jobbra|bélyegkép|260px|Francisco Pérez del Valle: A patriotizmus allegóriája A hazafiság vagy nemzetközi szóval patriotizmus, a haza iránt érzett pozitív érzelmek összessége, a haza öntudatos, tevékeny szeretete, hajlandóság a szolgálatára. Sokféle érzés kombinációja lehet, beleértve az etnikai, kulturális, politikai vagy történelmi vonatkozásokat.
A hazafiság a haza mellett a nemzet felé is irányul. A hazafiság alatt értendő a közösségvállalás a nemzet többi tagjával, a közös hagyományok megőrzése, közös jövő biztosításának szándéka. A hazafiság történelmi fogalom, tartalma az idők folyamán változik.
A hazafiság eltúlzott formája az etnocentrizmus, azaz a saját nép pozitív tulajdonságainak mértéktelen eltúlzása, a nacionalizmus, a nemzeti érzés politikai szintre emelése és a sovinizmus, amikor a haza iránti pozitív érzelmek a más népek elleni gyűlölettel, xenofóbiával kapcsolódnak össze.
A hazafisággal való visszaélés gyakori formája az emberiség történelmében a háborúra való buzdítás, nemcsak önvédelem, hanem támadás céljából is. Hasonlóképpen gyakori, hogy a politikában a kisebbségben maradó nézeteket hazaárulásnak kívánják beállítani.
Etimológia
A magyar hazafi szó a haza fogalmára és az ahhoz fűződő fiúi kapcsolatra utal. A nemzetközi, de magyarul is használatos patriotizmus szó eredete az ógörögben keresendő, ahol a πατριώτης (patriótes) szó még kizárólag az idegenekre, barbárokra vonatkozott. Ők a görög városállamoktól eltérően patriarchális, apaközpontú társadalmakban éltek, ahol a családapa (πατήρ patér) körül alakult ki a közösség, a klán vagy törzs (πατριά patriá). A szó útja a latinon át vezetett a franciába és más nyelvekbe, így a 16. században a német nyelvbe is. A jelentése azonban egészen a korai újkorig általában csak a közös lakóhelyre, származásra utalt, mint a földi, esetleg honfitárs, de a későbbi pátosz nélkül. A szó nyugat-európai jelentése a reformációhoz fűződő vallásháborúk idején formálódott büszke „hazafivá”, az 1560-as években a francia hugenották hívták magukat jó hazafinak (bon patriote), majd a németalföldi szabadságharc hozott döntő fordulatot a fogalom fejlődésébe, amikor I. Vilmos orániai herceg hívei magukat jó hazafiaknak (goede patriotten) látták.Friedrich Kluge: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, 24. Auflage, Walter de Gruyter, Berlin 2002. S. 686, s.v. Patriot.Oxford English Dictionary, 2. Auflage, 1989. s.v. patriot, n. and adj.
A meghatározás elemei A hazafiság a szülőföld, az ősök, a nemzet és a saját kultúra iránt érzett büszkeség, a pozitív érzelmek összessége. Jellemzői még a nemzet más tagjaival közös érzések és gondolkodásmód, a szokások, nyelv, történelem és erkölcs. Ezek szeretete, tisztelete, a hozzájuk való hűség, ragaszkodás és hajlandóság szolgálatukra. A hazafiság tettekben való megmutatkozása a képesség a haza iránti kötelezettségek önzetlen és odaadó teljesítésére, közösség vállalása a nemzet többi tagjával, a közös hagyományok megőrzése és a közös jövő biztosítása az utódok számára. A közösségvállalás alapja lehet a közös ország, állam, az etnikum.
Elhatárolás a rokon fogalmaktól Számos gondolkodó igyekezett, már a 18. századtól, elhatárolni a pozitív töltetű hazafiság fogalmát az inkább negatív nacionalizmusétól és az erősen negatív sovinizmustól. Egy közkeletű megfogalmazás szerint ez utóbbi kettő politikai ideológia, míg a hazafiság inkább erkölcsi nézet, ami a haza eszményét erkölcsi hivatkozási pontnak állítja be. (Az érzelmi zavart leginkább az okozza, hogy mind a patrióta, mind a nacionalista, mind pedig a soviniszta érzelmű ember hazafinak tartja magát.) Illyés Gyula megfogalmazása szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.
Immanuel Kant ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az ösztönvezérelt nacionalizmust ki kell irtani, és helyébe a hazafiságot és a kozmopolitizmust kell állítani.Immanuel Kant: Nachlaß zur Anthropologie, zitiert bei Bernd Schönemann: Volk, Nation, Nationalismus, Masse. In: Otto Brunner, Werner Conze und Reinhart Koselleck (Hrsg.): Geschichtliche Grundbegriffe. Bd. 7, Klett-Cotta, Stuttgart 1992, S. 320. Johannes Rau német elnök 1999-ben így fogalmazott: „Hazafi az, aki szereti a hazáját. Nacionalista az, aki mások hazáját megveti.”Johannes Rau: Rede nach der Wahl zum Bundespräsidenten am 23.05.1999, zitiert auf bundespraesident.de, Zugriff am 11. November 2018.
Néhány jelentős társadalomtudós azonban, mint Dieter Langewiesche német történész, úgy tartja, hogy ezeknek a fogalmaknak az ilyen jószándékú, leegyszerűsített elhatárolása inkább vágyálom, mint valóság.Dieter Langewiesche: Nationalismus im 19. und 20. Jahrhundert. Zwischen Partizipation und Aggression; Vortrag vor dem Gesprächskreis Geschichte der Friedrich-Ebert-Stiftung in Bonn am 24. Januar 1994. Bonn 1994, S. 16 (online , Zugriff am 22. Februar 2019). Christian Jansen szerint egy toleráns hazafiság csak elméletileg, ideáltípusként képzelhető el. A gyakorlatban a történelem folyamán a hazafiság és a nacionalizmus konstruktív és destruktív elemei mindig együtt, kölcsönhatásban jelentek meg. Minden érzelmileg töltött azonosulás a saját nemzettel, ami túlmegy az egyszerű lojalitáson, kétarcú.Christian Jansen mit Henning Borggräfe: Nation – Nationalität – Nationalismus. Campus, Frankfurt am Main 2007, S. 18 und 34 f.
21. századi szociálpszichológiai kutatások is azt mutatják, hogy a hazafiság, a nacionalizmus és a sovinizmus megkülönböztetése a gyakorlatban nehéz. Adam Rutland gyermekek körében végzett vizsgálódásokat, és megállapította, hogy a saját nemzettel való egyetértés szorosan korrelál más nemzetek lebecsülésével.Adam Rutland et al.: Development of the positive-negative asymmetry effect: in-group exclusion norm as a mediator of children’s evaluations on negative attributes. In: European Journal of Social Psychology, 37 1, 2006, S. 171–190.
A magyarországi hazafiság története a 20. századig A hazafiság érzete, létrejötte óta, meglehetősen állandó, mégis van története. A fogalom kialakulása és fejlődése a haza és a nemzet fogalmával együtt, kölcsönhatásban haladt. Gyökerei a szülőföld, a család, vérrokonság, a törzs iránti ősi érzelmekben kereshetők. A magyar honfoglalás, majd a kereszténység felvétele, az államalapítás után ezek az érzelmek fokozatosan – nem kevés nehézség, ideológiai küzdelem, sőt polgárháború révén – kiszélesedtek az egész ország és az uralkodó iránti hűségre, a kialakulóban lévő haza fogalmára. A 13. század végétől már források is tanúsítják a haza iránti szeretet megbecsülését, elsősorban a korbéli királyi oklevelek révén.
A középkori magyar hazafiság alapvető eleme az idegen befolyás elleni védekezés volt. Ennek korai megnyilvánulása volt Koppány vezér híveinek harca Szent István kereszténységével szemben, majd további példa a középkori magyar királyi udvar körüli idegenekkel szembeni elleni ellenszenv, aminek Bánk bán története állított emléket. Az ezeréves magyar kultúrfejlődés lényege az általános európai és a specifikusan magyar elemek küzdelme, ami aztán a 19. században, a nemzeti kultúra európai színvonalra emelkedésével viszonylagos egyensúlyba jutott.
A török hatalom megjelenése az ország déli határain azzal járt, hogy a magyar hazafiságnak a török elleni harc vált a vezérlő elemévé. A magyarság felismerte a létét fenyegető veszélyt. A hódoltság idején végig fennmaradt a szabadság visszaszerzésének a vágya. Már a hódoltság idején megjelent a középkori magyar hazafiság másik vezérlő eszméje is, a Habsburgok elleni érzelmek, a politikai szükségszerűség ellenére a nemzet érzelmei Habsburg-ellenesek maradtak. Az Erdélyből kiinduló osztrákellenes felkelések mindig magával ragadták a középkori nemzet többségét.
Az Ausztria-ellenes érzelmek a 19. század elején új erőre kaptak, mint a magyarságnak a politikai, gazdasági és kulturális önállóságáért folytatott harca. Ez az érzés fennmaradt a szabadságharc bukása után is. A dualizmus korának magyar kormánypolitikája lehetett észszerű, eredményes, akár szükségszerű is, de igazán népszerű sohasem volt, mert ellenkezett a magyarság függetlenségi vágyaival.
A hagyományoknak, érzéseknek, vágyaknak a hazafiság fogalmába koncentrálódó összességéből a különböző korokban, különböző társadalmi és politikai helyzetekben más-más motívumok kerülnek előtérbe. Az aktuális vezérlő motívumot gyakran azonosítják a fogalom egészével, és a társadalmi, politikai küzdelmek során gyakran kétségbe vonják azok hazafiságát, akik különvéleményt hangoztatnak.
A hazafiság különböző országokban Németország A sok különálló német államalakulatban a hazafiság fogalma csak későn, a felvilágosodás korában jelent meg. 1724-ben Michael Richey német gondolkodó a Der Patriot nevű magát erkölcsi hetilapként definiáló periodikában kifejtette, hogy az a hazafi, aki a haza javát akarja, és ezért kész aktívan cselekedni is. Ugyanakkor a lap nem tett különbséget a hazafiság és a kozmopolitizmus között, meghatározása szerint az ideális hazafi a saját városa mellett az egész világot a hazájának tekinti. 1742-ben Richey a Patriot szó német fordításaként a Stadtfreund (városbarát) szót javasolta, ez is jelzi a korabeli németség sok részre osztottságát, ami miatt a haza képében először is a szűkebb kis (város)állam jelent meg.
Justus Möser 18. századi német politikus és gondolkodó, valamint a felvilágosodás sok más híve szerint a rendi társadalomban nem létezik hazafiság, csak alattvalói engedelmesség. Csak egy olyan államforma várhatja el a polgáraitól az önfeláldozó hősiességet, amely garantálja a jogállamiságot és a szabadságot.Bernd Schönemann: Volk, Nation, Nationalismus, Masse. In: Otto Brunner, Werner Conze und Reinhart Koselleck (Hrsg.): Geschichtliche Grundbegriffe. Bd. 7, Klett-Cotta, Stuttgart 1992, S. 311 f.; Alexander Schmidt: Ein Vaterland ohne Patrioten? Die Krise des Reichspatriotismus im 18. Jahrhundert. in: Georg Schmidt (Hrsg.): Die deutsche Nation im frühneuzeitlichen Europa. Politische Ordnung und kulturelle Identität?. Oldenbourg, München 2010, , S. 35–63, hier S. 45 f. (abgerufen über De Gruyter Online).
A hétéves háború idején, 1761-ben Friedrich Carl von Moser megkísérelt egy német „birodalmi hazafiságot” létrehozni, nem sok sikerrel. Vele szemben Thomas Abbt, a felvilágosodás filozófusa, Poroszországot határozta meg hazájának, amiért érdemes egy hazafinak az életét is feláldozni.Alexander Schmidt: Ein Vaterland ohne Patrioten? Die Krise des Reichspatriotismus im 18. Jahrhundert. in: Georg Schmidt: Die deutsche Nation im frühneuzeitlichen Europa. Politische Ordnung und kulturelle Identität?. Oldenbourg, München 2010, , S. 35–63, hier S. 42–45 (abgerufen über De Gruyter Online). 1793-ban Christoph Martin Wieland költő hiányolta egy közös német hazafiság szellemét, és sajnálkozását fejezte ki, hogy a német patrióták szűkebb régiójukhoz kötődnek a közös német birodalom helyett.Alexander Schmidt: Ein Vaterland ohne Patrioten? Die Krise des Reichspatriotismus im 18. Jahrhundert. in: Georg Schmidt (Hrsg.): Die deutsche Nation im frühneuzeitlichen Europa. Politische Ordnung und kulturelle Identität?. Oldenbourg, München 2010, , S. 35–63, hier S. 49 ff. (abgerufen über De Gruyter Online).
A hazafiság fogalma sokáig csak az elitet foglalkoztatta német földön. A szélesebb néptömegek körében csak a Napóleon ellen vívott felszabadító háborúk idején kezdett meggyökeresedni, amint ez számos más európai nemzet esetében is történt.Heinrich August Winkler: Der lange Weg nach Westen, Bd. 1: Deutsche Geschichte vom Ende des Alten Reiches bis zum Untergang der Weimarer Republik. C.H. Beck, München 2000, S. 46 f.