bélyeg|250px|1957-ben (jobbról a második) Breuer Marcell Lajos, vagy nemzetközileg ismert formában Marcel Breuer (Pécs, 1902. május 21.Születése bejegyezve a pécsi polgári születési anyakönyv 459/1902 száma alatt. – New York, 1981. július 1.) világhírű magyar építész, formatervező, a Bauhaus mestere, Walter Gropius tanítványa és későbbi munkatársa.

Életpályája Breuer Jakab győri születésű fogtechnikus és Kann Franciska fiaként Pécsett született. Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte. 1920-ban a bécsi Művészeti Akadémián szobrászatot kezdett tanulni, de egy félév után abbahagyta és Weimarban Walter Gropius építésztanítványa lett.

Tevékenysége a Bauhaus keretében 1920–1924 között asztalosnak tanult a Bauhausban, majd inasvizsgát tett. Ezután Párizsba ment. 1925 áprilisától 1928 áprilisáig a Bauhaus mestere volt Dessauban, ahol a bútorműhelyt vezette. Számos bútortervet készített, épületberendezésekkel is behatóan foglalkozott: már 1922-ben növendékként konyhaberendezést tervezett, 1925-ben modulrendszerbe foglalható szekrényelemeket szerkesztett (a modulraszter előfutáraként), még ugyanebben az évben a kerékpárkormány felépítéséből ihletet merítve tervezte meg első csővázas székét, amelynek legelső változata előbb B3, majd Klub fotel, végül Vaszilij szék néven vált ismertté. Szintén 1925-ben készítette kis acélvázas épületét Dessauban. Belső berendezéseket tervezett többek között a dessaui Bauhaus épületeibe 1925–26-ban és Piscator berlini lakásába 1927-ben. Gropiusszal ő is kiállt az elemekből való építkezés mellett, amely szabványelemek kombinációjával hoz létre technológiailag egyszerű és funkcionálisan összetett egészet. A Bauhaust Gropiusszal együtt hagyták el.

Tevékenysége a Bauhaus-korszakot követően bélyeg|250px|Vaszilij székek a dessaui Bauhausban 1928-ban Berlinben kezdte meg magánépítészi pályafutását. Bútorokat és berendezési tárgyakat, valamint kiállításokat tervezett. Az 1930-as Werkbund kiállításon bemutatta szállodaépületének egy felépített lakóegységét. Abban az évben a harkovi színház tervén dolgozott. Két jelentős lakóháza épült fel az 1930-as években: Wiesbadenben a Harnischmacher-ház (1932), és a Roth testvérekkel közösen tervezett Zürich–Dolderthal-i lakóházegyüttes (1934–1936), amely Sigfried Giedion svájci építészettörténész számára. F. R. S. Yorke munkatársaként két évig Londonban folytatott építészeti tevékenységet, ennek során az Isokon cég számára készítette később világszerte utánzott rétegelt lemez bútorait.

Építészként Magyarországon 1934-ben hazaköltözött Budapestre, a Mérnöki Kamara azonban zsidó származása miatt nem vette fel a tagjai közé,Megjegyzendő, hogy Bauhaus-képzése abban az időben nem terjedt ki a mérnöki képesítéshez elengedhetetlen mechanika, statika, épületszerkezetek méretezése tantárgyakra. pedig előzőleg Fischer Józseffel és Molnár Farkassal közösen megnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár, Várnai Mariann-nal pedig a szegedi Országos Társadalombiztosító Intézet tervpályázatát. Mivel Magyarországon nem folytathatta praxisát, ezért 1935-ben Angliába távozott. (Késői elismerésként 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorrá avatta.)

Építészként Amerikában és Európában bélyeg|250px|Museum of Art, Cleveland 1937-ben a Harvard Egyetemen tanított építészetet, majd 1938-tól 1941-ig Gropiusszal dolgozott a Massachusetts állambeli Cambridge-ben. A Bauhaus nemzetközi jellegét és Új-Anglia favázas épületeinek helyi karakterét ötvöző munkásságuk igen erősen hatott a családiház-építészetre, az Egyesült Államok jóformán egész területén. Ezt a stílust példázza Breuer saját lincolni háza (1939) és a waylandi Chamberlain-ház (1940); mindkettő Massachusetts államban.

1946-ban Breuer New Yorkba költözött, ettől kezdve elárasztották megbízásokkal. A fontosabbak: a Sarah Lawrence College színháza a New York állambeli Bronxville-ben (1952); az UNESCO párizsi székháza (1953–1958), Pier Luigi Nervi és Bernard Zehrfuss közreműködésével; a Szent János-apátság a minnesotai Collegeville-ben (1953–1961); a rotterdami De Bijenkorf Áruház (1955–1957); az IBM Kutatóközpont a franciaországi La Guade-ban (1960–1962); a New York-i Whitney Museum of American Art (elkészült 1966-ban) és az Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium épülete Washingtonban (1963–1968), de részt vett az UNESCO New York-i épületének megtervezésében is.

1965-ben „Marcel Breuer and Associates” néven irodát alapított New Yorkban. 1973-ban súlyos szívinfarktust kapott, ami miatt hosszasabb pihenőre kényszerült. Végül 1975. március 1-jén bejelentette, hogy visszavonul az aktív munkától. Társai néhány évig még működtették az irodát. 1981. július 1-jén New Yorkban hunyt el nyolcvanadik életévében.

Hatása a 20. századi építő- és iparművészet fejlődésére Breuer Marcell – mint Gropius tanítványa – amerikai korszakában vált építésszé (habár építészképzésben nem részesült). Munkássága kezdetben összenőtt Gropiuséval, majd attól elválva, de eszméit tovább folytatva (szerkezetismereti korlátait vélhetően vállalkozótársakkal feloldva) vált a „modern egyedi (magán)lakásépítés” kiemelkedő képviselőjévé az Egyesült Államokban, tulajdonképpen a tehetősebb és igényesebb társadalmi réteg életviteléhez illő lakásigények kielégítésével. Kiváló forma-, tömeg- és anyaghasználati módjával a modern építészet területén példamutató eredményekkel büszkélkedhetett (még nagyméretű közösségi projektekben is: UNESCO-palota, IBM-kutatóközpont stb.). Építész vénája jó „vállalkozóképességekkel” is párosult.

1925-től tervezett csővázas bútorai és berendezési tárgyai az egzakt alapformákon nyugvó tervezés példái. A Bauhaus legszebb termékei közé tartoznak azok a művei is – főként lámpák –, amelyek azután készültek, hogy az iskola ipari formatervezéssel kezdett foglalkozni. Építőművészeti újító tevékenységét a mindenkori szerkezet- és formaalakítás élvonalában kamatoztatta.

Szakmai sokoldalúsága révén annak az építőmesternek a jelképévé vált, akinek megteremtését Gropius a Bauhaus oktatási céljaként – az intézet megalakulásakor – deklarálta.

Számon tartott és jelentős alkotásai bélyegkép|200px|New York: Whitney Múzeum, Breuer-épület

Berlin: Piscator-lakásbelső Dessau: BAMBOS, Az ifjú mesterek házai (terv) Wiesbaden: Harnischmacher-ház Bristol: Gane-pavilon Glanville: Saier-ház Flaine: Téli sportközpont La Gaude: IBM-Kutatóközpont Párizs: UNESCO székháza Moscia: Koerfer-ház Zürich: Doldertal-ház Baltimore-Maryland: Hooper-ház II. Bismarck, É-Dakota: Angyali Üdvözlet-kolostor Cleveland-Ohio: Cleveland Museum of Art Collegeville, Minnesota: Szt. János apátság és egyetem Lakeville, Connecticut: Caesar Cottage Lincoln, Mass.: Breuer-ház I. New Canaan, Connecticut: Breuer-ház II. Long Island, New York: Geller-ház I. és Geller-ház II. New York, New York: MoMA mintaház; University Heights Campus; Whitney Múzeum Muskegon, Michigan: Szalézi Szt. Ferenc-templom Wayland, Mass.: Chamberlain Cottage

Emlékezete bélyegkép|250px|Pécsi emléktáblája szülőházának falán bélyegkép|250px|Londoni emléktáblája Londonban emléktáblát állítottak az ő, Moholy-Nagy László és Walter Gropius emlékére. Nevét viseli Pécsett a Breuer Marcell sétány. 2023. november 8-án leplezték le finombeton emléktábláját szülőházának, az Irgalmasok utcája 4. szám falán, valamint ekkor nyílt meg az m21 galériában nagyszabású időszaki emlékkiállítása is.Hiány és emlékezet 2025-ben avatták fel a BIVAK stúdió által tervezett Breuer-emlékpadot, közösségi összefogásból.pte.hu A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának építészeti doktori iskoláját Breuer Marcell Doktori Iskolának nevezték el. Mezősi Ágnes jóvoltából fut a Marcel Breuer Project, amely az épületeiről friss fotókat készít, és eddig 18 helyszínre sikerült eljutnia.

Jegyzetek

Források Arnt Cobbers: Breuer (Taschen/Vince, 2007) – Magdalena Droste: Bauhaus 1919-1933. Bauhaus Archiv (Taschen/Vince, 2003) Wend Fischer: Bau-Raum-Gerät (Die Kunst des 20. Jahrhunderts) (p. 145, 147, 173.) –(R. Piper&Co Verlag, München, 1957) Kontha Sándor (szerk.): Magyar művészet 1919-1945 (A magyarországi művészet története-sorozat) (Akadémiai, 1985) I–II.

Major Máté: Breuer Marcel (Akadémiai, 1970) Művészlexikon (1/82.) – Corvina K., Budapest, 1995 – Kepes, György, ed. The Man-Made Object. New York: G. Braziller, 1966 Masello, David. Architecture Without Rules: The Houses of Marcel Breuer and Herbert Beckhard. New York: W. W. Norton, 1993 Pearson, Christopher E. M. Designing UNESCO: Art, Architecture and International Politics at Mid-Century. Burlington, Vermont.: Ashgate Publishing Company, 2010

További szakirodalom Kiállítási katalógus. Kupferstichkabinett der Staatlichen Kunstsammlungen Dresden – Drezda, 1978 Ommagio a Marianne Brandt: In: forme. – 1985. H. 110. katalógus – The Museum of Modern Art. New York, 1981 Breuer Marcell. Elvek és eredmények; vál., szerk. Ernyey Gyula; Pro Pannonia, Pécs, 2008 (Pannónia könyvek)

További információk

Breuer Vaszilij (B3) székben 1927 körül Kubinszky Mihály: Száz éve született Breuer Marcel A hiány emlékműve. Breuer Pécsett, oda-vissza. Meghívásos nemzetközi köztéri művészeti pályázat Breuer Marcell emlékére; kurátor Mélyi József; Dél-dunántúli Építész Kamara, Pécs, 2010 Rév Ilona: A Bauhaustól az üvegpiramisig; Napvilág, Budapest, 2006 (Társtudomány) Arnt Cobbers: Marcel Breuer, 1902–1981. A 20. század formateremtője; ford. Szikra Renáta; Taschen–Vince, Köln–Bp., 2007 Breuer Marcell: Dizájn és építészet; Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum; Budapest, 2007

Kategória:1902-ben született személyek Kategória:1981-ben elhunyt személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Magyar építészek Kategória:Magyar formatervezők Kategória:Bauhaus oktatói Kategória:Pécsi építészek Kategória:A nemzetiszocializmus miatt emigrált magyarok