bélyegkép|jobbra|250px|Hyotherium major bélyegkép|jobbra|250px|Kubanochoerus gigas bélyegkép|jobbra|250px|Bojtosfülű disznó (Potamochoerus porcus bélyegkép|jobbra|250px|Szavannai varacskosdisznó (Phacochoerus africanus) bélyegkép|jobbra|250px|Nyanzachoerus khinzir bélyegkép|jobbra|250px|Chleuastochoerus stehlini
A disznófélék (Suidae) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjének egyik családja.
A családba 20 recens faj tartozik.
A disznófélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a kan, koca és malac szavakkal jelöljük.
A disznófélék Ázsiában jelentek meg először, az oligocén idején. Utódaik a miocén korban Európa területén is szétterjedtek. Már ismernek néhány ősdisznófajt, ezeknek a fogazatuk változatos étrendre utalnak, a teljesen növényevőktől a dögevőkig (Tetraconodon esetében).
Megjelenésük A disznóféléket, sokan az őspárosujjú patásokhoz hasonlítják. Eltérően a rend többi tagjától, a disznóféléknek mindegyik lábán négy ujj található, habár csak a két középsőn járnak. Az emésztőrendszerük is sokkal egyszerűbb, mint a kérődzőké.
A méretük igen változatos: az 58-66 centiméter hosszúságtól és 6-9 kilogramm tömegtől, a törpedisznó esetében, a 130-210 centiméter hosszúságig és 130-275 kilogramm tömegig, az erdei disznó esetében. Jellemzőik a rövid nyak és a nagy fej, amelyen kis szemek és kiemelkedő fülek ülnek. Az orrüregük, kerek orrban végződik. Szőrzetük durva tapintású, rövid farkuk rojtban végződik. A kanok hímvesszője dugóhúzó alakú.
Az állatok hallása igen fejlett, és sokféle hangot képesek kiadni. Finom szaglásuk segítségével sokféle táplálékot tudnak megkeresni: füveket, leveleket, gyökereket, rovarokat, gilisztákat, sőt békákat és egereket is. Vannak válogatosabb és teljesen növényevő fajok is.
A fogazatuk az étrendjükről tanúskodik. Eltérően a többi párosujjú patástól, a disznófélék megtartják a felső metszőfogaikat. A szemfogak megnagyobbodtak és agyarrá alakultak, amelyekkel az állatok túrnak és verekednek. Két fog között nagyon kicsi a hely. A fogak száma fajtól függően változik, de az átlag számozás a következő: .
Életmódjuk és szaporodásuk Az „ősi” megjelenésük ellenére, az állatok okosak és alkalmazkodó képesek. A felnőtt kocák és malacaik kondákban járnak, míg a kanok magányosak vagy kisebb legénycsapatokban élnek. Általában nem területvédők, az összetűzésekre csak a szaporodási időszak alatt kerül sor.
Az alomnagyság fajtól függően változik 1 és 12 között. A koca fűből készít fészket vagy kis gödröt ás, ezt csak 10 nap után hagyják el a malacok. Az elválasztás körülbelül 3 hónap után következik be, és az ivarérettséget 18 hónaposan érik el. A kanok nem párosodhatnak négyéves korukig, amíg el nem érik teljes kifejlettségüket. Mindegyik fajnál a kanok mérete és agyara nagyobb, mint a kocáké.
Rendszertani besorolásuk A legtöbb rendszerező szerint az összes élő disznófaj (beleértve a házi sertést és a babirusszát is), néhány fosszilis fajjal együtt ebbe az alcsaládba tartozik. Míg mások, például Jan van der Made őslénykutató 2010-ben kijelentette, hogy szerinte egyes élő taxonokat, köztük a Phacochoerini- és a Babyrousini-fajokat, külön-külön alcsaládokba kéne áthelyezni.Van der Made, 2010, p. 115 Az őslénykutatók még abban sem értenek egyet, hogy a fosszilis taxonok közül, például a Suoidea csoportbeli - csoport, mely magába foglalja a disznóféléket, pekariféléket (Tayassuidae), valamint néhány kihalt családot - állatok alsóbb taxonjai, tulajdonképpen melyik felsőbb taxonhoz tartoznak.Grubb, 2005; McKenna and Bell, 1997, pp. 393–397; Orliac et al., 2010
Rendszerezésük A család az alábbi élő, illetve kihalt alcsaládokat, nemzetségeket és nemeket foglalja magába:
†Cainochoerinae †Albanohyus †Cainochoerus
†Hyotheriinae †Aureliachoerus †Chicochoerus †Chleuastochoerus †Hyotherium †Nguruwe (korábban a ma már nem használt Kubanochoerinae alcsaládba sorolták) †Xenohyus
†Listriodontinae †Kubanochoerini †Kubanochoerus †Listriodontini †Eurolistriodon †Listriodon (szinonimája: Bunolistriodon) †Namachoerini †Lopholistriodon †Namachoerus
SuinaeMcKenna and Bell, 1997, pp. 394–397Grubb, 2005 Suini Gray, 1821 - 4 nem †Eumaiochoerus †Hippopotamodon - szinonimái: Dicoryphochoerus, Limnostonyx †Korynochoerus †Microstonyx Porcula Hodgson, 1847 törpedisznó (Porcula salvania) Hodgson, 1847 Sus Linnaeus, 1758 Potamochoerini Gray, 1873 - 5 nem †Celebochoerus Hylochoerus Thomas, 1904 †Kolpochoerus van Hoepen & van Hoepen, 1932 - szinonimái: Ectopotamochoerus, Mesochoerus, Omochoerus, Promesochoerus Potamochoerus Gray, 1854 †Propotamochoerus †Hippohyini Thenius, 1970 - 3 nem †Hippohyus Falconer & Cautley, 1847 †Sinohyus †Sivahyus Phacochoerini Gray, 1868 - 4 nem; egyes rendszerezők külön, a Phacochoerinae alcsaládba helyezik †Metridiochoerus varacskosdisznó (Phacochoerus) F. Cuvier, 1826 †Potamochoeroides †Stylochoerus Babyrousini Thenius, 1970 - 1 nem; egyes rendszerezők külön, a Babyrousinae alcsaládba helyezik Babyrousa Perry, 1811
†Tetraconodontinae †Conohyus †Notochoerus †Nyanzachoerus †Parachleuastochoerus †Sivachoerus †Tetraconodon
Incertae sedis (az alábbi nemek nincsenek alcsaládokba foglalva): †Hemichoerus †Hyosus †Kenyasus (korábban a ma már nem használt Kubanochoerinae alcsaládba sorolták) †Libycochoerus †Megalochoerus †Schizochoerus †Sinapriculus
Jegyzetek
Források ITIS szerinti rendszer besorolása Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás)
Fordítás
Kategória:Emlőscsaládok