bélyegkép|300px|Az New World Translation of the Holy Scriptures egyik angol kiadása
A Szentírás új világ fordítása, röviden ÚVF (angolul: New World Translation of the Holy Scriptures, röviden NWT) a Biblia Jehova Tanúi által kiadott, felekezeti jellegű fordítása. Az angol szöveget a Watch Tower Bible and Tract Society megbízásából működő, névtelenül maradó New World Bible Translation Committee készítette; a más nyelvű kiadások döntően az angol kiadás alapján készülnek, a kiadó tájékoztatása szerint a fordítók a héber, arámi és görög szövegekkel is összevetik őket.
A fordítás első része, a New World Translation of the Christian Greek Scriptures 1950-ben jelent meg. A héber-arámi iratok angol fordítása 1953 és 1960 között több kötetben látott napvilágot, az első egykötetes teljes angol kiadás 1961-ben jelent meg. A fordításnak később több átdolgozott kiadása készült; a legfontosabbak közé tartozik az 1984-es referencia-kiadás és a 2013-as átdolgozott angol kiadás. Magyarul előbb az újszövetségi iratokat tartalmazó A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása jelent meg 2000-ben, majd 2003-ban a teljes Biblia. A 2013-as angol revízión alapuló magyar átdolgozás 2017-ben vált elérhetővé.
Az Új világ fordítás Jehova Tanúi vallási életében és missziós tevékenységében központi szerepet tölt be. A kiadó 2026-ban elérhető adatai szerint a fordítás részben vagy egészben 327 nyelven jelent meg, és több mint 256 millió nyomtatott példányt adtak ki belőle. A fordítás ugyanakkor régóta viták tárgya. Támogatói a következetességét, közérthetőségét és az isteni név használatát emelik ki; bírálói szerint több kulcsfontosságú helyen Jehova Tanúi saját teológiai álláspontját tükrözi, különösen a krisztológiai szempontból vitatott újszövetségi versekben, az isteni név újszövetségi beillesztésében és egyes terminológiai döntésekben.
Története
Előzmények az Őrtorony Társulat bibliakiadásában
A 19. század végén és a 20. század első felében a Bibliakutatók és később Jehova Tanúi nem saját bibliafordítást használtak kizárólagosan. Az Őrtorony Társulat angol nyelvterületen több, már létező fordítást terjesztett vagy nyomtatott ki. Ezek között volt a King James Version, Benjamin Wilson The Emphatic Diaglott című, görög-angol interlineáris jellegű újszövetségi kiadása, az American Standard Version 1901-es kiadása, valamint Steven T. Byington The Bible in Living English című fordítása, amelyet a Társulat Byington halála után adott ki.
Ezek a kiadások azért fontosak az Új világ fordítás történetében, mert Jehova Tanúi későbbi érvelésében több fordítási elv és szóhasználat előzményeiként jelennek meg. Az 1901-es American Standard Version például az Ószövetségben széles körben használta a Jehovah alakot, Benjamin Wilson Emphatic Diaglott című munkája pedig több olyan megoldást tartalmazott, amelyet Jehova Tanúi későbbi kiadványai kedvezően idéztek. Ezek a korábbi munkák azonban nem Jehova Tanúi saját fordításai voltak, hanem más szerzők és kiadók művei, amelyeket a mozgalom használt és terjesztett. A kritikai irodalomban a The Emphatic Diaglott különösen azért kerül elő, mert egyes, később az ÚVF-ben is jelentős vitát kiváltó megoldásai – például a János 1:1 „the Word was a god” típusú fordítása – már ebben a kiadásban megjelentek. Bruce M. Metzger a Diaglottot az ÚVF egyik előzményének nevezte, míg John Ankerberg és John Weldon apologetikai bírálata szerint Wilson fordítása a krisztadelfiánus teológiai háttér miatt különösen alkalmas volt a korai Russellite/Bibliakutató mozgalom számára.
Az angol fordítás elkészítése
A Watch Tower Society saját beszámolója szerint Nathan H. Knorr 1946 októberében vetette fel egy új bibliafordítás szükségességét. A New World Bible Translation Committee 1947. december 2-án kezdte meg a munkát az újszövetségi iratokon. A bizottság 1949. szeptember 3-án adta át a kéziratot a Watch Tower Society vezetésének, és a New World Translation of the Christian Greek Scriptures 1950-ben jelent meg. A korai kiadás recepciójához tartozik, hogy Metzger adata szerint az első kiadás 480 000 példányban készült, és 1950. augusztus 2-án vált elérhetővé; a második, kisebb javításokat és kiegészítéseket tartalmazó kiadás 1951. május 1-jén jelent meg.
A héber-arámi iratok fordítása 1953-tól több részletben jelent meg. A teljes angol fordítás utolsó ellenőrzése a kiadó történeti beszámolója szerint 1960. március 13-án fejeződött be, az egykötetes teljes angol kiadást pedig 1961-ben adták ki. A fordítást később többször javították és átdolgozták. A kiadó 1984-ben referencia-kiadást jelentetett meg, amely bő függelékeket, kereszthivatkozásokat és jegyzeteket tartalmazott. A 2013-as angol átdolgozás jelentősen egyszerűsítette a nyelvezetet, több korábbi archaikus vagy szokatlan kifejezést lecserélt, és rövidebb, magyarázó jellegű függelékeket adott a szöveghez.
A Watch Tower Society 1969-ben kiadta a The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures című kiadványt is, majd 1985-ben annak átdolgozott változatát. Ez az interlineáris kiadás a Westcott–Hort-féle görög újszövetségi szöveghez angol szóról szóra fordítást és a jobb oldali hasábban az Új világ fordítás szövegét közölte. A kiadvány azért kapott külön figyelmet, mert a görög szöveg, a nyers interlineáris fordítás és az ÚVF főszövege több vitatott helyen közvetlenül összevethető benne.
Magyar kiadások
Magyarul először az újszövetségi iratok fordítása jelent meg A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása címmel, 2000-ben. A teljes magyar Biblia 2003-ban jelent meg A Szentírás új világ fordítása címmel. Ez a kiadás az 1984-es angol referencia-kiadás alapján készült, és számos függeléket, térképet, jegyzetet és tárgymutatót tartalmazott.
A 2013-as angol revíziót követő magyar átdolgozott kiadás 2017-ben jelent meg. A JW.org magyar bibliatárában a 2003-as kiadás, a 2017-es átdolgozás és a magyarázó jegyzetekkel ellátott elektronikus kiadás is elérhető. A magyar kiadások terminológiája több ponton eltér a magyar felekezeti bibliafordítások megszokott nyelvétől: következetesen használják például a Jehova nevet, az Ószövetség helyett a Héber-arámi iratok, az Újszövetség helyett a Keresztény görög iratok elnevezést, a kegyelem helyén sokszor a ki nem érdemelt kedvesség, a kereszt helyén pedig több helyen a kínoszlop kifejezést.
Nyelvek, példányszám és terjesztés
Jehova Tanúi hivatalos honlapja szerint az Új világ fordítás részben vagy egészben 327 nyelven olvasható, és a nyomtatott példányszám meghaladja a 256 milliót. A fordítás nyomtatott formában, online olvasófelületen, letölthető PDF- és EPUB-változatban, valamint hanganyagként is elérhető. A kiadó a fordítást nem kereskedelmi áron, hanem adományokból finanszírozott kiadványként terjeszti.
A más nyelvű kiadások általában nem közvetlenül új, független héber, arámi és görög fordításként készülnek, hanem az angol ÚVF alapján. A fordítók – a kiadó tájékoztatása szerint – összevetik a célnyelvi változatokat az eredeti nyelvű szövegekkel is, és fordítói segédanyagokkal, terminológiai irányelvekkel dolgoznak. Ez a gyakorlat a bibliafordítások között nem példátlan, de a kritikusok szerint különösen fontossá teszi az angol alapszöveg fordítási döntéseinek vizsgálatát, mert azok a legtöbb célnyelvi kiadásban is továbböröklődnek.
Fordítási elvek és szövegalap
A kiadó által megfogalmazott célok
A Watch Tower Society az Új világ fordítást pontos, közérthető és a bibliai eredeti nyelvekhez hű fordításként mutatja be. A kiadó fordításelméleti ismertetése szerint a túl merev szószerinti fordítás nem mindig adja vissza a héber, arámi és görög szöveg értelmét, ezért a fordítónak figyelembe kell vennie a nyelvi környezetet, az idiómákat és a célnyelv természetes kifejezésmódját.
A fordítás ugyanakkor saját önmeghatározása szerint nem parafrázis. A kiadó tájékoztatása szerint a fordítók azt kívánták elérni, hogy ahol lehet, azonos eredeti nyelvi kifejezések azonos célnyelvi megfelelővel jelenjenek meg, de ne olyan módon, amely érthetetlen vagy félrevezető mondatokat eredményez. Fordításelméleti értelemben a célkitűzés a formális ekvivalenciához, vagyis a forrásszöveg szerkezetét és szóhasználatát jobban követő fordítási modellhez áll közel; a 2013-as revízióban azonban több helyen funkcionálisabb, a célnyelvi érthetőséget előtérbe állító megoldások is megjelentek. Ez a kettősség több ponton jól megfigyelhető: a fordítás számos esetben következetesebben használ egy-egy terminust, mint a hagyományos egyházi fordítások, másutt viszont erőteljesen értelmező megoldásokat választ.
A fordítás 1950-es előszavának önmeghatározását több kritikus szerző külön vizsgálta. H. G. Stoker összefoglalása szerint a kiadó célként jelölte meg a modern, érthető angol nyelvet, a tanbeli előítéletektől mentes fordítást, a fontos eredeti nyelvi szavak következetes visszaadását, a lehető legszó szerinti, de nem értelemzavaró fordítást, valamint azt, hogy a fordítás ne adjon hozzá és ne vegyen el a bibliai szövegből. Kenneth J. Baumgarten hasonlóképpen abból indul ki, hogy az ÚVF saját mércéje szerint a fordítói hűség, a következetesség és a parafrázis kerülése kulcsfontosságú volt; kutatása ezért az ÚVF krisztológiai szöveghelyeit a fordítás saját deklarált elveihez és a görög nyelvtani-exegetikai szempontokhoz mérte.
A szövegalap kérdése
Az angol ÚVF újszövetségi részének korai kiadásai a Westcott–Hort-féle görög szöveghez igazodtak, amely a 19. század végén a modern újszövetségi szövegkritika egyik meghatározó kiadása volt. A Kingdom Interlinear Translation (KIT) is ezt a görög szöveget közölte, a görög sor alatt szószerinti angol megfeleltetéssel, a jobb oldali hasábban pedig az ÚVF szövegével. Fontos szövegkritikai körülmény, hogy a Westcott–Hort-féle görög főszövegben az újszövetségi könyvekben nem szerepel a tetragrammaton; az ÚVF újszövetségi Jehova-előfordulásai ezért nem a használt görög kiadás főszövegéből, hanem a fordítóbizottság rekonstrukciós és teológiai érveléséből következnek. A héber-arámi iratok fordítása a Biblia Hebraica különböző kiadásaira, a masszoréta szövegre és a hagyományos héber szövegkritikai apparátusra épült. A későbbi kiadások jegyzetei és függelékei más héber, görög, latin és ókori fordítási tanúkat is említenek, de a főszöveg jellemzően a protestáns kánon könyveit tartalmazza.
Metzger ezt a kettősséget úgy értékelte, hogy az ÚVF újszövetségi szövege általában a Westcott–Hort-féle görög szöveg népnyelvi angol fordítása, de a lábjegyzetekben a kéziratokra és régi fordításokra vonatkozó technikai adatok szerinte olyan késői héber újszövetségi fordításokkal keverednek, amelyek nem közvetlen görög szövegtanúk, hanem az újszövetségi Jehova-használat igazolására szolgáló vitatható segédérvek.
A fordítás nem tartalmazza a katolikus és ortodox Bibliákban megtalálható deuterokanonikus könyveket. Ez önmagában nem Jehova Tanúira jellemző sajátosság: a legtöbb protestáns bibliafordítás is a héber kánon szerinti ószövetségi könyveket közli, és az úgynevezett apokrif vagy deuterokanonikus iratokat nem tekinti a fő kánon részének. A kérdésben az Új világ fordítás a protestáns kánoni gyakorlatot követi, nem a katolikus vagy ortodox bibliai könyvbeosztást.
A fordítóbizottság névtelensége
A New World Bible Translation Committee tagjait a Watch Tower Society nem nevezte meg. A hivatalos magyarázat szerint a fordítók nem kívántak személyes elismerést kapni, és azt szerették volna, hogy a figyelem ne rájuk, hanem a Bibliára irányuljon. Ez az álláspont vallási szempontból érthető, de tudományos és enciklopédikus szempontból korlátozza a fordítás keletkezésének ellenőrizhetőségét. A legtöbb nagy modern bibliafordítás feltünteti a szerkesztőbizottságot, a fordítókat, a lektorokat és a felekezeti vagy tudományos ellenőrzés módját; az ÚVF esetében ezekről csak közvetett, gyakran vitatott adatok állnak rendelkezésre.