődbe jutott, valamint a helyi pénzintézet, a Taula de canvi csődbe ment 1613-ban.
Az Aragón Korona törekedett arra, hogy kártalanítsa a nemességet, akik munkaerejük jelentős részét elvesztette. Ez a száműzetés generációkra gazdasági kárt okozott. Később a katalán forradalom alatt Valencia ürüggyel szolgált ahhoz hogy IV.Fülöp király sereggel és pénzzel fegyverkezzen fel, amivel újabb gazdasági csapásokat szenvedett el a város, hisz több helyről is érkeztek spanyol csapatoktól támadások.
Valencia Bourbonok vezetése alatt
A spanyol örökösödési háborúval a város elérte mélypontját: véget ért a politikai és jogi függetlensége a Valenciai Királyságnak. A spanyol örökösödési háború alatt Valencia VI. Károly révén Habsburg megszállás alá került. 1706. január 24-én Charles Mordaunt, Peterborough 3. grófjának vezetésével angol lovasság indult el Barcelonától délre és ostromolták Sagunt erődjét. A spanyol Bourbonokat rászedte csapatkivonásra.
16 hónapra angol megszállás alá került Valencia, számos ostromot hajtottak végre angolok a városban, hogy a Bourbonokat kiűzzék onnan. Az 1707-es Almansai csata a Bourbonok győzelmével ért véget. Ezt követően az angol csapatok elhagyták a várost, V. Fülöp elvette Valencia kiváltságait, büntetésképp amiért a valenciaiak VI. Károlyt támogatták. A Nueva Planta értelmében, eltörölték a helyi törvénykönyv Valencia Chartáját, és a kasztíliai Chartát vezették be. A Bourbonok fontos városokat égettek fel, tiltakozásképp Bourbonokat ábrázoló jelképeket fejjel lefelé akasztották ki. A Valenciai Királyság új fővárosának Orihuelát, egy kietlen helyen fekvő várost nevezték ki.
A király utasította a corteszt, hogy találkozzon Valencia alkirályával, Luis de Belluga bíborossal, aki ellenezte hogy Orihuela legyen az új politikai, gazdasági és vallási központja a Valenciai Királyságnak. Az elutasítás oka az volt, hogy Orihuela Murciától csak 30 km-re volt, ami egy másik jelentős alkirályság és egyházmegyei központ volt. Emellett gyűlölte Oirhuela városát, mert az örökösödési háború alatt rendszeresen megtámadták Valenciát. Így Fülöp elleni tiltakozásul lemondott az alkirályságról, a király végül megenyhült és Valenciát nevezte meg ismét fővárosnak.
A város intézményei kiüresedtek, Madrid utasításait végrehajtó alkirályok vezették a várost. A 18. században ismét felvirágzott Valencia, a selyem és porcelánkereskedelmének fellendülése miatt. Ehhez hozzájárult, hogy Toledo helyett Valencia lett Spanyol Királyság selyemközpontja. Ekkor épült a Palau de Justícia, III. Károly uralkodása alatt. A század jellemzője volt a felvilágosodás Európában, aminek valenciai képviselői Gregorio Mayans történész, nyelvész és Francisco Pérez Bayer filológus, jogász és író. Ők mind rendszeres levelezést folytattak a korabeli francia és német gondolkodókkal.
Modern kor 19. század A napóleoni háborúk idején, 1812. január 9-én hosszas ostrom után elfoglalták a Suchet vezérlete alatt álló franciák.
1873-ban az Első Spanyol Köztársaság kikiáltása után kitört, a kantonális lázadás. Ennek lényege, hogy Valencia, Murcia és Andalúzia egy szövetségi köztársaságot szeretett volna Spanyolországon belül és nem egy olyan országot, ahol minden döntést a madridi központú cortesznek kell meghozni. Valencia polgársága ekkor a környező városokkal együtt létrehozta a Valenciai Szövetségi Kantont, amely 2 hétig létezett. Madrid válaszul Arsenio Martínez Campos ezredest küldte a seregével, hogy letörje a lázadást, és Valenciát intenzíven ostromolták. Augusztus 7-én megadta magát a város, 1874 decemberében XII. Alfonz lett a király. A Bourbon restauráció ellenére konzervatívokból és liberálisokból álló kormány alakult Valenciában. 1890-ben bevezették az általános választójogot a férfiaknak, miután a köztársaságpártiak Vicente Blasco Ibáñez vezetésével több szavazatra tettek szert.
A 19. század második felére a polgárság komoly fejlesztéseket hajtott végre a városban, a földtulajdonosok meggazdagodtak a narancstermesztés és a szőlőültetvények kiterjesztése miatt. A gazdasági fellendüléssel együtt újjáéledtek a helyi tradíciók és a valenciai nyelv, amit V. Fülöp uralma alatt jelentősen elnyomtak. 1870-ben a valenciai reneszánsz olyan művészeket tett ismertté, mint Teodor Llorente költő, Constantine Llombart pedig alapítója volt a Lo Rat Penat kulturális társaságot, amely a valenciai nyelvet és kultúrát népszerűsítik.
20. század
A spanyol polgárháború alatt a város mindvégig a köztársaságiak kezén volt. 1937-ben Franco katonái blokád alá vették.
Népessége
bélyegkép|250px|right|Valencia demográfiai fejlődése(1900–2005)
Valencia népességének növekedése Instituto Nacional de Estadística Év 17871857 1877 1887 19001910 1920 1930 1940 1950 Lakosság Év 1960 1970 1981 1991 19962001 2003 20042005 2006 Lakosság