IV. Vilmos (William Henry of Hanover; ) Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának és a Hannoveri Királyság uralkodója 1830-tól a haláláig.
Vilmos III. György harmadik fia volt, és azért jutott a trónra, mert bátyjainak nem született törvényes örökösük. Fiatalkorában a Királyi Haditengerészet tisztje volt, ezért sokszor "Tengerészkirályként" emlegették. Az amerikai függetlenségi háború alatt Észak-Amerikában, utána a Karib-tengeren szolgált. 1789-ben a Clarence hercege címet kapta. Idősebbik bátyja, IV. György 1830-as halála után, 64 évesen került a trónra. Uralkodása alatt megreformálták az elavult választási rendszert, korlátozták a gyerekmunkát és eltörölték a rabszolgaságot majdnem az egész Brit Birodalomban. Vilmos volt az utolsó brit király, aki a parlament akarata ellenére próbált miniszterelnököt kinevezni. Hannover királyaként rövid életű liberális alkotmányt vezetett be.
Vilmos sokáig egy ír színésznővel élt együtt, akitől tíz törvénytelen gyereke született. 52 évesen hivatalosan is megházasodott, de Adelheid szász–meiningeni hercegnővel kötött házasságából született gyermekei fiatalon meghaltak. Vilmos 1837-es halála után unokahúga, Viktória kenti hercegnő örökölte Nagy-Britannia trónját, Hannover pedig (ahol nő nem lehetett uralkodó) öccsének, Ernő Ágostnak jutott.
Ifjúsága thumb|upright|left|A 13 éves Vilmos és Eduárd öccse (Benjamin West képe, 1778) Hannoveri Vilmos Henrik 1765. augusztus 21-én kora reggel született a Buckingham House-ban, III. György brit király és felesége, Mecklenburg-Strelitzi Sarolta harmadik gyermekeként.Ziegler, p. 12. Mivel két bátyja is volt (György és Frigyes), nem számíthatott arra, hogy ő örökli a trónt. Keresztelőjére szeptember 20-án került sor a St James's Palace nagy tanácstermében. Keresztszülői apai nagybátyjai, Vilmos Henrik gloucesteri és Henrik cumberlandi hercegek, valamint apai nagynénje, Auguszta hercegnő voltak.
Gyerekkorát a London melletti Richmondban és a kew-i palotában töltötte, ahol magántanárok oktatták.Ziegler, 13–19. o. Tizenhárom évesen kadétként belépett a Királyi HaditengerészetbeZiegler, 23–31. o. és 1780-ban jelen volt a spanyolok elleni Szt. Vince-foki csatában.Allen, 29. o. Ziegler, 32. o. A jelek szerint azon kívül, hogy elkísérte egy tanár, felettesei nem kivételeztek vele különösen, a többi kadéthoz hasonlóan beosztották a konyháraZiegler, 29. o. és egy részeg verekedést követően Gibraltárban börtönbe zárták; bár miután kiléte kiderült, sietve kiengedték.Ziegler, 33. o.
Az amerikai függetlenségi háború alatt New Yorkban szolgált. George Washington tervezte, hogy elraboltatja, de a britek tudomást szereztek az előkészületekről, és őröket rendeltek Vilmos mellé, aki addig akár egyedül is sétálhatott a városban.Allen, 32. o. Ziegler, 39. o.
1785-ben hadnaggyá, a következő évben pedig a HMS Pegasus fregatt kapitányává léptették elő.Ziegler, 54–57. o. 1786 végén a Karib-tengeren szolgált Horatio Nelson parancsnoksága alatt. Vilmos és a tengernagy jó barátok voltak, szinte minden este együtt vacsoráztak, és amikor Nelson megházasodott, Vilmos volt az egyik tanúja és a menyasszony kísérője.Somerset, 42. o. 1788-ban a HMS Andromeda fregatt került a parancsnoksága alá, a következő évben pedig áthelyezték a HMS Valiant harmadosztályú sorhajóra, és egyben előléptették ellentengernaggyá.
Vilmos szeretett volna a bátyjaihoz hasonlóan hercegi címet kapni és bekerülni a Lordok Házába. Apja vonakodott a kinevezésétől, mert attól tartott, hogy többi fiához hasonlóan Vilmos is az ellenzékkel szavazna. Vilmos végül azzal fenyegette meg, hogy ha nem jut be a felsőházba, indul az alsóházi képviselőválasztáson. A király nem viselte volna el, ha fia a választók kegyeiért kampányol, ezért inkább 1789-ben létrehozta számára a Clarence és St. Andrews hercege és Munster earlje címeket.Ziegler, 70. o. Vilmos – sok más korabeli politikushoz hasonlóan – nem egyetlen pártot támogatott a szavazataival, bár általánosságban, bátyjaihoz hasonlóan inkább a whigekhez húzott.Allen, 46. o. and Ziegler, 89–92. o.
thumb|upright|Vilmos tengerésztiszti egyenruhában (Martin Archer Shee képe, kb. 1800) A herceg 1790-ben visszavonult az aktív tengerészeti szolgálattól. Amikor Nagy-Britannia 1793-ban hadat üzent Franciaországnak, Vilmos szeretett volna újból kapni egy hajót, de az Admiralitás nem vette figyelembe kérését; először feltehetően azért, mert részegen legurult a lépcsőn és eltörte a karját, utána pedig azért, mert háborúellenes beszédet tartott a felsőházban.Ziegler, 91–94. o. A herceg a következő évben már nyíltan támogatta a háborút, de az Admiralitás nem változtatta meg álláspontját, nem is válaszolt Vilmos kérelmére.Ziegler, 94. o. 1798-ban kinevezték ugyan tengernagynak, 1811-ben pedig flottatengernagynak, de csak névleges rangja volt, hajót nem kapott. A napóleoni háborúk során az egyetlen eset, amikor közel került a harcokhoz, 1813-ban történt, amikor meglátogatta a Hollandiában harcoló brit csapatokat. Ekkor Antwerpen ágyúzását figyelte egy templomtoronyból, az ellenség rálőtt, és egy golyó kilyukasztotta Vilmos kabátját.Ziegler, 115. o.
A haditengerészet helyett Vilmos a politikával foglalkozott, és a Lordok Házában a rabszolgaság eltörlése ellen kampányolt. Ekkor Nagy-Britanniában már illegális volt a rabszolgatartás, a gyarmatokon viszont engedélyezték. A herceg azzal érvelt, hogy a rabszolgák nem tudnának mit kezdeni a szabadsággal, és hogy az utazásai során látottak alapján a karibi szigeteken élő rabszolgáknak jobbak voltak az életkörülményeik, mint a skót felföldi parasztoknak.Ziegler, 54. o. Felsőházi beszédében azt mondta William Wilberforce abolicionista politikusról, hogy "az abolíció támogatói vagy fanatikusok, vagy álszentek, és én Mr. Wilberforce-ot is az egyik csoportba sorolom".Fulford, 121. o. Más kérdésekben liberálisabb álláspontot képviselt, például támogatta a keresztény szekták ellen hozott korlátozások feloldását,Ziegler, 99. o. és azt a javaslatot sem támogatta, amely megtiltotta volna a házasságtörők újraházasodását.Fulford, 121–122. o.
Viszonyai és házassága thumb|left|upright|Dorothea Jordan 1791-től Vilmos Dorothea Bland, művésznevén Mrs. Jordan ír színésznővel élt együtt (Jordan azért, mert Írországból jövet "átkelt a vízen", a Mrs pedig hogy magyarázza, amikor teherbe esett)Van der Kiste, 51. o. Allen, 49. o. Ziegler, 76. o. Egy 1772-es törvény értelmében a királyi család tagjai 25 éves korukig csak a király engedélyével házasodhattak, utána pedig az esküvő előtt egy évvel tájékoztatniuk kellett a Titkos tanácsot. III. György több fia a legális házasodás helyett inkább együtt élt közrendű szerelmével. Vilmostól harmadik fiúként nem várták el, hogy törvényes örököst produkáljon, különösen miután a trónörökösnek lánya született. A király elfogadta, hogy fia vadházasságban él egy színésznővel és a London melletti Bushy Parkban építtetett számára egy tágas kastélyt, a Bushy House-ot.Somerset, 68. o. Vilmos itt lakott egészen addig, amíg királlyá nem koronázták.Allen, 52–53. o. Ziegler, 82. o.
Vilmosnak és Dorothea Blandnak tíz gyermeke (öt fiú és öt lány) született, akik valamennyien a FitzClarence vezetéknevet kapták.Ziegler, 296. o. Kapcsolatuk húsz évig tartott; 1811-ben ért véget. Bland 4400 fontos (megfelel 288 ezer mai fontnak) évjáradékot kapott, azzal a feltétellel, hogy nem tér vissza a színpadra. Mégis újrakezdte színésznői karrierjét, hogy kifizesse korábbi kapcsolatából származó lánya férjének adósságát, mire Vilmos a saját gondozásába vette a lányaikat, és 1500 fonttal (a lányok ellátásának névleges összegével) csökkentette az évjáradékot. Bland végül Franciaországba szökött a hitelezői elől, és Párizs mellett nyomorban halt meg 1816-ban.Ziegler, 108–109. o.
A hercegnek a Bland előtti korszakában már született egy William nevű törvénytelen fia egy ismeretlen nőtől; a fiú 1807-ben Madagaszkárnál vízbe fulladt.Ziegler, 83. o. Johann Wilhelm von Linsingen (1724–1795) báró, hannoveri tábornok leánya, Caroline von Linsingen (1768–1815) is azt állította, hogy titkos házasságban élt Vilmossal, Clarence hercegével, és 1792-ben egy fia is született tőle, a nevelőszüleinek nevét viselő Hans Georg Meyer (1792–1863), aki később a hannoveri királyi hadsereg altábornagya lett. Clarence hercege azonban akkoriban nem járt Hannoverben, és a történészek valószínűtlennek tartják a nő állításait.Allen, 36. o. Ziegler, 50. o.
right|thumb|170px|Szász–Meiningeni Adelheid, Vilmos felesége (William Beechey képe, kb. 1831) Az eladósodott Vilmos, miután szakított élettársával, sokáig keresett egy gazdag nemeshölgyet, akit feleségül vehetne, de nem járt sikerrel.Ziegler, 99–100. o. 1817-ben meghalt a trónörökös IV. György egyetlen törvényes lánya, Sarolta hercegnő (Györgynek 12 gyereke maradt, de egyik sem törvényes házasságból). Vilmos számára megnyílt a lehetőség, hogy utódai közül kerüljön ki Nagy-Britannia leendő királya: két idősebb bátyjának csak természetes gyerekei voltak, feleségük külön élt tőlük, és egyébként is eléggé idősek voltak már. Első feleségjelöltjeit György trónörökös vetette el. Öccse, Adolf cambridge-i herceg Németországba utazott, hogy menyasszonyt keressen bátyjának, de jelöltjének, Hessen-Kasseli Augusztának apja nemet mondott (két hónappal később Adolf maga vette feleségül a hercegnőt).Ziegler, 121. o. Végül 1818. július 11-én Vilmos Adelheid szász–meiningerni hercegnőt (I. György szász-meiningeni herceg lányát) vezette oltár elé, aki 25 évével kevesebb mint feleannyi idős volt, mint az 52 éves herceg. Házasságuk tartósnak és boldognak bizonyult. Adelheid ügyesen kézben tartotta Vilmos pénzügyeit. Első éveikben Németországban éltek viszonylag szerény körülmények között, így a herceg adósságait sikerült visszafizetniük (különösen miután a parlament is megemelte Vilmos évjáradékát).Ziegler, 121–129. o. Esküvője után Vilmosnak nem volt több szeretője.Brock, Michael (2004) "William IV (1765–1837)", Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, .Allen, 87. o. Trónörökös azonban nem született; két lányuk csecsemőkorban meghalt, ezen kívül Adelheid háromszor elvetélt.Ziegler, 126. o.
A flotta élén thumb|left|170px|Vilmos mint lord-főadmirális (1827) Vilmos idősebb bátyja, György apjuk elmebetegsége miatt 1811 óta régensként irányította az országot. 1820-ban a király meghalt, és György lett Nagy-Britannia uralkodója. Vilmos ekkor második volt az örökösödési sorban, fiatalabbik bátyja, Frigyes yorki herceg után. Házassága után Vilmos megváltoztatta életmódját, és vigyázott az egészségére, órákon át sétált, visszafogta étkezését, és leginkább csak citromos árpateát ivott.Ziegler, 130. o. Bátyjai betegesek voltak, ő pedig mindent megtett, hogy túlélje őket.Molloy, 9. o. Frigyes 1827-ben meg is halt, és a már több mint 60 éves Vilmos lett a közvetlen trónörökös. Ugyanebben az évben George Canning miniszterelnök kinevezte őt a Királyi Haditengerészet élére lord-főadmirálisi (Lord High Admiral) minőségben. A tisztség részben címzetes volt, a flottát az admirálisok tanácsa irányította, akik hamar konfliktusokba keveredtek Vilmossal. Kenyértörésre a következő évben került sor köztük, amikor a herceg tíz napra kivitt a tengerre egy hajórajt, anélkül, hogy erről a parancsnokságot értesítette volna. Az új miniszterelnök, Wellington herceg követelte a királytól Vilmos lemondatását, akinek távoznia kellett a flotta éléről.
A feszültségek ellenére Vilmos jelentős eredményeket ért el a posztján. A zendülésen kívül más vétségekre eltörölte a korbácsolást, lépéseket tett a hajótüzérség minőségének javítására, és bevezette, hogy minden hajó állapotáról és harckészségéről rendszeres jelentéseket küldjenek az Admiralitásnak. Ő indította el az első gőzmeghajtású hadihajó építését.Ziegler, 141. o.