Franciaország (), vagy hivatalos nevén a Francia Köztársaság () független állam Nyugat-Európában, amely európai közigazgatási és tengerentúli területekkel egyaránt rendelkezik. Kontinentális területe a Földközi-tengertől a La Manche-csatornáig és az Északi-tengerig, valamint a Rajnától az Atlanti-óceánig terjed. Északkeleten Belgium, Luxemburg és Németország, keleten Svájc, Olaszország és Monaco, délen Andorra és Spanyolország, északnyugaton az Egyesült Királyság határolja. Tengerentúli területei közé tartozik a Dél-Amerikában fekvő Francia Guyana, valamint az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán számos szigete. Franciaország közigazgatása összesen 18 régióra és 101 megyére oszlik. -es területével a világ 42. és Európa 3. legnagyobb országa. Az ország fővárosa Európa egyik legnépesebb agglomerációja, Párizs. További jelentősebb települései közé tartozik még Marseille, Lyon, Toulouse, Bordeaux, Lille és Nizza is.
Területe már a vaskorban is lakott volt, gallok és kelták egyaránt telepedtek le erre a területre. A Római Birodalom I. e. 51-ben hódította meg és alakította itt ki Gallia provinciáját. A germán frankok 481-re hódították meg végleg ezt a vidéket és alapították meg a Frank Birodalmat. A 843-ban megkötött verduni szerződéskor létrejött Nyugati Frank Királyság jogutódaként jött létre 987-ben Capet Hugó megkoronázásával a Francia Királyság. A középkori francia állam egy erősen decentralizált feudális monarchia volt. II. Fülöp Ágost francia király volt az, aki megerősítette a királyi hatalom tekintélyét és a bouvines-i csatában (1214) aratott győzelmével megszilárdította a korábban szerzett területek feletti uralmát, mintegy megduplázva az ország méretét. Uralkodásának végére állama Európa egyik legjelentősebb országává vált. A 14. században az uralkodó Valois-ház idején kitört az Angliával szembeni százéves háború, amely végül francia győzelemmel zárult. A reneszánszkorban a francia kultúra virágzott, majd létrejött a francia gyarmatbirodalom, ami a 20. századig állt fenn és népessége és kiterjedése után a történelem második legnagyobbjának számított. A 16. század második felében a katolikusok és a protestánsok (hugenották) között kirobbant vallásháború súlyosan meggyengítette az országot. A 17. századra XIV. Lajos abszolutista uralkodása újra Európa meghatározó kulturális, politikai és katonai erejévé tette Franciaországot. Azonban a 18. századra az igazságtalan adózási rendszer, a költséges háborúk, mint a hétéves háború és az amerikai függetlenségi háború finanszírozása erősen eladósították az országot. Az 1789-es francia forradalom a monarchia és az ancien régime bukását eredményezte, kikiáltva az Első Köztársaságot valamint megfogalmazva az emberi és polgári jogok nyilatkozatát. A mai köztársaság 1958-ban Charles de Gaulle vezetésével jött létre. Algéria és a legtöbb francia gyarmat az 1960-as években vált függetlenné, de a többségük megőrizte szoros gazdasági és katonai kapcsolatait az anyaországgal.
Évszázadokon át a művészetek, a tudomány és a filozófia globális központjaként volt ismert. Az emberi jogok első nyilatkozata, az 1789-es emberi és polgári jogok nyilatkozata óta jelentős szerepet játszott az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jog fejlesztésében. Jelentős befolyást gyakorol politikai, gazdasági, katonai, diplomáciai, nyelvi és kulturális kérdésekben Európában és a világ más részein is. A világ fő szereplői közé tartozik az agrár-élelmiszeripari, repüléstechnikai, autóipari, nukleáris, divat- és luxuságazataiban is.
Az egyik legtöbb UNESCO világörökségi helyszínnel rendelkező ország, egyben 2020 táján a világ leglátogatottabb országa. Posztindusztriális ország, amely a nominális GDP szerint 2023-ban a világ 7. legnagyobb gazdaságának számít, valamint a 10. legnagyobbnak a vásárlóerő-paritás alapján. Kiemelkedő helyen szerepel ami az oktatás, az egészségügy, a várható élettartam és az emberi fejlettségi indexet illeti.
Globális nagyhatalomként az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Atomhatalom, hadserege a világ legerősebbjei közé tartozik. Egyik alapítója és vezető állama az Európai Uniónak, továbbá tagja a schengeni övezetnek és az eurózónának, valamint a G7, a NATO, az OECD, a WTO és a Frankofónia szerves részét képzi.
Történelem
bélyegkép|220px|bal|Barlangfestmények a Lascaux-i barlangban (Dordogne megye) amik az őskorban készültek úgy 15-17 000 évvel ezelőtt
A mai Franciaország határai majdnem egybeesnek a történelmi Gallia (Alpokon túli) területeivel, amelyeket egykor Gallia Transalpina néven ismertek. A területen kelta (latinul gall) törzsek éltek. Az i. e. 1. században Gallia egésze a terjeszkedő Római Birodalom provinciája lett, a rómaiak mindenütt városokat építettek, az őslakosság pedig összekeveredett velük, és átvette a latin nyelvet (romanizáció). A 2-3. század között a kereszténység is elterjedt.
A 4. század végén egyre fenyegetőbbé vált a keleti határon áttörő germán törzsek, majd az 5. századtól különösen a frankok jelenléte, akiknek nevéből a „francia” elnevezés is származik. Az 5-9. század között az ország területe a Frank Birodalom része lett; ennek legnagyobb uralkodója Nagy Károly császár volt. Utódai 843-ban a birodalmat három részre osztották, és a nyugati részből, a Nyugati Frank Királyságból alakult ki Franciaország. Nevét a mai Île-de-France tartományról kapta.
Nagy Károly leszármazottai, a Karolingok 987-ig uralták Franciaországot, a dinasztia ekkor kihalt, és Île-de-France hercegét, Párizs grófját, Capet Hugót koronázták királlyá. Az ő leszármazottaiból alakultak meg az országot uraló következő nagy dinasztiák, a Capetingek, a Valois-ház és a Bourbon-ház, amelyek hosszú örökösödési háborúkkal és házassági szövetségekkel végül egyesítették az országot. A királyság a 17. századtól élte fénykorát, különösen XIV. Lajos („a Napkirály”) uralma alatt (1643–1715). Ekkor óriási hatással volt az egész európai politikára, gazdaságra és kultúrára, lakosságának gyors növekedése pedig Európa legnépesebb országává tette. Megkezdődött a francia gyarmatosítás is. bélyegkép|175px|jobb|I. Napóleon francia császár császári díszben bélyegkép|210px|bal|A királyság végét jelentő Bastille ostroma a francia forradalom idején
1792-ben a nagy francia forradalom kikiáltotta a köztársaságot. 1799-ben Napoléon Bonaparte tábornok ragadta magához a hatalmat: puccsal megdöntötte a köztársaságot, és első konzullá, majd 1804-ben I. Napóleon néven császárrá kiáltatta ki magát. Seregeivel számos hadjárat során elfoglalta szinte fél Európát, legyőzte az ellene szervezett európai koalíciók hadseregeit, a meghódított országokból csatlós államokat kreált, és több helyen saját családjának tagjait ültette trónra. Oroszország elleni hadjárata azonban kudarccal végződött. A napóleoni háborúkban kb. egymillió francia katona halt meg, mégis ez az időszak volt a francia dicsőség és a francia nemzet kialakulásának nagy korszaka. Napóleon 1815-ös veresége után az országban restaurálták a Bourbon-királyságot. 1830-ban azonban egy újabb forradalom elűzte a Bourbon-uralkodót, és alkotmányos királyságot vezettek be, az Orléans-házból (a Bourbon-ház orléans-i ágából) választott uralkodóval.
1848-ban egy újabb forradalom eredményeként a Nemzetgyűlés kikiáltotta a „második Francia Köztársaságot”. Ez rövid életű volt, mert Napoléon Bonaparte unokaöccse, Louis Napoléon tábornok puccsal megszerezte a főhatalmat, és 1852-ben III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát (Második Császárság). Uralma alatt az ország gyors ütemben fejlődött, meggyorsult a gyarmatszerzés, erősödtek Franciaország európai pozíciói. III. Napóleon császár 1870-ben a Francia Császárságot parlamentáris monarchiává nyilvánította. Még ebben az évben kitört a porosz–francia háború, amelyben a Franciaország súlyos vereséget szenvedett. A németek megszállták az országot, a császár megbukott. 1871-ben polgári radikális – szocialista forradalom kezdődött, és megalakult a Párizsi Kommün. Ennek leverése után jött létre a „harmadik köztársaság”.
Franciaország 1870 és 1914 között jelentős gyarmatbirodalmat épített ki Afrikában, Ázsiában és Óceániában, Dél- és Közép-Amerikában (francia imperializmus). A fegyverkező Német Birodalom ellensúlyozására létrejött a brit-francia szövetség (antant). bélyegkép|210px|bal|Párizs a második világháború végén 1945-ben
Angolszász szövetségeseinek segítségével Franciaország az első világháborúból, majd a náci német megszállás után a második világháborúból is győztesként került ki. Gyarmatbirodalma azonban az 1950-es években széthullott. A háború után az úgynevezett „negyedik köztársaság”, majd 1958-tól máig az „ötödik köztársaság” következett — ez utóbbi alapjait Charles de Gaulle dolgozta ki a köztársasági elnök jogkörének megnövelésével.
1968-ban baloldali diáklázadások törtek ki. A polgárháborús veszélyt sikerült elhárítani, ám de Gaulle lemondott. Utódai, Georges Pompidou és Valéry Giscard d’Estaing sokáig az ő nyomdokában jártak, majd 1981-től a szocialista François Mitterrand több szociális reformot hajtott végre. A fő társadalmi problémákat azonban nem sikerült megoldania, és bukása után megerősödött a jobboldal. Az elnöki posztot 1995 óta Jacques Chirac töltötte be. A 2007-es elnökválasztáson a magyar gyökerű Nicolas Sarkozy lett a köztársasági elnök. Őt követte 2012-től a szocialista François Hollande, majd 2017-től a centrista Emmanuel Macron.
Franciaország külpolitikáját a 90-es évek óta az Európai Unió fejlődésének elősegítése, ezen belül különösen a Németországgal való kibékülés és együttműködés jellemzi. 1999-ben bevezették az eurót. Ennek ellenére az ország lakosságának többsége a 2005. májusi népszavazáson az Európai Alkotmány ellen szavazott.
Földrajz
Franciaország európai területe (France métropolitaine) Nyugat-Európában a Földközi-tengertől egészen az Északi-tengerig, a Rajnától az Atlanti-óceánig terjed. Szárazföldi szomszédai Belgium, Luxemburg, Németország, Svájc, Olaszország, Monaco, Andorra és Spanyolország. Az Egyesült Királyságtól a La Manche-csatorna választja el. A központi területhez számítják Korzika szigetét is. Az ország gyarmatosító múltja örökségeként Európától távoli úgynevezett tengeren túli megyékkel és adminisztratív módon függő területekkel rendelkezik. Dél-Amerikában Francia Guyana szomszédos Suriname-mal és Brazíliával. Franciaországhoz tartozó kis szigetek mindhárom óceánban találhatók.
A francia vidékek domborzata igen változatos képet mutat. A tájak északon és nyugaton tengerparti síkságokká szelídülnek, míg a keleti és déli- délkeleti vidékek vadregényes hegyláncokkal (például Francia-középhegység) kápráztatják el az oda látogatót. Délen tör az ég felé a Pireneusok vonulata, és innen a Földközi-tenger partján, a Francia Riviérán végighaladva elérjük az Alpok csúcsait. Itt emelkedik Európa legmagasabb pontja is, a 4808 m-es Mont Blanc.
A Vogézek déli részétől déli irányban, a Francia-középhegység keleti részén a Cévennekig húzódó vízválasztó vágja ketté az országot. A vízválasztótól keletre a Rhône és a Saône gyűjti össze az Alpok és a keleti országrész vizeit és szállítja a Földközi-tengerbe. Franciaország többi nagy folyója már az Atlanti-óceán vízgyűjtő területéhez tartozik. Az északi terület legjelentősebb folyója a Szajna. Az Oise, az Aisne, a Marne és a Yonne vizeit összegyűjtve a Párizsi-medencén átfolyva a La Manche-ba torkollik. A Francia-középhegységben eredő Loire a Bretagne-tönk déli peremét átszelve éri el az óceánt. Az Aquitániai-medence fő folyója, a Garonne a Pireneusokból és a Francia-középhegység nyugati oldalairól lefutó vizeket gyűjti össze. A Francia-középhegységből lefutó másik jelentős folyóval, a Dordogne-nyal közös tölcsértorkolatuk a Gironde. A Lorraine-i fennsíkon és az Ardennekben eredő folyók az Északi-tengerbe szállítják vizüket. A Maas, a Moselle és az Ill a Rajna mellékfolyói. Az éghajlatnak megfelelően az ország folyóit egyenletes vízjárás és bő utánpótlás jellemzi. Az egyes vízrendszereket fejlett csatornahálózat köti össze.
Éghajlat