Nagy Elek, írói álnevén: Méhes György (Székelyudvarhely, 1916. május 14. – Budapest, 2007. április 10.) Kossuth-díjas erdélyi magyar író, újságíró, valamint a Securitate besúgója. Írói álnevét Méhes György (1746–1809) bölcseleti doktor, református főiskolai tanár és író tiszteletére vette föl.

Életpályája 1917-ben a család Kolozsvárra költözött, az ottani református gimnáziumban érettségizett. Érettségi után a Ferdinánd Tudományegyetemen tanult jogot, de érdeklődése a színház felé fordult. 1938-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjából több hónapot Budapesten töltött. Ezután újságoknál dolgozott, először színkritikái, majd politikai írásai jelentek meg a Pásztortűzben és a Keleti Újságban. Írásaiban szót emelt a nacionalizmus ellen, a magyarok és románok békés egymás mellett élését szorgalmazta.

A második világháború után 1948 és 1950 között a Falvak Dolgozó Népe munkatársa, 1950 és 1952 között a Művelődési Útmutató szerkesztője. Pártonkívülisége miatt támadások érték, emiatt meg kellett változtatnia nevét. 1952 után kivonult a hivatalos irodalmi életből, szabadúszóként írt ifjúsági regényeket és meséket. Először 1953-ban szervezte be három évre a román titkosszolgálat, majd egy külföldi utazást előtt, 1974-től a rendszerváltásig, amely időszakban nemcsak a kortárs irodalmi élet kiválóságairól, az emigráció tagjairól, de rokonairól is jelentgetett. 1956-ban rövid ideig a Napsugár című gyermekújság főszerkesztő-helyettese. Első felnőtteknek szóló regényét, az Orsolya címűt, 1977-ben publikálta, ám különösebb sikert nem ért el vele. A sikert az 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című életrajzi regényével érte el."1982-es Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című munkájára mint igényes memoárirodalomra már felfigyelt a közönség."

Munkássága több elismerésben részesült. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapta meg; 2002-ben fia, Nagy Elek közbenjárására Kossuth-díjjal tüntették ki „jelentős próza- és drámaírói tevékenységéért, az egyetemes magyar művelődés és nemzettudat megtartóerejének kimunkálásában vállalt szerepéért, a gyermekirodalomtól a színpadi alkotásokig ívelő irodalmi munkásságáért”. 2005-ben egy osztrák kulturális egyesület, a Bécsi Európai Akadémia díját vehette át.

2007. április 10-én, 91. életévében hunyt el Budapesten.

Családja Fia, Nagy Elek sikeres vállalkozó, Magyarország egyik leggazdagabb embere a budapesti, majd 2024-től az országos kereskedelmi és iparkamara elnöke.

Művei Gyermek- és ifjúsági írásai 300px|bélyegkép|Benczédi Sándorral (Kabán József felvétele)

Gyöngyharmat Palkó és más mesék (1954) Szikra Ferkó (regény, 1956) Gyémántacél (kalandos regény, 1956) Virágvarázsló (mesék, 1957) Világhíres Miklós (1958) Veronka (elbeszélések, 1959) Három fiú meg egy lány (regény, 1960) Az a bizonyos Vitalit ügy (regény, 1961) Utazás Nárittyenbe (vidám mesék, 1962) Győzelmes Gábriel (meseregény, 1967) A kígyó színű toll (mesék, karcolatok, 1969) (egyes forrásokban: A kígyószemű toll, 1968) Ártatlanok bandája (csodálatos történet, 1974) A tizenkét éves felnőtt (ifjúsági regény, 1979) Egy tucat léggömb (mesék, karcolatok, 1983) Murok Matyi kalandjai (mesék, elbeszélések, 1985) Hét kedvenc unoka (regény, 1989)

Micsoda társaság-regénysorozat Micsoda társaság (1966) Tatárok a tengeren (1971) Leleplezem a családomat (1972) Kilenc vesszőparipa (1976) Öcsi naplója (2016)

Regényei Verőfény (regény, 1952) Kárpátok kincse (regény, 1955) Kékruhások (regény, 1962) Orsolya (1977) Bizalmas jelentés egy fiatalemberről (önéletrajzi regény, 1982) Mindenkinek nehezebb, mint másnak (két kisregény, 1986) Kolozsvári milliomosok (1997) Szép szerelmek krónikája (Erdélyi Hiradó–Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 2002) Bizalmas jelentés egy fiatalemberről (átdolgozott kiadás, Ulpius-ház, Budapest, 2006) Emmi (Ulpius-ház, Budapest, 2007) Gina (Ulpius-ház, Budapest, 2009) Egyetlenem – Medalionok Erzsébetről (Ulpius-ház, Budapest, 2009, )

Színpadi munkái Négy vidám játék (Asztalos Istvánnal, Méliusz Józseffel, Sütő Andrással közösen, 1959) A mester és tanítvány (színjáték, Marosvásárhely, 1966) Fele se tréfa (színjáték, Nagyvárad, 1968) Noé bárkája (négy színmű, a címadón kívül: Barbár komédia / 33 névtelen levél / Mi férfiak; 1969) A járókelő – Ha nincs kilincs (két színjáték, 1970) Mozaik (színjáték, 1970) A zsebrevágott osztály (gyermekszíndarabok, Csíkszereda, 1970) Heten, mint a gonoszok (színjáték, Budapest, 1972) Duplakanyar (színművek: a címadón kívül: A nagyenyedi két fűzfa / A peleskei nótárius / Heten, mint a gonoszok; 1976) Felebarátaink (színpadi riport öt képben, 1977) Szép piros alma (vígjáték egy felvonásban, 1977) Istentelen Ábrahám (vígjáték egy felvonásban, 1979) Az nem igaz, hogy ez igaz (négy színjáték, a címadón kívül: Drága gyermekeim / Egy roppant kényes ügy / Kir Januli; 1984) Jerikó (Színház, Budapest, 1983)

Jegyzetek

Források

https://web.archive.org/web/20070220140428/http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kj/0/30485/1 http://www.hirtv.hu/kultura/?article_hid=148402 Orbán János Dénes: Bizalmas jelentés egy életműről. Méhes György-monográfia, bibliográfia: Kuszálik Péter, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2001

Kapcsolódó szócikkek Gyermekirodalom Erdélyben Méhes György-díj Önéletrajz Erdélyben

Kategória:1916-ban született személyek Kategória:2007-ben elhunyt személyek Kategória:A Jóbarát (1967–1989) vezetői, újságírói Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Magyar ifjúsági szerzők Kategória:Magyar drámaírók Kategória:Magyar színikritikusok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Kolozsváriak Kategória:Székelyudvarhelyiek Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:A kolozsvári református kollégium diákjai Kategória:A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjei Kategória:Romániából Magyarországra áttelepült magyarok