II. János , a Trastámara-házból származó kasztíliai és leóni király (1406 – 1454) volt.
Származása II. János apja III. Henrik (1379 – 1406) kasztíliai és leóni király (1390 – 1406), az édesanyja Lancasteri Katalin (1372 – 1418) angol hercegnő volt (Plantagenêt-ház).Katalin hercegnő apja John of Gaunt (1340 – 1399), Lancaster hercege, III. Eduárd (1312 - 1377) angol király fia; édesanyja a herceg második felesége, Konstancia (1354 – 1394), az Ivreai-Burgundiai házból származó I. Péter (1334 – 1369) kasztíliai királynak María de Padillától (1334 körül – 1361) született, idősebbik leánya volt.
Élete és uralkodása Születésétől a nagykorúságáig (1405 – 1419) II. János hosszú uralkodása Kasztília történetének mozgalmas és anarchikus időszaka volt.
A király csak egyéves volt, amikor az apja meghalt; nagykorúságáig ketten látták el a régensséget: A királyság északi részén az anyakirályné, Lancasteri Katalin; a déli, veszélyesebb részén, a mór Granadai Királysággal határos területen, III. Henrik öccse, a király nagybátyja, Ferdinánd (1380 – 1416) infáns. (A mórok 1406. évi, Murcia tartományba való betörésével kirobbant harcoknak csak az 1408-ban megkötött fegyverszünet vetett véget.) 1408 jelentős év volt a még csak hároméves király életében: Ekkor került a királyi udvarba a körülbelül tizennyolc éves Álvaro de Luna (1390 körül – 1453), aki később II. Jánosnak szinte mindenható kegyencévé vált. Álvaro de Luna a nagybátyja, Pedro de Luna y Albornoz (1375 körül – 1414) toledói érsek révén jutott be az udvarba.Az érsek XIII. Benedek (Pedro Martínez de Luna y Pérez de Gotor) (1328 – 1423) ellenpápa unokatestvére volt.
1410-ben lejárt a Granadával kötött fegyverszünet, és Ferdinánd infáns szeptemberben elfoglalta a móroktól Antequera várát. Hetven év, az 1340-ben, Salado folyó melletti csatában kivívott kasztíliai (és portugál) győzelem után, ez volt a legnagyobb kasztíliai diadal a mórok ellen; Ferdinánd infáns meg is kapta az „Antequerai” előnevet. 1410. novemberben Kasztília és Granada fegyverszünetet kötöttek, 1411-ben pedig az Ayllón városában megkötött békeszerződés véget vetett a Kasztília és Portugália között, 1384-ben kirobbant – fegyverszünetekkel megszakított – háborúnak.
1410-ben - I. Márton (1356 – 1410) aragóniai király halálával - törvényes férfiágon, a Barcelonai-ház kihalt. Ferdinánd infáns az édesanyja, Aragóniai Eleonóra (1358 – 1392) királyné – IV. Péter (1319 - 1387) aragóniai királynak a leánya, és I. Márton húga – révén igényt tartott az aragóniai koronára. Aragóniában, két év uralmi válság után, 1412-ben, Ferdinánd infánsnak sikerült a trónra kerülni, I. Ferdinánd néven ő lett az első aragóniai király a Trastámara-házból (valamint - szintén I. Ferdinánd néven - Szicília királya). I. Ferdinánd király 1416-ban meghalt, utódja a legidősebb fia lett, V. Alfonz (1394, vagy 1396 – 1458) király.Szicíliában és Nápolyban egyaránt I. Alfonz néven volt király.
Lancasteri Katalin anyakirályné, a másik régens, 1418-ban meghalt. A kasztíliai uralmi válságot Sancho de Rojas (1372 – 1422) toledói érsek azzal oldotta meg, hogy a Madridban tartott Cortessel (a rendi gyűléssel) a tizennegyedik évébe lépett II. Jánost nagykorúvá nyilvánította.
A nagykorúságától az aragóniai infánsok legyőzéséig (1419 – 1445) II. János nagykorúvá nyilvánítása után, hamarosan, súlyos hatalmi válságok robbantak ki Kasztíliában:
I. Ferdinánd többi fia – V. Alfonz öccsei – Aragóniai János (1398 – 1479), Aragóniai Henrik (1400 – 1445) és Aragóniai Péter (1405, vagy 1406 – 1438) infánsok, jelentős uradalmakat birtokoltak Kasztíliában, és be kívántak avatkozni a kasztíliai politikába, elsősorban Henrik infáns, és sokszor Kasztíliában is tartózkodtak. (A Kasztíliában tartózkodás alól János infáns kivétel: Ő, 1419. december 5-én, meghatalmazott útján, Olite városában, feleségül vette Navarrai Blanka (1387 – 1441) trónörököst (Évreux-ház), aki 1425-ben, az apja, III. Károly (1361 – 1425) király halálakor, Navarra királynője lett (I. Blanka); János infáns pedig – II. János néven – a felesége jogán, társuralkodóvá vált.)
Henrik infáns kifejezetten kételkedett II. János képességeiben, az uralkodásra való alkalmasságában, és merész lépésre szánta el magát: 1420. július 14-én, a Tordesillasban tartott Cortes során, Henrik infáns – a szövetségesei (Ruy López Dávalos (1357 – 1428), Condestable de Castilla (Kasztília fő-hadparancsnoka); Pedro Manrique de Lara (1381 – 1440), a királyság főbírója, Juan Vázquez de Cepeda (későbbi nevén: Juan de Tordesillas) (? – 1437), Segovia püspöke, Íñigo López de Mendoza (1398 – 1458), aki később Santillana első márkija (őrgrófja) lett) támogatásával – szinte puccsot végrehajtva, őrizetbe, tisztes fogságba vetette II. Jánost (akinek ekkor már a szolgálatában állt Álvaro de Luna); és Henrik infáns – egészen 1420. decemberig – kezébe vette Kasztíliában a hatalmat.
Henrik infáns és „védencei” először Segoviába, majd Ávilába mentek. 1420. augusztus 4-én, Ávilában, II. János feleségül vette Aragóniai Máriát (1396 körül – 1445), az unokahúgát, I. Ferdinánd király leányát, az infánsok testvérét.II. János és Aragóniai Mária esküvője 1420-ban volt, nem 1418-ban, ahogyan egy-két forrás állítja. - ( ; ; - 2013. szeptember 26.) 1420. novemberben pedig, Talavera de la Reinában, újabb esküvőt tartottak: Henrik infáns szintén az unokahúgát vette feleségül, II. János nővérét, Kasztíliai Katalin (1403 – 1439) infánsnőt. II. János a házasságkötés alkalmából a sógorát Villena hercegévé tette.
Azonban, még 1420. november végén, II. János és Álvaro de Luna megszöktek, a Portocarrero-család tagjainak a segítségével (a kegyenc első felesége, Elvira de Portocarrero (? – 1430 előtt), ebből a családból származott); Montalbán várába menekültek. Henrik infáns csapatai hiába ostromolták a várat, 1420. decemberben fel is hagytak az ostrommal; II. János visszavette a hatalmat.
A történtek után Kasztília politikai életét II. János – és a kegyence, Álvaro de Luna –, valamint az aragóniai infánsok, illetve Álvaro de Luna és egyes főurak – grandok – közötti konfliktusok jellemezték.
Az 1421-es év azonban Kasztíliában viszonylag békében telt el, csak Henrik infáns portyázásai okoztak némi zavart. Álvaro de Luna ezért a következő évben (1422-ben) erélyesen fellépett az infáns ellen: A megbékélés ürügyével Madridba csalta az infánst, és először itt, majd Mora várában fogságba vetette, egészen 1427-ig. Henrik felesége Aragóniába menekült, és az Aragóniához tartozó Valenciába menekült Ruy López Dávalos, a condestable (ott is halt meg); II. János pedig - 1423-ban - Álvaro de Lunát nevezte ki az új condestablének.
V. Alfonz csak 1425-ben tudott fellépni Henrik infáns szabadon engedése érdekében, de ekkor még nem járt eredménnyel. 1427-ben azonban, összefogva öccsével, II. János navarrai királlyal, háborúval fenyegette meg Kasztíliát, ha nem engedik szabadon Henrik infánst. A fellépésük hatásos volt, öt év fogság után Álvaro de Luna szabadon engedte az infánst. A kiszabaduló infáns azonban, összefogva néhány kasztíliai granddal (Fadrique Enríquez (1390 körül – 1473), Kasztília későbbi admirálisa;Fadrique Enríqueznek, aki később admirális lett, a nagyapja az I. Péter (1334 – 1369) kasztíliai király (Ivreai-Burgundiai ház által meggyilkoltatott, Fadríque Alfonso (Frigyes Alfonz) (1334 /1333?/ - 1358) volt, II. Henrik (1334 /1333?/ – 1379) kasztíliai királynak – II. János dédapjának – az ikertestvére. Luis González de Guzmán (? – 1443), a Calatrava Lovagrend mestere; Juan de Sotomayor (? - ?), az Álcantara Lovagrend mestere, Fadríque Enríquez (1388 – 1430), Arjona hercege (a leendő admirális unokatestvére), Rodrigo Alonso Pimentel (? – 1440), Benavente második grófja, Íñigo López de Mendoza (1398 – 1458), aki később Santillana első márkija lett), elérte azt, hogy II. János a kegyencét elbocsátotta; ez volt Álvaro de Luna első elbocsátása. Kasztíliában azonban anarchia alakult ki, és a király már 1428-ban visszahívta Álvaro de Lunát.
A kegyenc ezután elérte azt, hogy 1429. januárban II. János elkobozta mind Henrik és Péter infánsok, mind navarrai II. János kasztíliai birtokait. Viszont erre a lépésre válaszul, 1429. júniusban, II. János navarrai király és V. Alfonz aragóniai király megtámadták Kasztíliát. Testvérük, Mária királyné – a kasztíliai uralkodó felesége -, azonban beavatkozott a viszályba, és elérte azt, hogy a támadók visszavonuljanak.
A konfliktusnak teljesen csak az 1430. július 15-én, Majano városában megkötött megállapodás vetett véget, amelynek eredménye ötéves fegyverszünet lett, Kasztília és Aragónia, illetve Kasztília és Navarra között, és amely megállapodás Álvaro de Luna sikerét hozta. A kegyenc elérte azt, hogy Henrik és Péter infánsoknak el kellett hagyniuk Kasztíliát; és az itteni vagyonuk helyett szerény összegű járadékot kaptak. (Péter infáns 1438-ban, V. Alfonz itáliai harcaiban elesett.)
A fegyverszünetet kihasználva, II. János és Álvaro de Luna a Granadai Királyság ellen fordultak, ugyanis a korábbi években megszaporodtak a határvillongások. 1431. július 1-én, a La Higueruela mellett vívott csatában, az Álvaro de Luna vezette kasztíliaiak nagy győzelmet arattak a granadai mórok felett, akiket maga a király, a Nasszerida-dinasztiából származó IX. Muhammad (1396 - 1454) vezetett.A granadai mór uralkodók király, szultán és emír titulussal egyaránt szerepelnek a forrásokban. A harcok ez után még évekig eltartottak (1439-ben Kasztília és Granada fegyverszünetet kötöttek; de ez után is voltak a határmentén kisebb összecsapások); Granada visszafoglalásának az ideje még nem érkezett el.
A korábbi időszakhoz viszonyítva, békésebb időszak következett be Kasztíliában. Ennek jele volt az, hogy - hat évvel a Majanóban kötött fegyverszünet után - 1436. november 22-én, Toledóban, Kasztília és Navarra békét kötöttek. Megállapodott a két fél arról is, hogy II. János elsőszülött fia, Henrik (1425 – 1474), Asztúria hercege, a trónörökös, feleségül fogja venni Navarrai Blanka (1424 – 1464) infánsnőt; I. Blanka királynő és II. János király leányát.Az esküvőre 1440-ben került sor, de nem hálták el, így a házasság gyermektelen maradt. Blankának 1453-ban vissza kellett térnie Navarrába; a házasságot érvénytelenítették.
1439-ben azonban - az előző évben visszatért - Aragóniai Henrik infáns körül egy nemesi csoport (liga) alakult ki a kegyenc ellen, amelynek – mások mellett – a tagjai voltak: Pedro de Estúñiga (Zúñiga) y Leiva (1384 – 1453), Ledesma (és Plasencia) grófja, Pedro de Castilla Eril (1394 – 1461), Obispo püspöke, Sancho Sánchez de Rojas (? - 1454), Astorga püspöke, Luis de la Cerda y Mendoza (1404? – 1447?), Medinaceli grófja. Pedro Fernández de Velasco (1399 – 1470), Haro grófja a közvetítő szerepét töltötte be a csoportosulás és Álvaro de Luna között. 1439. június 27-én, Roa környékén, Ledesma grófja egy kisebb csatában győzött is a kegyenc támogatói ellen. Álvaro de Luna ellenzékét navarrai sereg is támogatta; a szembenálló felek végül 1439. októberben, Castronuñóban, megállapodtak: Álvaro de Lunának hat hónapra vissza kellett vonulnia az udvarból (ez volt a második elbocsátása); az aragóniai infánsoktól elvett javakat pedig vissza kellett adni. (Henrik infáns édesanyja, I. Ferdinánd király felesége, Kasztíliai Eleonóra Urraca (1374 – 1435), Alburquerque grófnője volt; Henrik így Alburquerque grófja lett.)