bélyegkép|Aranyötvözetből készült fém borítókorona

A fogászatban koronának nevezzük azt a fogművet, mely beborítja a klinikai korona egészét (teljes borítókorona) és cementezéssel rögzül. Részleges koronának nevezzük, azt a fogművet, mely a fogkorona felszíneit csak részlegesen borítja be. Ilyenek például a 3/4 és 4/5 koronák, melyek a fog négy illetve öt felszínéből a vesztibulárisat szabadon hagyják. Ugyancsak részleges korona az ekvatoriális korona, mely ellentétben a teljes borítókoronával, nem éri el az ínyszélt és csak a fog maximális domborulatáig terjed.

A koronák extrakoronális rögzített fogpótlások, mivel a fogat körbefogják és a rögzítés után nem távolíthatóak el csak a fogmű károsításával. Ezzel szemben az inrakoronális fogpótlások a fog belsejében kialakított üregben rögzülnek. Ezenkívül indirekt fogpótlások, mert elkészítésük nem rögtön a szájüregben történik, hanem fogtechnikai laboratóriumban, több lépésben. A fogorvos miután előkészítette a fogat, egy lenyomatot vesz és azt küldi a laboratóriumba, ahol a kért anyagból elkészítik a koronát. A kész koronát ragasztócementekkel rögzítik a foghoz. Az 1980-as években kifejlesztett CAD/CAM (Computer-aided design, computer-aided manufacturing) technika segítségével a fogorvos egyedül, technikus nélkül is (székmellett, chairside) elkészíthet intra- vagy extrakoronális pótlást.

Koronát általában nagy kiterjedésű fogszuvasodás vagy törés által károsított fogak integritásának a helyreállítására és a további sérülés megelőzésének érdekében készítenek. Ezenkívül készülhet más fogpótlások horgonyaként.

Javallatok, ellenjavallatok

A fogszuvasodás okozta nagymértékű keményszövet destrukció képezi a koronák készítésének a leggyakoribb javallatát. Míg kisebb kiterjedésű szuvasodások esetén a fogat el lehet látni töméssel vagy betéttel, addig nagy kiterjedésű vagy a fog négy felszínét érintő szuvasodások esetén ez már megfontolandó. Ilyenkor ugyanis nagy a veszélye a fogkorona törésének. A törés és a másodlagos szuvasodás megelőzésére a legjobb, ha a fogat koronával látják el, mivel ez nem közvetít a fogra ékhatást és teljesen beborítja a fogat, a cariogén tényezők is kevésbé tudják kifejteni hatásukat. Ugyancsak korona ajánlott olyan fogtörések esetén, amikor az töméssel, borító-betéttel (overlay), esetleg héjjal nem oldható meg. Nagymértékű kopás esetén a fogak rágófelszíneinek az újjáépítésére is korona készül. A kopást okozhatja a szemben lévő fog (attríció), vagy a szemben lévő fogsoron található fogpótlás (abrázió). Esztétikai célból a következő esetekben készülhet korona: a természetes korona színelváltozása esetén, ha az fehérítéssel vagy héjjal nem oldható meg; zománc vagy dentin hipopláziák esetén (amelogenesis imperfecta és dentinogenesis imperfecta); diastema (a két középső metsző közt jelentkező rés) zárására, ha fogszabályozással vagy héjjal nem oldható meg. Dőlt fog esetén, ha a fogat fogszabályozással nem lehet normális pozícióba hozni, lehet koronával próbálkozni, de ilyenkor a rágóerők nem megfelelő irányban (axiálisan) hatnak a fogra és fennáll a csontfelszívódás veszélye illetve a fog további dőlése. Vest szabálya szerint, ha két fog közt a rés kisebb mint 2 mm, akkor egy borítókoronával, ha 2 és 4 mm között van, akkor két borítókoronával illetve ha nagyobb mint 4 mm, akkor a két borítókorona egy hídtestet is magába kell foglaljon. Ha a fogak egészségesek, akkor a nagy fogszövetveszteséggel járó koronapreparálással szemben a fogszabályozást, vagy frontfogak esetén a héjkészítést helyezik előnyben. Protetikai célból is készülhet korona, azaz hidak, részleges lemezes fogpótlások elhorgonyzására. Gyökérkezelés során a fog elveszti a tápláló ereit és idegeit. Megfigyelések szerint ilyenkor a fog rugalmassága jelentősen csökken. Ezért, ha nagy a keményszövetveszteség és a fog ellenállása nem lenne biztosított az intrakoronális pótlással, koronával kell ellátni a fogat. Implantátumok beborítása is koronákkal történik.

Mivel a korona egy rögzített fogmű, létezik egy pár helyi elváltozás, melynek a megoldása előtt a korona nem helyezhető fel. Ilyenek a fogbélgyulladás és ennek következtében kialakuló gyökércsúcsi elváltozások (periapicalis parodontitis, osteitis, granulóma, ciszta), helytelen gyökérkezelések, fogágybetegségek. Ezenkívül nem készíthető korona nagyfokú lazulásban szenvedő fogakra, ha a fog gyökerének minimum egyharmada nincs egészséges csontban, ha a fog nagymértékben dőlt (a rágósíkhoz 30°-nál jobban közelít), vagy ha a keményszövethiány annyira nagy, hogy nincs biztosítva az íny széle felett minimum 3 mm fogstruktúra.

Fiatal egyéneknek relatív ellenjavallatot képez az, hogy fogaiknak a pulpakamrája és a dentincsatornái tágak, a gyökércsúcs még nem záródott. Ebben az esetben a fog csiszolása közben elszenvedett trauma jobban károsítja a fogat. Ugyanakkor a baktériumok is könnyebben bekerülhetnek a fogbélbe és innen a szervezet többi részeibe.

Koronakészítés lépései

A fogászati koronák készítésének vannak klinikai és technikai fázisai:

betegvizsgálat, diagnózis és kezelési terv felállítása. Szükség esetén, tanulmányi célból és a páciens felvilágosításának érdekében, próbaminta készítése, a gipszmodell preparációja és a korona viaszból való elkészítése. (Klinikai fázis) protetikai előkezelés: mivel a korona hosszútávú kezelést jelent és mivel később nincsenek meg a lehetőségek a különböző problémák javítására, előbb el kell végezni a paradontológiai-, a odontológiai-, a szájsebészeti- és a fogszabályzási előkezelést. (Klinikai fázis) színválasztás (esztétikus korona esetén, lehetőleg a technikussal együtt), csonkelőkészítés és csonkvédelem (Klinikai fázis) lenyomatvétel (mindkét fogívről) (Klinikai fázis) a modellek kiöntése (Technikai fázis) harapási viszonyok rögzítése, a modellek artikulátorba való becementezése (Klinikai fázis) a korona mintájának kiformázása viaszból (Technikai fázis) a viaszminta beágyazása, kiégetése és az így nyert öntőforma feltöltése a megolvasztott fémmel (fémkorona esetén); a különböző rétegek felvitele és kiégetése (teljesen esztétikus korona) (Technikai fázis) az öntvény kibontása és kidolgozása (Technikai fázis) koronapróba a szájüregben, apróbb hibák javítása (Klinikai fázis) korona végső kidolgozása: finírozás, fényezés (fémkorona), leplezés ráégetése (leplezett korona), fénymáz ráégetése (teljesen esztétikus korona) (Technikai fázis) becementezés (Klinikai fázis)

A fog előkészítése

bélyegkép|250px|Vállasan előkészített csonk. Az ínybarázdában sulcustágító látható A fogat a korona befogadására elő kell készíteni, azaz helyet kell teremteni a koronának miközben biztosítjuk számára a megfelelő retenciót és stabilitást. A foganyagot különböző alakú csiszolókkal távolítják el. A csonkelőkészítés a korona fajtájától, anyagától és a megmaradt foganyag mennyiségétől függ. A preparációnak vannak általános és speciális irányelvei. Az általános irányelvek minden koronatípusra érvényesek és a következők: a keményszövetek megtartása, retenció és stabilitás biztosítása, a korona szerkezeti tartósságának a biztosítása, a széli záródás biztosítása, a fogbél és a fogágy védelme.

Az első elv arra vonatkozik, hogy a csonkelőkészítés során a fogból csak a minimálisan szükségeset kell eltávolítani. Ez azt jelenti, hogy ha már elérték a retencióhoz szükséges preparációt, a további foganyag eltávolítás már fölösleges, ugyanis a pótlások szerkezeti és funkcionális értéke nem éri el az egészséges fogszövetét. Így például teljes borítókorona helyett csak részleges korona készíthető. Ennek további előnye, hogy a korona szélei jól hozzáférhetőek mesterséges tisztítás céljából.

A koronát elsősorban a fog felszínei és a korona belső felszíne közt fellépő súrlódás tartja a preparált csonkon. Ezt nevezzük a korona retenciójának. A ragasztócement húzással szembeni ellenállóképessége nagyon kicsi, ezért csak kis mértékben vesz részt a retenció biztosításában. A korona azon képességét, hogy ellen tud állni a rágás közben fellépő döntögető erőknek stabilitásnak nevezzük. A retenciót (ami egyenlő a preparált fogfelszín összfelületével) és a stabilitást megfelelő csonkhosszal (min. 3 mm kell legyen) és csak egyetlen felhelyezési irány biztosításával lehet elérni. Ezenkívül készíthetőek úgynevezett retenciójavítók is, mint például az axiális felszínekbe vájt barázdák.

A retenció teljesen párhuzamosra csiszolt axiális falak esetén lenne a legnagyobb. De ez nem kivitelezhető, mert cementezéskor a csonk dugattyúként viselkedne a koronában. A párhuzamos falak preparálása, alámenős részek nélkül a szájüregben, a rossz rálátás miatt, amúgy is nehéz lenne. Ezért a csonkot minimális (6-8°-os) konvergenciával csiszolják.

A korona akkor megfelelő, ha a rágóerők alatt nem deformálódik (fémkoronák) és nem törik (kerámiakoronák). Ezt részben ki lehet védeni azzal, hogy a korona anyagának megfelelő helyet biztosítanak, úgy a rágófelszínen, mint az axiális falak mentén. Anyagtól függően különböző mennyiséget kell eltávolítani a szerkezeti tartósság elérésére: fémből készülő koronák esetén 1 mm-t a támasztó- és 1,5 mm-t a tartócsücsökből, fémkerámiai koronáknál 1,5 mm-t a támasztó- és 2 mm-t a tartócsücsökből, míg teljesen kerámiából készülő koronák esetén egyenletesen 2 mm-t.

A széli záródás az a terület, ahol a korona széle és az ép, preparálatlan fogszövet találkozik. Nagyon fontos, hogy ez a találkozás pontos és résmentes legyen, ellenkező esetben ugyanis a ragasztócement kioldódik, fellazítva ezáltal a koronát és utat nyitva a baktériumok számára. Ha az átmenet a korona és a fog felszíne között nem sima, ott könnyebben megtapad a lepedék, ez viszont fogszuvasodáshoz és fogágybetegséghez vezet. Ezen komplikációk elkerülése érdekében többféle előkészítési határformákat dolgoztak ki. A legelterjedtebb a vájat (chamfer), melyet elsősorban fémkoronák esetén alkalmaznak és a lekerekített váll (radial shoulder). Utóbbi több foganyag eltávolítással jár, biztosítva a megfelelő helyet és alátámasztást a teljes kerámia vagy a fémkerámiai koronák számára. A régebben széles körben használt tangenciális preparálást ma már nem fogadják el.

A preparációs határt általában, ha a korona nem látható területre készül és így nem okoz esztétikai zavart, a fogíny fölé (supragingiválisan) helyezik. Ugyanis itt könnyen finírozható cementezés után és a páciens által is tisztítható. A korona széleinek ínybarázdába való (subgingivális) elhelyezése megfontolandó, mivel a csiszolás során könnyen megsérthető az íny és a szélek nehezen tisztíthatóak.

A fog csiszolása során keletkező hő károsíthatja a fogbelet. Ez kivédhető megfelelő vízhűtéssel, a csiszolás közben alkalmazott nyomás csökkentésével és szünetek beiktatásával. Ezenkívül az előkészítés után a fogbél fölött minimum 0,7 mm dentin kell maradjon. Erre azért van szükség, mert a dentin áteresztőképessége a fogbél fele növekszik (tágabb, nagyobb számú és rövidebb dentincsatornák miatt).

A speciális irányelvek az egyes koronatípusokra (teljes vagy részleges, esztétikus vagy nem esztétikus) vonatkoznak és elsősorban az alkalmazott eszköztárra, az eltávolítandó anyagmennyiségre és a preparálási határformákra vonatkoznak.

Lenyomatvétel és csonkvédelem

bélyegkép|260px|Alginát lenyomat lenyomatkanálban bélyegkép|260px|Precíziós lenyomat (az előkészített csonk kinagyítva) bélyegkép|260px|A lenyomatanyag fecskendővel való felhelyezése