A téli estifecske (Phalaenoptilus nuttallii) a lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe, a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó Phalaenoptilus nem egyetlen faja.
Rendszerezése A fajt John James Audubon amerikai ornitológus írta le 1844-ben, a Caprimulgus nembe Caprimulgus Nuttallii néven.
Alfajai Phalaenoptilus nuttallii adustus van Rossem, 1941 Phalaenoptilus nuttallii californicus Ridgway, 1887 Phalaenoptilus nuttallii centralis R. T. Moore, 1947 Phalaenoptilus nuttallii dickeyi Grinnell, 1928 Phalaenoptilus nuttallii hueyi Dickey, 1928 Phalaenoptilus nuttallii nuttallii (Audubon, 1844)
Előfordulása Kanadában, az Amerikai Egyesült Államok nyugati és középső részén, valamint Mexikóban megtalálható. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi füves puszták, cserjések és sivatagok, sziklás környezetben. Vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 21 centiméter, testtömege 31–58 gramm. A madár sötétbarna, világosbarna mintázatú tollazata miatt beleolvad a barnás növényzetbe, amíg nem mozdul meg, nagyon nehéz észrevenni.
Életmódja Az étrend elsősorban bogarakból, lepkékből, kabócákból, bogarakból, szöcskékből, sáskákból, repülő hangyákból és legyekből áll. 1946-ban Kaliforniában találtak egy döglöttnek látszó estifecskét, amelyről kiderült, hogy még él, csak egy téliálomszerű állapotban van. Laboratóriumi körülmények között bebizonyosodott, hogy ha a hőmérséklet 18-20 °C alá süllyed, a madár életműködése lelassul.
Szaporodása Növényzet között sekély gödörbe készíti fészkét. Fészekalja 2 tojásból áll, melyen 20-21 napig kotlik. A fiókák még 20-23 napig a fészekben maradnak.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
– magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Lappantyúfélék Kategória:Madárfajok Kategória:Kanada madarai Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok madarai Kategória:Mexikó madarai Kategória:1844-ben leírt fajok