A Phalacrocorax a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó nem.
Rendszertani besorolásuk 2010-ig a kárókatonafélék családjába, csak a Phalacrocorax madárnem tartozott. Azonban 2010-ben az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusán (International Ornithological Congress) Gill és Donsker azt javasolták, hogy az öt törpefajt és egy kihalt fajt vonjanak ki ebből a nemből és helyezzék át az eddig szinonimaként kezelt Microcarbo nembe. E javaslat alátámasztásához Siegel-Causey (1988), Kennedy et al. (2000), valamint Christidis és Boles (2008) tanulmányaira támaszkodtak; a javaslat a kongresszus alatt célt is ért.
Rendszerezés A nembe az alábbi 2 alnem és 32 recens faj tartozik:
Phalacrocorax alnem üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) (Linnaeus, 1761) füles kárókatona (Phalacrocorax auritus) (Lesson, 1831) guanókormorán (Phalacrocorax bougainvillii) (Lesson, 1837) brazil kárókatona (Phalacrocorax brasilianus) (Gmelin, 1789) campbell-szigeti kárókatona (Phalacrocorax campbelli) (Filhol, 1878) fokföldi kárókatona (Phalacrocorax capensis) (Sparrman, 1788) japán kárókatona (Phalacrocorax capillatus) (Temminck & Schlegel, 1850) nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) (Linnaeus, 1758) királykormorán (Phalacrocorax carunculatus) (Gmelin, 1789) stewart-szigeti kárókatona (Phalacrocorax chalconotus) (G.R. Gray, 1845) auckland-szigeteki kárókatona (Phalacrocorax colensoi) (Buller, 1888) pitt-szigeti kárókatona (Phalacrocorax featherstoni) (Buller, 1873) feketeképű kárókatona (Phalacrocorax fuscescens) (Vieillot, 1817) barnamellű kárókatona (Phalacrocorax fuscicollis) Stephens, 1826 vöröslábú kárókatona (Phalacrocorax gaimardi) (Lesson & Garnot, 1828) csököttszárnyú kárókatona (Phalacrocorax harrisi) (Rothschild, 1898) sziklai kárókatona (Phalacrocorax magellanicus) (Gmelin, 1789) namíb kárókatona (Phalacrocorax neglectus) (Wahlberg, 1855) perzsa kárókatona (Phalacrocorax nigrogularis) (Ogilvie-Grant & H.O. Forbes, 1899) chatham-szigeteki kárókatona (Phalacrocorax onslowi) (H.O. Forbes, 1893) alaszkai kárókatona (Phalacrocorax pelagicus) (Pallas, 1811) kaliforniai kárókatona (Phalacrocorax penicillatus) (Brandt, 1837) †pápaszemes kormorán (Phalacrocorax perspicillatus) (Pallas, 1811) pettyes kárókatona (Phalacrocorax punctatus) (Sparrman, 1786) bounty-szigeti kárókatona (Phalacrocorax ranfurlyi) (Ogilvie-Grant, 1901) fekete kárókatona (Phalacrocorax sulcirostris) (Brandt, 1837) vörösarcú kárókatona (Phalacrocorax urile) (Gmelin, 1789) maori kárókatona (Phalacrocorax varius) (Gmelin, 1789)
Leucocarbo alnem kékszemű kárókatona (Phalacrocorax atriceps) (King, 1828) antarktiszi kékszemű kárókatona (Phalacrocorax bransfieldensis) (Murphy, 1936) déli-georgai kárókatona (Phalacrocorax georgianus) (Lonnberg, 1906) varacskos kárókatona (Phalacrocorax verrucosus) (Cabanis, 1875)
Fosszilis fajok Az alábbi lista a fosszilis fajokat foglalja magába:
Phalacrocorax marinavis (oligocén ?-? kora miocén; Oregon, USA) – korábban Oligocorax-nak tekintették Phalacrocorax littoralis (késő oliocén/kora miocén; St-Gérand-le-Puy, Franciaország) – korábban Oligocorax-nak tekintették, de meglehet, hogy inkább Nectornis Phalacrocorax intermedius (kora – középső miocén; Közép-Európa) – hozzá tartoznak a P. praecarbo, Ardea/P. brunhuberi aés Botaurites avitus Phalacrocorax macropus (kora miocén ?-? pliocén; Északnyugat-USA) Phalacrocorax ibericus (késő miocén; Valles de Fuentiduena, Spanyolország) Phalacrocorax lautus (késő miocén; Golboçica, Moldova) Phalacrocorax serdicensis (késő miocén Hrabarsko, Bulgária) Phalacrocorax femoralis (Modelo késő miocén/kora pliocén; Nyugat-Észak-Amerika) – korábban Miocorax-nak tekintették Phalacrocorax sp. (késő miocén/kora pliocén; Lee Creek Mine, USA) Phalacrocorax longipes (késő miocén – kora pliocén; Ukrajna) – korábban Pliocarbo-nak tekintették Phalacrocorax goletensis (kora pliocén ?-? kora pleisztocén; Mexikó) Phalacrocorax wetmorei (Bone Valley kora pliocén; Florida) Phalacrocorax sp. (Bone Valley kora pliocén; Polk megye, Florida, USA)A Anatomical terms of location#Proximal and distal|proximal ulna, Specimen PB 311, Pierce Brodkorb collection. Initially assigned to P. idahensis. However, it is far too large, being from a very big species possibly larger than a great cormorant: Murray (1970) Phalacrocorax leptopus (Juntura kora/középső pliocén; Juntura, Malheur County, Oregon, USA) Phalacrocorax idahensis (középső pliocén ?-? pleisztocén; Idaho, USA) Phalacrocorax destefanii (késő pliocén; Olaszország) – korábban Paracorax-nak tekintették Phalacrocorax filyawi (Pinecrest késő pliocén; Florida, USA) – meglehet, hogy valójában P. idahensis Phalacrocorax kumeyaay (San Diego késő pliocén; Kalifornia, USA) Phalacrocorax macer (késő pliocén; Idaho, USA) Phalacrocorax mongoliensis (késő pliocén; Nyugat-Mongólia) Phalacrocorax rogersi (késő pliocén -? kora pleisztocén Kalifornia, USA) Phalacrocorax kennelli (San Diego pliocén; Kalifornia, USA) Phalacrocorax sp. "Wildhalm" (pliocén) – meglehet, hogy azonos a P. longipes-szelAt least part of a coracoid is known. Does not appear to belong to the true cormorants. May have been closer in Morphology (biology)|habitus to North Pacific shags, but not closely related to these: Howard (1932). Phalacrocorax chapalensis (késő pliocén/kora pleisztocén; Jalisco, Mexikó Phalacrocorax gregorii (késő pleisztocén; Ausztrália) – meglehet, hogy nem önálló faj Phalacrocorax vetustus (késő pleisztocén; Ausztrália) – korábban Australocorax-nak tekintették, továbbá meglehet, hogy nem önálló faj Phalacrocorax reliquus Phalacrocorax sp. (Sarasota megye, Florida, USA) – meglehet, hogy valójában P. filawyi/idahensis
A korábban idesorolt „Phalacrocorax” (vagy „Oligocorax”) mediterraneus egy egészen más családbeli, Paracrax antiquának bizonyult;Cracraft (1971) míg a „P.” subvolans tulajdonképpen egy Anhinga-faj, Anhinga subvolans (Brodkorb, 1956) néven.Florida Museum of Natural History|UF 4500, a proximal right humerus half. About 15% larger than A. anhinga and more plesiomorphic: Brodkorb (1956), Becker (1986)
Jegyzetek
Források Christidis, L., and W. E. Boles. 2008. Systematics and taxonomy of Australian birds. CSIRO Publishing, Collingwood, Victoria, Australia. Gill, F., and D. Donsker (eds.). 2010. IOC World Bird Names (Version 2.4). Available at (Accessed 12 May 2010). Kennedy, M., R. D. Gray, and H. G. Spencer. 2000. The phylogenetic relationships of the shags and cormorants: can sequence data resolve a disagreement between behavior and morphology? Molecular Phylogenetics and Evolution 17: 345-359. Siegel-Causey, D. 1988. Phylogeny of the Phalacrocoracidae. Condor 90: 885-905. Available at (Accessed 13 May 2010). Benson, Elizabeth (1972): The Mochica: A Culture of Peru. Praeger Press, New York. Berrin, Katherine & Larco Museum (1997) The Spirit of Ancient Peru: Treasures from the Larco Museum|Museo Arqueológico Rafael Larco Herrera. Thames and Hudson, New York.
Dorst, J. & Mougin, J.L. (1979): Family Phalacrocoracidae. In: Ernst Mayr|Mayr, Ernst & Cottrell, G.W. (eds.): Check-List of the Birds of the World Vol. 1, 2nd ed. (Struthioniformes, Tinamiformes, Procellariiformes, Sphenisciformes, Gaviiformes, Podicipediformes, Pelecaniformes, Ciconiiformes, Phoenicopteriformes, Falconiformes, Anseriformes): 163–179. Museum of Comparative Zoology, Cambridge. Hope, Sylvia (2002): The Mesozoic radiation of Neornithes. In: Chiappe, Luis M. & Witmer, Lawrence M. (eds.): Mesozoic Birds: Above the Heads of Dinosaurs: 339–388.
IUCN (2007): 2007 IUCN Red List of Threatened Species. IUCN, Gland.
Orta, Jaume (1992): Family Phalacrocoracidae. In: del Hoyo, Josep; Elliott, Andrew & Sargatal, Jordi (eds.): Handbook of Birds of the World, Volume 1 (Ostrich to Ducks): 326–353, plates 22–23. Lynx Edicions, Barcelona. Robertson, Connie (1998): Book of Humorous Quotations. Wordsworth Editions.
André Thévet|Thevet, F. André (1558): About birds of Ascension Island. In: Les singularitez de la France Antarctique, autrement nommee Amerique, & de plusieurs terres & isles decouvertes de nostre temps: 39–40. Maurice de la Porte heirs, Paris. van Tets, G. F. (1976): Australasia and the origin of shags and cormorants, Phalacrocoracidae. Proceedings of the XVI International Ornithological Congress: 121–124. Birding.hu – magyar neve – Perzsa kárókatona
Fordítás
További információk Cormorant videos on the Internet Bird Collection
First video of cormorant deep sea dive, by the Wildlife Conservation Society and the National Research Council of Argentina. WCS press release, 2012-07-31
Kategória:Kárókatonafélék Kategória:Madárnemek