Carl Andre (Quincy, Massachusetts, 1935. szeptember 16. – 2024. január 24.) amerikai minimalista szobrász.
Constantin Brâncuși hatása alatt kezdte működését. Redukciós szemlélete az ötvenes-hatvanas évek irányzatainak a megismerése után jött létre. Frank Stella korai művei voltak rá a legnagyobb hatással, amikor a műtermében dolgozott. 1958-ban találkozott Frank Stellával.
Egyenlőségek sorozat 1966-ban készített teljesen egyforma tűzálló téglákat halmozott fel változatos konfigurációkban. A sorozat címe Egyenlőségek (Equivalents) volt. A 120-as számot használta a kompozíció kulcsául. A téglát nyolc variációban rendezte el. A kritikus reakciója az 1966-os műre a következő volt:
„A minimalizmusnak nevezett mozgalom visszatekintve az utóbbi két évtized meghatározó esztétikai tendenciáját erősítette meg és az egyik legjelentősebb indítvány a modern műalkotás eszméjének megújítására. Ez az érzés fogott el, amikor 1966-ban Nagy Tibor galériájába léptem (New York) és néhány téglát láttam a földön. Azt gondoltam, hogy még nincsen kész, megfordultam, hogy elmenjek. Akkor azonban egy újabb gondolat megállított. Mi van akkor, ha ez műtárgy? Ritkán vágyakoztam ilyen gyönyörűséggel a válasz reményében arra, hogy megtudjam, amit aztán a galéria munkatársa közölt. Igen, itt Carl André kiállításának darabjai láthatók.”
André a vízszintességet tette meg szobrainak legfontosabb tartalmává, ez vált először teljes szigorúsággal világossá az Egyenlőségekben.
Minden következő André-műben és a hatvanas évek során létrehozott szoborművében a szobor anyaga, teste, tagolása, rendszere és a horizont kapcsolatának a feldolgozása szerepel.
André szerint szoborművei a „világ nyelv előtti megértésének” törekvéseivel színezettek, hangsúlyosan az anyag egyfajta bemutatási módjaként is értelmezhetőek. „A művészet nagysága abban van, hogy összeköttetést létesít az anyagi és szellemi világ között. És fordítva: a műtárgy nem létezhet anélkül, aki csinálta. Teljesen belső síkra helyezni a művészetet, ez annyit jelent, hogy megfosztjuk magunkat az örömtől. Az én alapvető igényem: behatolni a világba és nem szellemi menedékek építgetése.”
64 acéllap: 1967-ben készítette André az első, később nagyszámú variációban megvalósított fémlap szobrát. A szakboltban kapható vaslap (1 × 20,3 × 20,3 cm), mint valamiféle szőnyeglapdarab került a padlóra, 8 x 8-as elrendezésben. Ezek a lapok vonzzák a nézőt, hogy sétáljanak rajtuk. A nézőnek pedig fel kell tennie a kérdést, „ha ez műtárgy, akkor szabad rálépnem?”. Bármi is a válasz, az bizonyos, hogy a szobor koncepcióját jelentősen befolyásolta ez a műtípus, olyan elsajátítási gyakorlatot követelt, amit még egyetlen műtárgy sem kísérelt meg, lábbal felmérni és szemmel rögzíteni egy plasztikai tér és alakzat felülnézeti és horizontális minőségét.
Jegyzetek
Irodalom Busch, Julia M., "A Decade of Sculpture: the New Media in the 1960's" (The Art Alliance Press: Philadelphia; Associated University Presses : London, 1974)
További információk Rövid életrajz Guggenheim Museum
Kategória:Amerikai szobrászok Kategória:1935-ben született személyek Kategória:2024-ben elhunyt személyek