II. György (eredeti nevén Georg August von Braunschweig-Lüneburg; Hannover, 1683. október 30.A Gergely-naptár szerint november 9.– London, 1760. október 25.) Nagy-Britannia és Írország királya, valamint a Hannoveri Választófejedelemség uralkodója 1727-től haláláig.
György volt az utolsó brit uralkodó, aki külföldön született. Észak-Németországban, Hannoverben jött a világra és itt is nevelkedett. Nagyanyja, Pfalzi Zsófia I. Jakab angol és skót király unokája volt és 1701-ben, miután az angol parlament kizárta a Stuart-ház katolikus tagjait az utódlásból, Anglia és Skócia trónjának közvetlen örököse lett. 1714-ben György apját, György Lajost királlyá koronázták. Trónörökösként kevés befolyása volt a politikára, apjával való rossz viszonya miatt csak az ellenzékiek keresték társaságát.
II. György 1727-ben, apja halála után brit király és hannoveri választófejedelem lett. Angliában alig volt közvetlen hatalma, a kormányzást a parlament és miniszterei végezték. A nyarak nagy részét Hannoverben töltötte, hogy ellássa ottani teendőit. Legidősebb fiával, Frigyessel való viszonya nagyon hasonlított az apjával való kapcsolatára: viszálykodtak egymással és Frigyes az ellenzéki politikai erőket támogatta. Az osztrák örökösödési háborúban György aktívan részt vett, 1743-ban a győztes dettingeni csatában ő vezette a brit-hannoveri csapatokat. Ő volt az utolsó brit uralkodó, aki vezetői szerepet vállalt egy ütközetben. 1745-ben a Stuart-ház francia támogatással megpróbálta megdönteni hatalmát, de kudarcot vallottak és a Hannover-dinasztia megszilárdította helyzetét Nagy-Britannia trónján. Miután II. György fia, Frigyes 1751-ben elhunyt, a királyt unokája, III. György követte az ország élén.
Ifjúsága thumb|left|György és húga, anyjukkal|180px György Hannoverben született 1683. október 30-án (mai időszámítás szerint november 9-én) György Lajos braunschweig-lüneburgi herceg (később választófejedelem, 1714-től Nagy-Britannia királya) és felesége, Cellei Zsófia Dorottya első gyermekeként. Mindkét szülője megcsalta a másikat és viharos jelenetek után 1694-ben elváltak, azzal az indokkal, hogy Zsófia elhagyta a férjét.Van der Kiste, 6. o. Anyjának szeretőjét, Königsmarck grófot, gárdaezredest utolsó találkozásuk napján a hannoveri trónörökösi palotában eltüntették, feltehetően meggyilkolták. Anyját az ahldeni kastélyba zárták és soha többé nem láthatta gyermekeit.Black, George II, 35–36. o.; Thompson, 19. o.; Van der Kiste, 7. o.
Négyéves koráig György csak franciául beszélt, amely akkor a főnemesi udvarok és a diplomácia nyelve volt. Ezután egyik nevelője, Johann Hilmar Holstein tanította meg németül.Thompson, 16. o. Ezenkívül angolul és olaszul tanult, valamint a nemesi dinasztiák genealógiájára, hadtörténetre és taktikára oktatták.Trench, 7. o.; Van der Kiste, 9. o.
1702-ben György rokonát, Annát (ő I. Jakab angol király ükunokája, míg Anna dédunokája volt) Anglia, Skócia és Írország királynőjévé koronázták. Mivel nem volt életben lévő gyermeke, az angol parlament Anna legközelebbi protestáns rokonát, György nagyanyját, Pfalzi Zsófiát nevezte meg örökösként. György apja után a harmadik lett az utódlási sorban. 1705-ben családjával együtt angol polgárokká nyilvánították őket, a következő évben pedig Györgyöt felvették a legtekintélyesebb angol lovagrendbe, a Térdszalagrendbe és megkapta a Cambridge hercege és márkija, Milford Haven grófja, Northallerton vikomtja és Tewkesbury bárója címeket.Thompson, 35–36. o. Miután 1707-ben Anglia és Skócia Nagy-Britanniaként egyesült, Györgyék helye Skóciában is biztosítottnak látszott (korábban a skót parlament bizonyos feltételeket támasztott).Union with Scotland Act 1706 és Union with England Act 1707, The National Archives, retrieved 20 September 2011.
Házassága thumb|Ansbachi Karolina, II. György felesége (Godfrey Kneller képe, 1716) György apja tanult saját, rosszul végződött érdekházasságából és megengedte fiának, hogy az eljegyzés előtt megismerje a menyasszonyjelöltet. 1702-ben tárgyaltak Hedvig Zsófiával, XI. Károly svéd király lányával való házasságról, de ezek végül eredménytelenül zárultak.Thompson, 28. o. 1705 júniusában György „Monsieur de Busch” álnéven meglátogatta az Ansbachi Őrgrófság triesdorfi nyári rezidenciáját, hogy inkognitóban megismerhesse egyik menyasszonyjelöltjét. Ansbachi Karolina az őrgróf lánya volt és György nagynénjének, Zsófia Saroltának gyámolítottja. A hannoveri angol követ, Edmund Poley úgy írt a látogatás eredményéről, hogy Györgyöt annyira megfogta Karolina kellemes személyisége, hogy senki másra nem tudott gondolni utána.Van der Kiste, 15. o. Július végére elkészült a házassági szerződés.Thompson, 30. o.; Van der Kiste, 16. o. Augusztus 22-én Karolina megérkezett Hannoverbe az esküvőjére, amit aznap este tartottak meg a herrenhauseni kápolnában.Van der Kiste, 17. o.
György szívesen részt vett volna a spanyol örökösödési háborúban a franciák ellen vívott harcokban, de apja megtiltotta neki, hogy jelen legyen, amíg örököse nem születik.Thompson, 31. o.; Van der Kiste, 18. o. 1707. február 1-én Karolina egészséges fiúnak adott életet, akit Frigyesnek kereszteltek.Van der Kiste, 19. o. Júliusban Karolina feketehimlőben betegedett meg, amit a betegágya mellett sokat tartózkodó György is elkapott tőle.Van der Kiste, 21. o. Mindketten túlélték a fertőzést. 1708. július 11-én György részt vett a Flandriában vívott oudenarde-i csatában. A hannoveri lovasság előőrsében harcolt; lovát és a mellette lévő ezredest (Johann Albrecht von Löseckét) megölték, de ő sértetlenül került ki az ütközetből.Thompson, 32. o.; Trench, 18. o.; Van der Kiste, 22. o. A brit főparancsnok, Marlborough herceg azt írta róla, hogy György rendkívüli módon kitüntette magát, az élen rohamozva példája magával ragadta a hannoveri csapatokat, amelyek nagy szerepet játszottak ebben a szerencsés győzelemben.Van der Kiste, 23. o. 1709 és 1713 között Györgynek és Karolinának három lánya született: Anna, Amália és Karolina.Thompson, p. 37.
1714 elején Anna brit királynő egészsége megromlott és a kormányon lévő whig politikusok javasolták, hogy a leendő király családja költözzön át Angliába, hogy megkönnyítsék az esetleges utódlást. Mivel György már Cambridge hercege volt, helyet foglalhatott volna a Lordok Házában. A család támogatta az ötletet, de végül Anna és György apja (akinek hannoveri választófejedelemként el kellett látnia birodalmi feladatait) elutasította a javaslatot.Van der Kiste, 30. o. Néhány hónappal később, augusztus 1-én Anna királynő meghalt.
Trónörökösként Vita a királlyal thumb|right|London 1710 körül thumb|II. György walesi hercegként (1716) György és apja 1714. szeptember 14-én indult el Hágából és két nappal később érkeztek az angliai Greenwichbe.Van der Kiste, 36. o. Másnap ünnepélyes keretek között bevonultak Londonba.Trench, 38. o.; Van der Kiste, 37. o. Karolina októberben követte Londonba férjét a lányaival, míg Frigyes Hannoverben maradt és magántanárok gondoskodtak neveléséről.Thompson, 39–40. o.; Trench, 39. o. Október 20-án György apját Nagy-Britannia és Írország királyává koronázták, György pedig trónörökösként Wales hercege lett.
1716 júliusában a király fél évre visszatért Hannoverbe és távollétében György helyettesítette korlátozott jogkörrel.Trench, 63–65. o.; Van der Kiste, 55. o. Az alattvalók ünnepelték, amikor a herceg dél-angliai körutat tett vagy nyilvánosan vacsorázott a Hampton Court-palotában;Black, George II, 45. o.; Thompson, 47. o. miután pedig egy orgyilkos megpróbálta megölni a Drury Lane színházban, népszerűsége még magasabbra csapott.Van der Kiste, p. 61.
Apja már korábban sem bízott meg benne és talán irigyelte is népszerűségét, mindenesetre viszonyuk hűvös volt.Trench, p. 75; Van der Kiste, p. 61. Miután 1717-ben megszületett György második fia, György Vilmos, az apa és fia közötti kapcsolat viszállyá romlott. A király (állítólag a hagyománynak megfelelően) Thomas Pelham-Holles főkincstárnokot kérte fel unokája egyik keresztszülőjének, akit György nem kedvelt, és a keresztelőn gazembernek nevezte. Szavait a kincstárnok félreértette és úgy gondolta, hogy a herceg párbajra hívta ki. A király feldühödött fia viselkedésén, és feleségével együtt egy darabig szobafogságra ítélte őket, végül pedig mindkettejüket kiköltöztette a St James's Palace-ban lévő királyi rezidenciából.Trench, 77. o. Gyermekeik azonban a palotában maradtak a király felügyelete alatt.Black, George II, 46. o.; Thompson, 53. o.; Trench, 78. o.
Györgynek és Karolinának nagyon hiányoztak a gyerekeik, és legalább egyszer a király engedélye nélkül, titokban meglátogatták őket; ekkor Karolina elájult, György pedig "sírt, mint egy gyerek".Van der Kiste, 66. o. A király később megenyhült, engedélyezte nekik a heti egyszeri látogatást, később pedig Karolina esetében minden korlátozást feloldott.Van der Kiste, 66–67. o. 1718 februárjában a három hónapos György Vilmos meghalt.Trench, 80. o.
Ellenzéki szerepben A palotából kitiltott és háttérbe szorított György nyíltan ellenezte apja politikai döntéseit,Trench, 67, 87. o. többek között a brit vallásszabadság kiszélesítését célzó rendeleteket, vagy hogy az északi háború lezárásában Hannovert a korábban svéd fennhatóság alatt lévő területekkel gyarapítsák.Thompson, 48–50., 55. o. Új otthona, a Leicester House az ellenzék kedvelt találkozóhelyévé vált, gyakran meglátogatta Robert Walpole és Charles Townshend is, akik 1717-ben kiléptek a kormányból.Trench, 79, 82. o.
A király 1719 májusától novemberéig ismét Hannoverben tartózkodott. Erre az időszakra az ország kormányzását György helyett egy régenstanácsra bízta.Van der Kiste, 71. o. 1720-ban Walpole rávette a királyt és fiát, hogy az állam egysége érdekében béküljenek ki, amibe ha kelletlenül is, de mindketten beleegyeztek.Thompson, 57. o.; Trench, 88–90. o.; Van der Kiste, 72–74. o. Walpole és Townshend is visszatért a kormányba, miniszterek lettek.Black, George II, 52. o.; Thompson, 58. o.; Trench, 89. o. György helyzete azonban nem sokat javult, három lánya továbbra is a király felügyeletében maradt, és a király távollétében még mindig régenstanácsok kormányoztak.Trench, 88–89. o. Felmerült benne a gyanú, hogy a kibékülésbe csak Walpole ugratta bele, hogy visszakaphassa miniszterségét. A következő néhány év során Karolinával együtt csendes életet éltek, távol tartották magukat a politikától. Három újabb gyermekük született: Vilmos, Mária és Lujza; őket már szüleik nevelhették a Leicester House-ban.Black, George II, 54. o.; Thompson, 58–59. o.
Az 1721-es pénzügyi botrány, a déltengeri buborék után Walpole a kormányzat élére került.Trench, 104–105. o. A whig pártnak gyakorlatilag nem volt alternatívája, mert a király tartott a toryktól, akik korábban már belekeveredtek a György-ellenes felkelésekbe.Trench, pp. 106–107. A whigek a következő fél évszázadban kormányon maradtak.Thompson, 45. o.; Trench, 107. o.
Trónra kerülése thumb|left|II. György koronázása után (1727) I. György 1727. június 11-éna Gergely-naptár szerint június 22-én halt meg hannoveri látogatása során. Utódja mind a brit, mind a hannoveri trónon a 43 éves II. György lett. Úgy döntött, hogy nem utazik el apja hannoveri temetésére, amit az angolok úgy értelmeztek, hogy annyira szereti Angliát, hogy még egy ilyen alkalomra sem hagyja el az országot.Van der Kiste, 97. o. Apja végakaratában meg akarta osztani Nagy-Britannia és Hannover utódlását II. György leendő unokái között, amit György nem vett figyelembe. A brit és hannoveri miniszterek rámutattak, hogy a királynak egyébként sem állt jogában egyedül megváltoztatni az örökösödési rendszert.Trench, 130–131. o.
II. Györgyöt 1727. október 11-énoktóber 22-én koronázták meg a Westminsteri apátságban. Az eseményre Händel négy himnuszt írt.Black, George II, 77. o.